erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

úti rajzok

2018. július 16. - gond/ol/a

tiz éve járok ingyen buszon-vonaton

ma -először -a buszsofőr elkérte a személyi igazolványom, a jogosultságom igazolandó

nem tudom mire vélni

mindenesetre -mivel a személyi igazolványom jó mélyen el van rejtve - a közelebb levő utazási igazolványt vettem elő, az mindig kéznél van azért, de tökéletesen meg is felelt

rend a lelke mindennek,

utóvégre álcázhatom is magam öregnek...

********************

A vasút büféjénél tűnt föl először

Az öltözéke short, így jól látszott a csonk is a műláb találkozásánál. Egész fiatal volt. Göndörhajú, szemüveges és öntudatos.

Később láttam felbukkanni a vonat fülkében egy idősebb nő kíséretében., aki hozta a  bőröndjét, táskáját hiszem az ő kezei le voltak foglalva a mankókkal) S ő meg , mint akinek ez "kijár" természetesnek is vette, rá se figyelt. Az okostelefonján nézte magát...Úgy ültek a helyükön, hogyha később jövők, és nem is látom előbb - nem tudhatok a műlábról. - Csakis egy gondtalan fruskát látnék, aki okostelefonjával van elfoglalva - mint bármely hasonló korú társa...


Tán nem is tudja, milyen nagy a hendikeppje.

Tán jobb is így.

Kívánom neki, hogy legyen boldog...Megvan rá az esélye.

**********************

Az a három piros pipacs már nélkülem hervad el

Ott árválltak a szomszédos sínpár mellett.Mire elővettem a fényképezőgépem begördült a  vonat, amire várakoztunk.És mi elindultunk. Mire szabad lett újra a kilátás, pipacsoknak már nyoma sem volt. Csak zöld. Minden zöld. Semmi piros.Szomorúan teszem el a fényképezőgépem. De nem túl mélyre. Hátha...

de ez már csak egy fakéreg....a ceglédi állomáson:












a problémákról

Azt hiszem, életem nagy problémái álproblémák voltak. Nem tekintettem rájuk - mert nem is tekinthettem - távlatból, hogy erre rájöjjek, mikor aktuálisak voltak épp.

 

És azt hiszem,  elproblémázgattam mindent, ahelyett hogy feladatoknak tekinthettem volna. Megoldandónak.


Éltem egyik napról a másikra, problémáról problémára.

Arra viszont nagyon emlékszem, amikor egyetemi társnőmnek azt találtam mondani, hogy neki az az egyetlen problémája, hogy tulajdonképpen nincs problémája Megsértettem vele.(Mint ahogy azzal is, hogy sznobnak mondtam)

Nem lehettem valami kellemes egyén, a problémáim közt:) Mintha azt hittem volna, hogy az sokmindenre feljogosit. Pedig nem.

És még valami kései felismerés, mindenkinek sajátmagának kell megoldani az élete kis és nagy kérdéseit, És ebbe az u.n. problémák is beletartoznak.

Shakespearek másképp

"Országomat egy lóért!"

 

De már itt maradok.

Elpihenek.

Nincs erőm

a lovat felnyergelni se.

 

**********************

 

"Lenni vagy nem lenni"

 

Nem ez a kérdés

"Nem lenni" a válasz

Csak az a kérdés

hogy mikor,.

 

**************************

 

"Prospero eltöri a varázspálcát"

 

Nincs több csoda.

Eddig se a pálcában volt.

De már unta

Nyugdijba ment

 

**************************.

Verák

Meghalt az unokatestvérem
felfejtőzött az első szem
generációnk szövetében

Vera - az igazság volt
már hivták igy
egy ikertestvérét
nagynéninknek
3 hónapot élt csak
de sirkövére nagyapánk
rávéste a nevet: VERA

és siratta
hiába volt még
vagy hat gyereke

és Vera megszületett
újra másodszorra
mikor elment
nagyapa

s most a második
Vera is oda lett

Oda az igazság is
vele

a Pál-utcai fiúk előtt és után

este a Pál utcai fiúkat nézem meg

 

musicalbe

 

ki olvassa ma az eredetit

 

azt a papirboritásút.....

 

szegény, szegény nemecsek

 

szegény grund

 

szegény... múlt

 

szegény molnár ferenc

 

(szinlapon csak az örökösei)

 

szegény ...minden...

 

mára minden oda

 

*****

vegyes érzéseim vannak

 

nem akarom visszavonni , amit irtam még a látása előtt, (csak félig, legfeljebb)

 

az egészet alapjaiban elhibázottnak érzem, felemásnak - s mint ilyen persze nem záródik ki a rendkivül felkavaró és meginditő részletek jelenléte...

 

végül is érdemes volt megcsinálni és megnézni

 

(ámbár attól tartok playbackat hallottam) - elmosódottak voltak a dalok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

https://www.youtube.com/watch?time_continue=10&v=tc76pE7mg0U

 

 

a közösségiek közül a méltán híres lett  (Nagy a világ...) hatott,. a végén el is hangzott a szünni nem akaró taps köszöneteképp (s ezúttal biztos nem playbacként)

 

szép volt nemecsek vizes ruhában elénekelt jó volt... kezdetű dala (jobb mint az árulás)

 

és a boka-.nemecsek kettős a végén....

 

végül is nemecsek önfeláldozása gyönyörűen kibontakozhatott

 

(szemben a többiek teljes éretlenségével)

 

úgy tűnik nagy dolgok történnek a szinpadon.. s úgy tűnt , hogy végül is semmiért

 

végül is az élet nem ilyen?

 

 

ZORÁN

ZORÁN koncertra készülök...


kinézve az ablakon sötét felhőket látok gyülekezni, de aztán a helyszin már ilyen


sőt, kezdés előtt (8 óra előtt pár perccel) még valami napos tükröződés is megjelenik....



















és 2 óra.... zavartalan zene

irkálom is a jegyemre a dalokat
mígnem egy új, soha nem hallott:

"Az volt a dal, az volt a hely
Angyaloktól szerettük el
Az volt a dal, az volt a hely
Ne ébredj fel...."

(Közvetlenül utána a Szerelemnek múlnia kell... nem igaz, hogy kisebb a kevésbé ismert sikere!)) Bennem végig ez visszahangzik, igen a "hippizmis",ahogy utal rá, a 60-as évek....

akkor voltunk fiatalok, és egyidősek vagyunk

s az volt a dal, ez volt a hely...

az volt a daaaal...

ne ébredj fel....

gyakran emlegeti a  szövegiró Dusánt, és a zeneszerző Pressert is olykor.... s joggal .-és a remek zenésztásait

áldja meg őket az isten ezekért a dalokért

de már meg is áldotta (ezekkel a dalokkal)



"Amikor a banda ezt a kolot játssza. mosolyog a jóisten , közénk áll egy táncra"

a fényképész

Homonnai Nándorra , a régi makói fényképész mesterre, emlékeztünk két "lépcső"ben is

Először a temetőben, újjáavatott, rendbehozatott sírjánál




https://makohirado.hu/2018/06/22/a-fenykepesz-aki-megorokitette-es-atorokitette-mako-elo-tortenelmet/



másodszora múzeumban egy érdekes kiállitáson



rengeteg képe van, és nem egyet most bányásznak  vagy inkább varázsolnak elő , többtizezres tételekben állnak a kutatók rendelkezésére -   az üveglemezekről

amik mind jobban megközelithetők a  technikai fejlődéssel -

sajnálom, hogy csak későn vettem észre, hogy a lakosságtól is kerestek fellelhető Homnnai képeket, nekünk van js jócsjkán... (bár ajándékba nem adtam volna, -féltve örzött "kincsek", rokonokről - de bemutatásra igen)

azt mondják felbecsülhetetlen érték a multról

mi minden "leolvasható" ezekről a képekről

csak ámulok- és bámulok:


a ház , amiben a műterem volt - én még jártam benne


Nagy Ilonka néni, magyar  és tetnevelőtanárom - felfedezése (Szavaltatott, de hogy ő is irt...)

igen, "ők",  nagyjaink, a valahai faszinház előtt - most leapplikálva
Bauer Zsuzsa néni még nekem is csinált két szép nyári ruhát!
-----
és egy életkép a Homonnai családról, a gyerekekről - nagyon tetszik...
vajon mi lett velük?

 

Isten könnyei

már magam is megelégeltem a jobbnál jobb programokat a fővárosban,  amiken nem veszek részt, csak "érdekelnek"

de jobb híján tegnap este a Bartók rádió jóvoltából helyszini közvevitésben hallhattam két zeneművet is a Dohány utcai zsinagógából

a Nemzeti Filharmónikusok előadásában,

Darius Milhaud  Áni mááminja (részletek) (Hiszek . kantáta) Elie Wiesel szövege
és Bernstein Kaddish szimfónája

engem az első jobban megérintett, pedig eddig csak úgy mellesleg hallottam róla,,,,

ez az Ani Máámin...a hiszek, mindenek ellenére,,

Ábrahám, Izsák, Jákob

a zsidóság három nagy szimbolikus alakja

s velük vándorlunk-bolyongunk, szólunk Istenhez...

akiben egyedül én hittem - mondja Ábrahám
akivel szemben nem morgolódtam . legyen meg a te akaratod- még mikor feláldozni akartál -se -mondja Izsák
és akinek Bételben megigérted... egy álomban-...
hol vagy
és hol az ígéret
és Jákob sírva fakadt

de Isten nem
ő közönyös és csöndes
elveszi a reményt

és akkor megszólalt egy hang:

6 millió halott

és a seb nem gyógyul be
a gyász csak mélyül

Birkenau, Treblinka. ..

nincs jóvátétel

és akkor Ábrahám megfogja egy kislány kezét, és fut
és "hiszek benned" mondja a lányka
ani maamin
és hiszek a messiás eljövetelében
akkor is ha isten nem akarja
és ekkor egy könnycsepp gördül ki Isten szeméből

és Izsák hátralép
és a  2. könnycsepp is legördül, amikor
elmondja -peszach van-
a haggadat, bár tudja hogy nem lesz jövőre Jerusalemben... sőt sehol se lesz
de elmondja és várja Illest
örvendj velünk a halottakkal
és várakozik
és hisz
ani maamin

és Jakob visszavonul és sír
és siratja a teremtést

és Isten követi őket
sírva

szava hallatszik
ahogy a halottak csöndje

.......


Isten látva  ezeket a töméntelen szenvedéseket, ...
könnyezik,, de Ábrahám, Izsák és Jákob nem látja.....

Oly mindegy....

Egyedül vagyunk
Akkor is, ha Isten velünk sir
Az ö könnyei a mi könnyeink...

.

(De azért keressük, hisszük, hinni akarjuk...és...)

(...a mondat befejezése ott van. Nála. .. Vagy nincs...)

(És Bernstein Kaddisha épp erről szól.)

apák napja

no tessék, még egy nap , ami eljutott ide hozzánk: apák napja
s még egy nap,amivel nem tudok mit kezdeni

de már előbb se
mert ha utána számolok,
37. évében megölt apám ma már 111 lenne...

s csak pár hónapig élhetett azzal a tudattal, hogy apa
élete utolsó hónapjaiban ezt a tudatot is elvették tőle, (azt hiresztelve(nem is annyira távol a valóságtól) hogy nem élünk...)

de élünk!
és apám nagyapa sőt dédapa is lett a tudtán kivül....
(dédunokája szinte a hasonmása)

éljen... örökké.....

könyvhét2018 távlesből

no ez a könyvhét (is) nélkülem múlt (tűnt?) el..... (2018-junius 8-11)


pedig látom, a megnyitós fotón, a Vörösmarty téri szinpad diszletén az öntudatos feliratot, amivel azononosulni is tudhatok:

Olvasó vagyok

és ahhoz nem is kell feltétlenül ott hemzsegni. a könyvsátrak közt---

vigasztalom magam:

ha a számítógép előtt ülsz, tulajdonképpen jelen tudsz lenni még távoli eseményeken is, láthatsz, hallhatsz, csak épp nem tudsz beavatkozni, cselekedni (de ilyen énfajtámmal ez amúgy se igen fordul elő...)

igy hát lám: passzívan teljes az élvezet így is (fájós derékkal, lábbal, lelassulva stb... ) lányom meg legalább nem zavarom , mert zavarná, (legalább is ezt mondja) hogy (persze) ilyenkor nem tudna velem fogalkozni, (nem mintha igényelném, sőt, sokminden érdekel engem az irodalom terén...) de akkor már egyszerűbb  ha ott se vagyok...


őt meg még láthatom is itt-ott sajtófotókon, olvashatok esemény beszámolókat:, a könyvekről is informálódom

pl 2.. nap hivott telefonon, megy ki a térre , s pár percre rá látom is egy magvetős fotón: lám:

(nem szereti azt se, ha megkérdem miben van, le is szoktam róla, de igy azt is látom a téri képen:)

Nádasdy Ádámmal (szerkesztőjeként):

és a lájkok közt egy nagyon kedves hozzászólás - ami közvetve engem is érint:
S.L. : egy volt tanárom, és egy volt tanárom lánya. ez de jó. (szivecske)
aztán másnap (9-én)... itt nagy vihar volt hajnalban,  lányom térre menet hív reggel , még az indulási állomásáról, nem esik épp most, de figyelmeztetem ernyőre,  hát nem hiába
látom pár perc után egy újabb  magvetős képen: behúzódtak a sátorba a két dedikáló író (Sziv Ernő alias Darvasi meg Szilasi) könyveiket is árulják.. ő meg (szerényszerkesztőhöz illőn is)  oldalra húzódott de fő, hogy vannak eltakaró vásárlók is, az eső ellenére...Szilasi  könyvére meg én is igényt tartok!(bár ugyancsak a neten olvastam már részleteit!) reveláció, amit csak eddig is olvashattam belőle...


este meg  a PIMben

Mán-Várhegyi Rékával (mi köze a regénybeli Rékához kérdi a szerk:)



 

 

azért jó lett volna ott ülni valahol és hallani is....
de már előbb olvastam egy interjút a Könyvesblogon..:

itt vidám hangulat, a litera  tudósitásban, lám a kép is mutatja

http://www.litera.hu/hirek/seres-lili-hanna-napkozis-irotaborunk:


hát más lenne ott lenni, de azért ez is valami..

10-én  esik megint? keretes szerkezetú a kép , behúzódás a pavilonba:


háttal Szvoren Edina (Verseim c novelláskötetét is lányom szerkesztette...a cim megtévesztő, olvastam épp a Verseim c. novelláját a Literán már korábban - remek elbeszélés!arról, hogy milyen hihetetlen  érzés , főleg egy apának, ha megjelnik a lánya verse))

elől Garaczi - az ő Hasitását (legújabb önéletrajzi, lemúr könye), épp az íróvá válásáról) is el akarom olvasni


KrusovszkyAkik már nem leszünk sosem...remek cim! (ez lett a Radnóti szinházban 8-án hagyományosan megtartott Magvetős bemutatóest összefoglaló cime is)


Na meg beleolvasni a  még hagyományosabb Körképbe  , a Szép versekbe...

Milyen furcsa, hogy 60-as, 70-es években minden Szép versek s részben Körkép kötetet nagy becsben tartva megvettem, (azt hiszem könyvhéten mindig féláron...:), most is sorakoznak a polcaim egyikén, és most...? azt se tudom sokszor, hogy mik, kik vannak benne... (pedig az egyiket (a prózát )lányom szerkeszti, a másikban (a Szép

 

versekben)

meg mint  költő,szerző benne van)


belehallgattam ugyan az Irók boltja Szép versek felolvasásába....

meghallgattam pár érdekes közvetítést a Margó jóvoltából is ....

és szándékom beleolvasni legalább jópár friss könyvbe valahogy

******

persze most nem akarok ünneprontó lenni, de hirtelen (a )Hamlet jutott eszembe, amikor könyvvel a kezében  "olvasva jő", s Polónius kémkedő -fürkésző kérdésére:

Mi az, amit olvas, fönséges úr?

HAMLET hires válasza:
Szó, szó, szó.


Hát igen, mi ez az egész  a lenni vagy nem lenni- sorskérdéséhez képest

(persze ezt is könyvből ismerjük, a Shakespeare drámájából  (az is megvan, az ősszes...díszkiadásban...de már új könyvet nem is nagyon tudok hova rakni) azért olvasni kell., hogy mondhassam tényleg: Olvasó vagyok (ha nem is a könyvfeszten)-de olvasni mindenhol lehet, még az ágyban is...mindhalálig)

------

(a fotókat a Magvető, Margó és a Litera oldalairól "lopkodtam".)

süti beállítások módosítása
Mobil