A klubrádióban nagy esemény volt

Meghívták Kulka Jánost egy beszélgetésre, az afáziáról -amiben szenved .

logopédusával egyetemben

De ő nagyon ritkán szólalt meg,spórolósan, akkor is lassan, megfontoltan, egy-egy szóval... de annak különösen nagy jelentősége volt

pl amikor ezt mondta:

megnyugodtam megvilágosodtam tényleg

vagy ezt:

van egy titkos, rejtett agy


ezzel azt mondta nekem, a szavakon túl, hogy a látszaton túl van egy másik szellemiség

az agy, az idegpályák működésén túl...

és ott folyamatos a beszéd

és azt  is mondja, hogy nincs ok aggódásra


mert  ott nyugalom van


én is megnyugodtam



Kulka nem lép többet színpadra, (valószínű),de nyert valami mást...

legyen boldog hátralevő életében

és azt hiszem minden remény meg is van rá

a Szepesi...

aki úgy tudott futballmérkőzést közvetíteni, hogy az önmagában hazafias tett volt

emlékszem a híres londoni 6:3-as közvetítését, anyu munkahelyén egyetlen rádió köré gyűlve, szinte ráborulva izgultuk végig..a közvetítése nyomán...

aztán meg "jöttek a csehszlovákok"

felejthetetlen a lelkes hanghordozása

ma is fülemben van:

...lő, góóóóóóóól!

(egyszer a nagybátyám Olaszországból vele küldetett 4 m ruhaselymet, rajta volt a csomagon a neve , címe... nem is tudom , megköszöntük-e a közreműködését... meg egy közös levlapra is írt tán üdvözletet korábban...még Olaszországban)

(a nagybátyám megragadott mindig minden alkalmat, ha magyarokkal találkozhatott és beszélhetett,, és üzent,, így egyszer Rodolfoval is,...egy sötétkék kabátot)

épp ma gondoltam rá, hogy már 107 éves lenne...hogy telik az idő

Szepesi meg 96 éves volt....

sajnos meghurcolták, megtépázták a hírnevét élete vége felé, megvádolták azzal hogy ügynök volt (az övtenes-hatvanas években) ,,(valószínű, hogy így is történt, nem kerülhette el a beszervezését..az ő beosztásában)...de nem árthatott senkinek, A habitusa kedves, és segítőkész volt...

legyen áldás az emléke

kiderül, hogy nemrégiben jött Somogyországból, itt minden szokatlan neki még, a biciklizés is, most kezd belejönni, na meg az emberek - kis szünet után folytatja, nem akarja kimondani, milyenek, - tudja , hogy milyenek... mondja. De maga egy angyal.... teszi hozzá.

a múlt is lezáratlan

fotók bukkannak elő,
sose látottak-

mit hoz a jövő
míg élünk,akármit

sőt, még azután is
legfeljebb az már
nem látszik
számunkra

*****************************

hatvan valahány év, úristen

itt állok saját fiatalságom lábainál

megszeppenve

s leborulok nagysága előtt

****************************

ezt a gyereket hurcolták meg

ezt a gyereket cibálták meg

ezt a gyereket alázták meg


bocsásd meg a vétkeiket?

nem tudok megbocsátani!

a facebookra rakta fel valaki (egy volt osztálytársam nővére) ezt a csoportképet,  ezzel a kisérő szöveggel: "

"Szegedi utcai iskola, hatodikos diákok,  Ki ismeri fel magát?"

Egyből , balról, alól a másodikat pícézem ki, bár sose láttam ezt a képet (sőt ebből az időből nem is maradt nagyon fotóm.

Aztán biztos-ami biztos alapon kinagyítottam:

igen,ez vagyok, ez voltam én.

1954/55-ben

és az öröm mellett össze is facsarodott a szívem.

így néztem ki amikor az igazgatónő meghurcolt...

ebből az osztályból iratkoztam következő tanévre át egy másik iskolába...

minden osztálytársam még mindig fejből, névről ismerem...

és ahogy itt ülök köztük...

azzal a nyílt becsületes ábrázatommal, összeszedetten, tisztán ----

még inkább érzem az igazságtalanságot ami történt velem.

(tényleg egy lány Nyilas Misi lettem volna,- ahogy anyu mondta - ha itt maradok 

a  film Oscar díjat nyert (legjobb idegen nyelvű kategóriában) nézhető, de sehogysem értem az Oscar díjat és hogy mi hiányzik belőle (vagy mi az a több ) ,ami miatt nem jut el igazán hozzám...

Biztos bennem a hiba?

Sajnálni sajnáltam, éberségem tiltakozott a transznemű főhőssel , gyászával, mit kezdeni nem tudó, s támadó szembenállókkal

ez a metaforikus  jelenet mintegy sűritetten múvészileg is kiemelkedett a filmből, felejthetetlen:

https://www.youtube.com/watch?time_continue=145&v=SgDhpy9Z-NM

és a végén igazán felemelő percekben részesültem, amikor a főhős(nő) diadalmaskodott
a színpadon énekelve Xerses imáját...

de az egész... mégsem, valami zavaró visszafelé nézve is van benne..

(még dolgoznom kell rajta?)

két alkotóművész "saját szobája" lett a tér, valójában csak egy zug a tragikusan kettészakított
életű Sajó Edité,csak az önarcképe, de milyen beszédes... és ha közelebb megyünk, el tudjuk olvasni a könyvek gerincét, milyen filozófiai olvasmányai voltak.... mi minden lehetett benne.. és miminden lett semmivé ....1944-ben,  mindössze 31 éves  korában...

a teret benépestitk  Shaar Erzsébet kis szobrai... ezek önálló alkotások, kisplasztikák, furcsa nekem látni , hiszen Pécsett láthattam az Utcáját... életnagyságú alakokkal..

elfáradva leülök az ablakpárkányra s lám, kint is szobrok

néha érdemes kinézni a "saját szobák" falai közül is..!

Huszárik Zoltán rajzaiból nyílt kiállítás a Műcsarnokban (kétszer is visszementem miatta, mert csütörtökön 12-kor nyitnak) azért a pár -nem is túl nagy szám "képért" gondolhattam,

aztán még megnéztem kint két rövidfilmet: az Egyveleget és főleg a Capriccot... láttam, valamikor,,, de ezek az olvadó hóemberek most azért jobban megborzongattak,, a vágóhidra vitt lovakról (Egyvelegből )nem is beszélve....

Frida Kahloval volt találkozóm ma délelőtt a Várban, a Nemzeti Galériában....

Jobb helyet elképzelni se tudtam volna e célból

Az a feeling, fent, az ég közelében...a kapu

Már hosszú sor állt mögötte

Szerencsére megkérdeztem hogy a Kahlora vár-e mindenki, mert kiderült hogy 70 fölött soron kívül bemehettem, az információnál kapott jeggyel--ahol elcsodálkoztak az ősrégi személyi igazolványomon - s már bent is találtam magam... Frida Kahlo szobáiban

Még fotókat is csinálhattam (vakumentesen, persze)

 A szenvedések kifejezése meglepett.

,

S a szerelme is Diego iránt..aminek érdekes módon képi nyoma nem volt! nem ábrázolódott,

De a végkicsengés igen

Viva la vida. -  éljen az élet

(volt egy utóterem, de még a kiállitáson belül, arról, hogy él tovább -ikonként - a ma iparágaiban! Erről lemondtam volna...)