Virginia Woolf szerint ezt nem lehet másképp értelmezni, mint ami.. Woolf szerint az kell : saját szoba, a női alkotáshoz.., de mégis áttételesen... saját tér, levegő saját hang...(nekem tulajdonképpen sokáig nem volt saját szobám, s amikorra lett...már késő -s jellemző, hogy a lányom szobáját becsben tartva. nem is tekintem a lakás igazi részének, csak látogatóba járok oda telefonálni, s egyszer kétszer aludni - mint vendég- mióta a "saját" sezlonommal egy kis baj történt .) A saját szoba létrejöhet saját szoba nélkül is - szerintem
na ez az az eszmefuttatás nem is tartozna ide, ha nem lenne egy kiállítás aminek pont ez Saját szoba; női alkotó "saját szobája" lenne a címe a zsidó múzeum kiállító termében amit nagy nehezen megtaláltam, nagy nehezen beengedtek) a külseje - tévén láttam - hívta fel a figyelmet rá, mert emlékeztet a mi makói emlékjelünkre:
két alkotóművész "saját szobája" lett a tér, valójában csak egy zug a tragikusan kettészakított
életű Sajó Edité,csak az önarcképe, de milyen beszédes... és ha közelebb megyünk, el tudjuk olvasni a könyvek gerincét, milyen filozófiai olvasmányai voltak.... mi minden lehetett benne.. és miminden lett semmivé ....1944-ben, mindössze 31 éves korában...
a teret benépestitk Shaar Erzsébet kis szobrai... ezek önálló alkotások, kisplasztikák, furcsa nekem látni , hiszen Pécsett láthattam az Utcáját... életnagyságú alakokkal..
elfáradva leülök az ablakpárkányra s lám, kint is szobrok
néha érdemes kinézni a "saját szobák" falai közül is..!
