Ki kéne menni a temetőbe!
megszólalt bennem egy hang
anyák napján, ebéd után...
kedvenc margarétád vinni a sírodra
de az még nem nyílik ilyentájt
sírodon nem terem semmilyen virág
pedig a piacról is hoztál mindig
s le is festetted vázába rakván
ezekből még mind nyílik is
szűk szobám falán
kivéve amiket elajándékoztál
a legszebbet az orvosnak
aki segített világrahozni
lányom, az unokád.....
az emléked is nyiladozik bennem
egyre - nem hervad az se
s nem is kell temetőbe mennem
sírni is tudok bárhol
ha itt van az ideje
de inkább örülök és köszönöm
hogy voltál, anyám voltál
s hogy lehettünk általad mi is:
én, lányom, unokám...
kit már nem ismerhetsz
de tudjad, hogy van!
mert te is
így élsz tovább...
Isten éltet - bennünk -
anyám!
*
Kimegyek a temetőbe,
majd a születésed napján.
június huszadikán
viszek egy csokor margarétát
s próbálok majd nem sírni
hanem örülni és köszönni
hogy éltél és életet adtál
anyukám
***
nem sírok
ő is mosolygott
legvégső pillanatában is...
ez is vigasztal most
e kései
már a 29.
anyámnélküli
anyáknapján
meg az hogy
kaptam egy könyvet
amibe lányom is írt
mint anya....
a címe:
Szeretlek, anya!
és reggel felköszöntött a fia...
így hát boldog anyáknapját!
