(még márciusban írtam...noteszomban találtam, ne heverjen szanaszéjjel parlagon, most úgyis rendet akarok csinálni, a régebbiek közt is)
A nacionalizmus önzés és egoizmus. A nacionalista ember önző, egoista, csak hiszi, hogy közösségi ember, mert sokan vannak. De maga az alapelv, ami egy teljes nemzeté is lehet, - önző.
Másrészt: bezárkózó, nem nyitott s így beszűkült is.
Másrészt: bezárkózó, nem nyitott s így beszűkült is.
Gőgös is, mert nem is látja a másikat (embert, népet), de ha mégis, akkor meg irigy rá és/vagy kinevezi (legyőzendő netán elpusztítandó) ellenségnek!
Esetleg kétségbe is vonja vagy éppenséggel eltulajdonítja értékeit...(Persze, a szellemieket nehéz, azt inkább fel se fogja, de/és tán épp ezért elutasítja, mint számára "idegen" eszmevilágot.
nagy "magyarjaink" Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany... miért tudtak oly szépen: nemzetféltőn is együtthaladni másokkal... Jelszavai(n)k valának : haza és haladás. (Kölcseynél), Vörösmarty hazát és emberiséget emleget együtt...s lesz még egyszer ünnep a világon - jósolja-reméli a Vén cigányban tágas horizonton
és már azt is feledtük, hogy Petőfi a Világszabadságért küzdött volna...? Ja vagy hogy ő is félig-meddig "idegennek " számitana ma? a mai okoskodás azaz inkább butáskodás szerint,...? merthogy Petrovics... mint József Attila a vagy "tán egészen" román apjával... a Hazám így esdeklő költője?:"Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!"... "Adj emberséget az embernek, adj magyarságot a magyarnak"...vagy Radnóti (eredeti nevén Glatter), aki nem tudhatta, hogy másnak mit jelent e tájék, mi neki szülőhazája, amely kitaszította, megölte de ő tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály...
megint egyre sűrűsödik az a virrasztó éji felleg?
Szegény ősmagyaros bajszos, patrióta, magyar-zsidó vs zsidó-magyar ősapáim...
Guttmannból lett de jóemberként maradt s lett Gonda, a márciusi elveiddel, szónoklataiddal, polgári radikális párt-szervező demokratizmusoddal, humánus . emberbaráti jótékonyságaiddal...s te, ki maradt Löwinger (bár Móriczból Miksa...)(s utódaid már Ladányik), saját magad alapította, saját lábaddal kijárt kereskedelmi iskoláddal, s neológ templom-alapitásoddal, a jerusalemi templomablakokkal,(hol sose jártál) a Kecskeméti Ármin* főrabbi mellett hitközségi elnökként vallott hazafias eszméiddel, a magyar nyelvű istentiszteletekkel, s az orgona szóval templomotokban...és a hazának a hazáért adott hadikölcsönöddel... ami tönkre is tett...
az csak "szerencse" (hm:( hogy hatvanegynéhányévesen már elfogyott dolgos, aktív, hősies, közért is önfeláldozó életetek, és egyikőtök se érhette meg 1944-t, amikor "idegen"ként elhurcoltak volna benneteket is a hatszázezer magyar zsidóval....magyarságotokról, hazafiságotokról megfeledkezve, mindezt semmibevéve.....*
de én semmit se feledek!
*********************************************************************************
* u.i.ma (2018. május 12.)
hozzám került nagynéném emlékkönyve amibe Kecskeméti Ármin 1924. május 9. ...-ben ezt írta "búcsúzol az iskolától, de nem a további művelődéstől....tanultad , majd éled is a hazaszeretet s a vallásos hit tanítását... a lelkednek áhitat volt mindkettő; váljék is az életednek erkölcsi áldásul."
(Nikelszky Jenő, Makó város polgármestere 1930-ban írta Kecskeméti Árminról, hogy „harminckét éves működése alatt mindvégig a közpolgári erények teljességéről és rendíthetetlen hazafiságáról tett tanúságot. Úgy egyházi, mint világi beszédeiből mindég a hazának szeretete sugárzott, ebben a szellemben nevelte az egyház iskolájának tanulóit és vezette egyháza híveit.”)
Kecskeméti Árminnak nem volt olyan "szerencséje" mint nagyapáimnak....(őt deportálták, Strasshofban halt meg, "útközben" 1944-ben végül is a holokauszt áldozatként... - a(hol egyébként én is voltam, anyámmal...csak mi tovább s túléltünk )
ahogy ásom magam a múltba, a feltárt, előkerült dokumentumokba...egyre kevesebb felednivalóm van és egyre több emlékezni és figyelmeztetni valóm!
igen, én semmit se feledek!,,és egyre többre emlékezem vissza
és minél többet tudok meg a múltról is, annál inkább látom, hogy többet. nem szabad felejteni.
s a jövő érdekében sem szabadna! ezért igyekszem emlékeztetni is....
...
s ebben mások is segitenek:
pl most este a csetten a fb-on kedves bloggertársam ezt az üzenetet hagyta:
megint egyre sűrűsödik az a virrasztó éji felleg?
Szegény ősmagyaros bajszos, patrióta, magyar-zsidó vs zsidó-magyar ősapáim...
Guttmannból lett de jóemberként maradt s lett Gonda, a márciusi elveiddel, szónoklataiddal, polgári radikális párt-szervező demokratizmusoddal, humánus . emberbaráti jótékonyságaiddal...s te, ki maradt Löwinger (bár Móriczból Miksa...)(s utódaid már Ladányik), saját magad alapította, saját lábaddal kijárt kereskedelmi iskoláddal, s neológ templom-alapitásoddal, a jerusalemi templomablakokkal,(hol sose jártál) a Kecskeméti Ármin* főrabbi mellett hitközségi elnökként vallott hazafias eszméiddel, a magyar nyelvű istentiszteletekkel, s az orgona szóval templomotokban...és a hazának a hazáért adott hadikölcsönöddel... ami tönkre is tett...
az csak "szerencse" (hm:( hogy hatvanegynéhányévesen már elfogyott dolgos, aktív, hősies, közért is önfeláldozó életetek, és egyikőtök se érhette meg 1944-t, amikor "idegen"ként elhurcoltak volna benneteket is a hatszázezer magyar zsidóval....magyarságotokról, hazafiságotokról megfeledkezve, mindezt semmibevéve.....*
de én semmit se feledek!
*********************************************************************************
* u.i.ma (2018. május 12.)
hozzám került nagynéném emlékkönyve amibe Kecskeméti Ármin 1924. május 9. ...-ben ezt írta "búcsúzol az iskolától, de nem a további művelődéstől....tanultad , majd éled is a hazaszeretet s a vallásos hit tanítását... a lelkednek áhitat volt mindkettő; váljék is az életednek erkölcsi áldásul."
(Nikelszky Jenő, Makó város polgármestere 1930-ban írta Kecskeméti Árminról, hogy „harminckét éves működése alatt mindvégig a közpolgári erények teljességéről és rendíthetetlen hazafiságáról tett tanúságot. Úgy egyházi, mint világi beszédeiből mindég a hazának szeretete sugárzott, ebben a szellemben nevelte az egyház iskolájának tanulóit és vezette egyháza híveit.”)
Kecskeméti Árminnak nem volt olyan "szerencséje" mint nagyapáimnak....(őt deportálták, Strasshofban halt meg, "útközben" 1944-ben végül is a holokauszt áldozatként... - a(hol egyébként én is voltam, anyámmal...csak mi tovább s túléltünk )
ahogy ásom magam a múltba, a feltárt, előkerült dokumentumokba...egyre kevesebb felednivalóm van és egyre több emlékezni és figyelmeztetni valóm!
igen, én semmit se feledek!,,és egyre többre emlékezem vissza
és minél többet tudok meg a múltról is, annál inkább látom, hogy többet. nem szabad felejteni.
s a jövő érdekében sem szabadna! ezért igyekszem emlékeztetni is....
...
s ebben mások is segitenek:
pl most este a csetten a fb-on kedves bloggertársam ezt az üzenetet hagyta:
„A fővárosi Lapok 1882. november 26-i 272. számának 1698. oldalán, a Vidéki hírek között a következő kis tudósítás olvasható: Arany János címmel Szegeden külön füzetben megjelent a szép emlékbeszéd, melyet az izr. hitközség által rendezett gyászünnepségen Löw Immánuel rabbi mondott. (in: Tiszatáj 2017.március 123. o.
