fehérbe öltöztem
jom kippur van
hosszú nap
bőjtje

rózsák a ruhámon
alul és ujján
fent kis dísszel

nade lejjebb
pont a szívemnél
egy pirosas folt

a korhely
levesem
leettem

vajon hogy
mikor alig ettem
belőle
egy-két kanálnyit

de kifolyt a ruhámra
s később látom
lejjebb is
három pötty
függőlegesen

marják a
gyomromat

hogy tüntethetném
ezeket el?

mindennek
nyoma van

a vétkeknek
különösen

*********************

na és akkor
erre varrjál gombot:

végigimádkoztam
a templomban
a délutánt

ovinu malkenu
atyánk, királyunk
töröld el és tüntesd el 
vétkeinket
és bűnünket
szemed elől

***

este hazamentem

s az ételfoltokat
hiába kerestem

eltűntek
nyomtalan

a Magyar Kulturális Örökség Napja alkalmából lett meghirdetve a jángori zsidó temető meglátogatása, igaz hogy szombaton nem szokás zsidó temetőkbe járkálni, igaz hogy egyszer már figyelmeztettem erre egy csoportot (hiába) most újra szombatra szervezték.... s most még én is elmentem némi vívódás után

meg mécseseket is gyújtottunk az emlékezetére

itt nem tudom milyen sírkő mellett állok vigyázzban,,,de szép

remélem bocsánatos vétek hogy szombaton voltam a temetőben...

amúgy a félelmetes napok egyikén, a megtérés szombatján.

hova lett ez a mosoly????

valahol Floridában mosolygott utoljára....

vagy már nem mosolygott.....

Tudom, hogy
másképp nem
tudsz megnyilatkozni
csak bennem
és általam

mégis

most arra kérlek
szólj vagy
látsz vagy
hallass vagy
éreztesd
valamiképp
hogy létezel
különben én sem
lehetek

imádnak
imádkoznak hozzád
s te rejtőzködöl
hogy bírsz elviselni
ennyi hozzádfordulást
választalanul?

tudom
vannak "megtestesüléseid"
hogy könnyebb legyen
a személyes kapcsolat
de azért mégis
te vagy az
aki nem felelsz
s pedig akitől
választ várunk

de te néma vagy
kezdetektől fogva
makacsul hallgatsz
süketen
és vak vagy
és érzéketlen
vagy annak
tetteted magad

egyáltalán
miért is beszélünk
hozzád?

Jaj Istenem
ki vagy
hol vagy
vagy?

Felelj végre!

**********

Szegedre menet írtam

aztán Szegeden hirtelen megláttam, még az Arkad átkelőjénél:

a zsinagóga távoli egy tornyát, s rajta a Dávid-csillagot,

aztán meg a zsinagógához érve, feltűnt, hogy fent a Tizparancsolat még napban fürdött

értem

a rabbi újévi beszédéből két mondat ugrott ki, többször is:

"Válaszd az életet!" "Válaszd a jót!"



Legyünk beírva a jók könyvébe! Az élet könyvébe...


***

Befejeztem a verset. Azaz írtam hozzá egy záradékot:

örülj  hogy
nem hallhatsz
megsüketülnél

örülj hogy
nem láthatsz
megvakulnál

örülj hogy
nem tapinthatsz
megégetődnél

örülj hogy
vagy

s benned a
válasz

*****

" görög" tánccsoport, sirtakizik a színpadon,

majd a színpad előtt becsalogatva a nézőket, ólomból vannak a lábaim, miért is nem megyek közéjük, mikor "belül" minden porcikám táncol?

hazaszédelegtem

majd vissza estefelé, ha már úgyis üvöltött a zene és behatolt a lakásomba

hát hogy zene.e, nem tudom, Hősök üvöltöztek a színpadon

de ottragadtam a 10 kor kezdődő koncertre, amit viszont nagyon nem bántam meg

felfedezés erejével hatott
jó . már-már költői  szöveg -, érthető tolmácsolás, szép, kulturált énekhang...bravó

és micsoda szövegek a nap felé, meg add vissza a játékaimat....refrén nekünk adva

köszönöm Bagossy brothers company

lovasfelvonulással kezdődik

aztán megnyitják a nagyszínpadon

sétálgatok a sátrak közt

a gyerekek mesekertje előkerttel bővült, gondos gazdaként létrehozója (volt tanítványom)  bábáskodik körülötte, eszközpótlással,  gyerekek annyira szorgosak, mintha egy igazi kertben lennének, mind tudja a dolgát... lassan az én unokám már ki is nőne belőlük, s még nem látta.... jelzem Makót se cakkompakk (pedig vannak itt gyerekbarát dolgok ahogy képek alapján észlelte is, de most is (inkább) Bánkra mentek...

veszek egy Miska kancsót, eszembe jutnak a kis köcsögök lányom szobája szekrény tetején, még anyuval kezdtük el gyűjteni, oda jó lesz... miután megnézem, hogy az a kanyargó kígyó ott elől nem jelent semmi rosszat, csak a férfierőt, s mellette a halhatatlanságot. Az bizony jó!

a sátrak végében ill. elején (attól függ honnan nézzük)most van egy csomó hagymasátor is, szép hagymákkal, venni is kéne

és látok egy nénit, aki kenderből csinál szálakat, s gyönyörű szőtteseit árulja

aztán leülök jóelőre egy hátsó székre, várjuk a Apostol együttest millióan

közben lányom hívott , de ebben a hangzavarban elszalasztottam, kijjebb megyek, míg lefoglaltatom a székem

már hideg van, 9 után, érzem, fel is állok, hogy mozoghassak...az Apostol együttes töretlen hangon énekli régi számait: A legtöbb ember ott hibázza el..., Nehéz a boldogságtól búcsút venni..., Nem tudok élni nélküled..., Okosabban kéne éln....

azt nem hallom ami összekötőszövegként mondanak, mert valahonnan tamtam nyomja el... mulatnak egy söröző  sarokban, ahogy hazafelé felfedezem, őrület! infernó...

Nehéz a boldogságtó búcsút venni visszajön a fülembe 1975-ös szám mint mondák, akkor aktuális is volt nálam, és anyukámnak is kedvenc száma volt

nevetősen...sírva

most már inkább csak sírva (?)

nem volt kedvem ma korán ebédelni (később meg már nemigen lehet)

kikarikáztam hát ötletszerűen a Marospartra

fényképezel majd?, kérdezte egy régi ismerős...

hát talán, bár rossz a gépem, már idejövet is egy letört ágú fát lekaptam

félárnyékba húzódtam, nem nagyon találtam a helyem

aztán beszélgettünk...mindenféléről,

ketten voltunk az egész strandon csak

később jöttek iskolások, huzigálták a fehér padokat...

büszkén mondták hogy Bartókosok

tanítónőjuk (egykori tanítvány) nem sokat bajlódott velük...

visszafelé menet csak megebédeltem

aztán felbicikliztem a városba , készülnek a Hagymafesztiválra , nagy a felfordulás

hazafelé menet meg leültem egy padra, hol is mellém ült egykori osztálytársam (még a Szegedi u.ból) s órákat beszéltünk (főleg ő)

aztán még a szomszédasszonnyal is váltottam pár mondatot az úton, bár nem ültem le mellé a padra, hiába is invitált

hazajöttem, lefeküdtem elaludtam

meg se hallottam a mobilcsöngést, lányomtól. a másik szobából (pedig akkor már fent voltam)
még jó hogy van vezetékes is,,,,

jó lenne már kicsit felrázni magam

---


csak azon gondolkodom, miért akart ma mindenki beszélni velem?

Schubert f moll fantáziáját hallgattam, ezúttal végig...vagy hétszer.nyolcszor  is visszatér benne az a halk lírai elbeszélő dallam, amit szavakkal nem lehet kifejezni,azokat az érzéseket se, amiket kelt

de mindig elnyomódik...

a végén már harciassá is válik maga is....
ez a gyöngéd érzelmek sorsa?

először Szabó István filmjében hallottam, a Napfény izében, ott is vissza-visszatérő emlékmotivumként

azt hiszem nagyban hozzájárult hogy annyira maradandó élmény volt számomra e film...

ez olyan zene, ami nem is viseli el a szavakat, és örökké ott zeng bennünk.... makacsul