nem volt kedvem ma korán ebédelni (később meg már nemigen lehet)

kikarikáztam hát ötletszerűen a Marospartra

fényképezel majd?, kérdezte egy régi ismerős...

hát talán, bár rossz a gépem, már idejövet is egy letört ágú fát lekaptam

félárnyékba húzódtam, nem nagyon találtam a helyem

aztán beszélgettünk...mindenféléről,

ketten voltunk az egész strandon csak

később jöttek iskolások, huzigálták a fehér padokat...

büszkén mondták hogy Bartókosok

tanítónőjuk (egykori tanítvány) nem sokat bajlódott velük...

visszafelé menet csak megebédeltem

aztán felbicikliztem a városba , készülnek a Hagymafesztiválra , nagy a felfordulás

hazafelé menet meg leültem egy padra, hol is mellém ült egykori osztálytársam (még a Szegedi u.ból) s órákat beszéltünk (főleg ő)

aztán még a szomszédasszonnyal is váltottam pár mondatot az úton, bár nem ültem le mellé a padra, hiába is invitált

hazajöttem, lefeküdtem elaludtam

meg se hallottam a mobilcsöngést, lányomtól. a másik szobából (pedig akkor már fent voltam)
még jó hogy van vezetékes is,,,,

jó lenne már kicsit felrázni magam

---


csak azon gondolkodom, miért akart ma mindenki beszélni velem?