Schubert f moll fantáziáját hallgattam, ezúttal végig...vagy hétszer.nyolcszor  is visszatér benne az a halk lírai elbeszélő dallam, amit szavakkal nem lehet kifejezni,azokat az érzéseket se, amiket kelt

de mindig elnyomódik...

a végén már harciassá is válik maga is....
ez a gyöngéd érzelmek sorsa?

először Szabó István filmjében hallottam, a Napfény izében, ott is vissza-visszatérő emlékmotivumként

azt hiszem nagyban hozzájárult hogy annyira maradandó élmény volt számomra e film...

ez olyan zene, ami nem is viseli el a szavakat, és örökké ott zeng bennünk.... makacsul