..Azahriah

de ki is ő?!

feltétlenül meg akartam nézni a filmet, na nem mintha rajongó lennék, csak izgat a siker , a népszerűség, mikéntje, titka.. izgat a ma, hogy ma mi az? na meg a film címében ez a "mi" is (én is? na nem!)

a  "jelenségnek" először keleties hangzású nevével találkoztam , pedig milyen egyszerű is, az igazi neve, most látom: BAUKO Attila)

aztán ez a tripla Puskás arénás koncert ejtett csodálkozásba, ez az őrület...

a zenéjét, dalait alig hallottam, alig ismertem

idétlennek érzem a hangját (bár van benne valami megejtő, természetes  dallamosság) , a szövegei követhetetlennek, a prozódiáról nem is beszélve (ámbár ez az ő reppes(?) stilusában már -már általános sőt divatelemnek is mondható)

(Koncz Zsuzsa nagyképű fridis nyilatkozatával végképp nem értek egyet, ahol a csipkés kombinék stilusához hasonlitotta)

nem, ez egész más, új - egyébként nyilván egyik sem az én világom

viszont? szintén egy Fridi podcastban, meglepően intelligensen nyilatkozott a fiú, ami fölkeltette az érdeklődésem iránta

viszont a  filmben ennek az intelligenciának csak töredékes nyomait véltem felfedezni! (még a nyelvhelyességi, nyelvhasználati hibáit is érintve! mert voltak, bőven)

Node ebben a korban még művelődni kéne, nem visszavonulásról beszélni 22 évesen.. vö Tóth Andi!)

***

a film fura volt, definiálhatatlan, doku vagy játékfilm? (egyik se) film a filmben, ahol jelen vannak , láthatóak a producerek, menegerek is (Lévai Balázs pl ... egyenesen az ő filmjeként aposztrofálta lányom, mikor mondtam , hogy megyek erre a filmre - micsoda irodalmi múltja is volt neki!)

Sajnálatosan egy producer a forgatás közben el is húnyt, betétként emlékeztek rá

Néha amúgy úgy tűnt, hogy mások csinálják  meg , legalább is a siker külsőleges részét,

igy a "mi" indokolt is, rájuk értve, nomeg a közönségre, ami nélkül nincs semmi (és senki)

a fiktiv alteragól nem is beszélve (kinek elég értelmetlen  a szerepeltetése)

Nekem Azhariah  egyébként nagyon idétlennek tűnt, többnyire és modorosnak.

Ja és ami a dalait illeti, szinte mintha midig ugyanazt az egy dalt énekelné!

A nyitó és a zárókép viszont emlékezetes marad...és sokatmondó, rejtetten

Az arénát felülről látjuk, meglepően kicsinek, a légifelvételen, de a teteje nyitott

mintha a rabság helye lenne, azzal a kis égre nyitott nyilással...

a végén meg (a koncertet közvetlenül megelőzve) Azhariach  baktat, nehéz léptekkel, egy pincecszerű alacsony de hosszú alagútban, s ólomlábakkal megy föl a lépcsőn, a színpadra,

s ott mesterkélten, felemeli, széttárja karjait... hú de "megcsináltan" (korábban beszélt is róla...

mielőtt a koncert elkezdődne, vége a filmnek

elég is volt...