erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

PÉTER

2018. december 10. - gond/ol/a

 

Meghalt Neumann Péter! Unokabátyám volt. 87 éves, de én emlékszem rá jobban egész fiatalkorából, orvosi egyetemre járt, gyakran átjött hozzánk vizsgaidőszakban, tanulni...meg a diót is ő verte le a fáról). 56-ban kiment Kanadába, már végzett orvosként, és ott  működött gyerekorvosként, utolsó percig... ahogy közös unokatestvérünk írja, ki szintén Montrealban él...

Fogyunk, unokanővérem, Vera után, Péter... rohamos gyorsasággal.. Rajtunk a sor

Sajnos az élet elszakított bennünket, tizennéhány éve voltak itt, Makón  utoljára, és meg is szakadt akkor minden kapcsolatunk (nem tartott fent senkivel... bár jól váltunk el, de ezt előre kijelentette)

Nagyon sajnálom...

felesége Marlene, fia Jeffrey, unokája Ice (velük már beszélni se tudok (magyarul)...részvétemet nyilvánitani.

Ezeket a képeket csináltuk, mikor itt voltak, a Korona előtt, és



a Maros- parton






Nagyon sajnálom....

Épp tegnap gondoltam rá átkelőben az úton, hogy mi lehet vele, rég hallottam róla, és tessék, ma itt a hír és ez! Valamit megérezhettem, bár akkor MÉG élt...

*******

van egy képem, amin újságot olvasok, közös unokatestvérünk azt írta rá, mintha Pétert látná,,,ugyanaz a mozdulat a, a gesztus, a nézés (hja a gének)...


hát igen

nem kérdezem, kiért szól a harang....

*********

most hívott a testvére...

mondja, hogy Péter tegnap egész nap már csak MAGYARUL beszélt... 

hanukai vacsorán

tegnap azt mondta unokám egy ovis csoporttársa, hogy nincs is hanuka ...

 

előtte való nap voltak épp hanukagyertyagyújtáson

 

én meg ma a 7. meggyújtásán Szegeden

 

 

 

hát muszáj hogy legyen! mert VAN! s ha ott vagyunk jelenlétünkkel is erősítjük

 

Szegeden egyébként 100-nál is többen voltunk a vacsorán, és a Sabat Song együttes betöltötte dallammal és vidámsággal az egész dísztermet, no és a vacsi is remek volt----

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a rabbi tanított is vacsi után, az újabb klezmerzene előtt, de nem tehetek róla, bármennyire is igyekszem, nekem még mindig csak olybá tűnik, mint aki leckét mond föl, s soha semmiről nem tudok meg többet mint eddig tudtam (persze lehet, hogy túl öreg vagyok, nem újszülött, hogy minden "vicc" azaz ünnepi megemlékezés új legyen, ő viszont jó papként azaz rabbiként tanulhat még holtig

 

 

 

és a moaj zurt is milyen rég is éneklem! Sőt még el is hegedültem egy régi hanukai délután  a makói hitközségben (gimista voltam akkor, az ötvenes évek végén vagy hatvanas elején....

 

moaj zur

 

ezek bevésődtek, s jó újra és újra hallgatni (Ha más kiejtéssel is)

 

ja és az elmaradhatatlan fánk is volt:

 

 

 

sőt, még tánc is:

 

 

 ***************************************************************************

 

már az is csoda volt - mondják
hogy maroknyi zsidó győzött
s csak ezután jött az olajé
ami egy napnál tovább égett

de honnan tudták
mennyi elég egy napra
s mennyi kell nyolcra

az első nap nem is volt 
csoda aztán lett
vagy csak egynyolcada
fogyott el az olajnak

akkor mégse volt csoda
mert nyolc napra 
volt elég eleve
mindegy

gyújtjuk a lángot azóta is
s naponta eggyel többet
mert az az igazi csoda
hogy a fény legyőzi a
sötétséget

*****************

de ezt minden évben
elölről kell kezdeni

glórius és menza

tegnap a Gloriusban ebédeltem . luxus étterem, négycsillagos szállodáé

 

kicsit átrendeződött, meg foglalt volt mindkét kétszemélyes asztal az ablak mellett, ahova általában szoktam  ülni, így egy percre megtorpanva megálltam, de az igazgatónő épp ott állt a pultnál és nagyon kedvesen kiigazított, beljebb kísérve, hátul voltak még magányos asztalok (AA.-t észre se vettem volna ha előttük nem integet)

 

de végül is sarokba húzódtam egy négyszemélyes (de csak háromszékes asztalhoz)

a menűt már kipróbáltam a héten, akkor el is határoztam, hogy megismétlem még? Marhahúsleves, rántott karfiol, sült burgonya, a múltkor flódni is valami rettenetes fekete platnin (gránit?) de most ehelyett (el is fogyott) inkább kávét rendeltem amihez most még szódát is kaptam, nomeg a többnyelvú köszönömös kekszet

 

csináltam pár képet,ebből a nézőszögből még nem volt...

 

 

 

 

elég sokáig bent voltam a végén még leültem a recepciónál belenézni az újságba, de innen már majdnem kisöprűztek, ui takarítani kezdtek a pincérek.

 

.. hát azért is ragyog itt annyira minden?

 

 

ma úgy hozta a sors( a biciklim még mindig oda, fáraszt a nagy gyaloglás,) csak benéztem volna a közeli kerimenzára, de ottragadtam: zöldborsólevesre, paradicsomos húsgombócra

 

ami igaz igaz: rögtön megcsapta az orrom a jellegzetes menzaszag

 

ez a valami kifejezhetetlenül általános ételszag, émelyitő, már már hányingert kiváltó

 

de ifjúkorom minden egyes  menzája benne volt (volt egy pár!)

 

szerencsére a diákok nemigen jöttek már, mennek haza, hét végére

 

 

 

 

felét se tudtam megenni az ételnek

 

ja; felébe se került, mint a gloriusban - mellesleg

 

a csoda (és ára?)

szokás szerint, ahogy hazaérek, bekapcsolom a rádiót, állandóan a Bartókra (azaz zenére) van állítva,

muzsikáló délután, csoda bariton zengi be a konyhát, kis kórus kísérettel, ilyen hang nincs még egy...ez csak Hvorotovszkij lehet...

 

telt és áradó és akkora hangkitartásai vannak, emberfeletti,,,

 

igen , ő volt,  bemondták : Dmitrij Hvorotovszkijt, a Láttalak című tradicionális dalt adta elő, s  közreműködött valamilyen szentpétervári kórus

 

ilyen gyönyörű zengésű hang még nem volt és nem lesz, s ahogy kezelte!

 

no épp ezt nem tudom kiverni a fejemből, hogy már-már, igen,  "emberfelettien", megcáfolva a test lehetőségeit, mintha a csodával kacérkodott volna

 

nem értek sem az énekművészethez technikailag, se az agydaganatokhoz orvosilag,  de nem hagy nyugton az a balsejtelem, hogy valamiképp hozzájárult,,, ezzel a  az emberentúli ténykedésével, hogy tovább kitartotta a hangokat a lehetségesnél hogy,,, nem tudom,oxigénhiány, egyéb? Tény hogy túlfeszítette a húrt, s az elpattant,,,

 

 (igen, ilyeneket olvasok most, pl.hogy "a rákos sejtek oxigénhiányos környezetben fejlődnek ki")

 

 

 

nade addig milyen csodákban részesített bennünket, sőt mondhatjuk (mint az én esetemben is) azon túl is....

 

a szamár

volt nekem egy nevezetes álmom, amiben egy szamár is jelentős szerepet kapott (a kis családunkkal. egyetlen álom, melyben apám is szerepelt!)

 

azóta is bennem motoszkál, s szinte azért kezdtem egy képzőművészeti szakkörre járni, hogy majd lerajzolhassam esetleg megfesthessem, úgy ahogy álomban láttam, mert művészi volt a kép

 

tegnap a szakköri szobából kimenve kicsit a kiállitóteremben, újra megnéztem tüzetesebben Petrás Mária csodás kerámiát, és köztük (nem véletlen, hiszen bibliai téma) felfedeztem két "szamaras", képet is:

 

 

 

itt is hárman... de a szamárom csak ketten, "MI" mindhárman fent ültünk a szamáron, és hátul az apám óvásában (azt hiszem, az egész művészettörténetben egyedülállóan, három ember egy szamáron - megvan a lecke!)

 

és ez itt a virágvasárnap, (33 év múlva) a húsvéti bevonulás Jerusalembe, szamárháton...

 

 

mi a vers?

egy jó kis irodalmi körön voltam este

 

havonta van

 

most az asztalon fogadott bennünket egy karácsonyfaszerűség, közelebbről megnézve kitépett könyvlapokból... az előtérben is láttam pár értékes kiselejtezett könyvet, amit én nem selejteztem volna ki...(ez lesz a könyvek sorsa?) remélem maradt még belőlük példány... amúgy mutatós:

 

..

 

menet közben derült ki, hogy József Attila , szegény épp ma kerek évfordulóval - halt meg, december 3 -án...(s 5-én már el is temették), és épp itt tartózkodik a városban (mai és holnapi fellépésekkel diákoknak( egy "versvándor"(? )Tóth Péter, aki igazán autentikusan mond verseket...)

 

le is ült az előttem levő üres székre, és mikor elkezdte a József Attila c. József Attiláról  szóló verset, kérdőjelként, a választ .az első mondatát még vele mondtam (a többit már -szerencsére- csak magamban)

 

József Attila, hidd el , hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott

 

a többi töredéket neki hagytam, remekül mondta!

 

sőt a Thomas Mann üdvözlésénél egy szót se szóltam (pedig azt (is) betéve tudom :)

 

ő storyként mondta el, pátosztalan történetként - nagyon természetesen... tetszett! minden hangsúlyával egyetértettem (ami nem gyakran fordul elő)

 

felmerült az is hogy egyáltalán mi a vers

 

minél egysíkúbb egy szöveg, annál kevésbé az!...

 

s nem biztos hogy belemagyarázunk tartalmakat, ha...,mert a költő tudatalattijában benne lehetett

(a szimbolikus jelentéseknek,,asszociációs hálónak van jelentősége egy szöveg eldöntésében, hogy vers-e egyáltalán.)

 

bizonyos intelligencia, műveltség mégis csak kell a megértéséhez (?)

 

mi a vers ? kanyarodott a verselőadóhoz a beszélgetés vezetője (Bene Zoltán) ...

 

és ő egy már hallott József Attila töredékkel válaszolt:

 

Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
  az bizonyos

 

önismereti tréning, egy eszköz, hogy megismerje önmagát az ember, a magában levő jót, (s ha előadóművész!) a hallgatóságnak ezt átadja

 

az egyetemes jó megszólítása

 

óriási ereje van

 

és anyanyelv révén az identitás megőrzése is

 

ez egy nagyon szép meghatározás volt, humanista, ha speciális is (inkább az előadóművész ars poeticája)

 

azt megállaptottuk hogy sok versnek szánt szöveg nem vers, ami tele van közhellyel, puffogtatással, de nincs recept

 

egy verse mindenkinek lehet (:) (mert miért is ne!)

 

magamba néztem, hány jó versem van, van.e?!! vagy netán melyik az az egy....

 

 

 

 

 

advent-hanuka

csillapodott valamicskét a hideg, kimentem hát - jobb híján - az első adventi gyertyagyújtásra, 5 előtt pár perccel, elámultam a gyönyörűen kivilágított fákon a hagymatikum előtt (és az embertömeg mögött)


a bartókos gyerekek kórusban énekeltek, megint szépen és főleg tisztán....

beugrottam közben a hagymatikumba melegedni,de kifordultam a közönségtől (akinek nem volt semmi ünnepi hangulata)

még két adventi beszédet is meghallgattam ,; az első egész figyelemreméltóan intelligens is volt, a pap "könyörgése" is... meg áldás

aztán iszonyatos hamis hangok és nem is "odavaló" dallam közepette meggyújtották a gyertyát

és mielőtt a felkonferálás után újra hamisan elkezdtek volna játszani (nem írom ki, kik)
elvonultam a kivilágitott vásári soron....



6 -ra Pesten kellett volna lennem ottani hanuka gyertyagyújtásra, hát  megnéztem egyet a Bálint házból élőközvetitéssel...

boldog adventet, boldog hanukát - külön-külön és főleg együtt, ne marjuk egymást!!!!

----

olvastam egy érdekes megállapítást a chanuka első napjáról, az első mécsesről, hogy tulajdonképpen akkor még nem is kezdődött el a csoda,,, csak a másodikon, s mi is kellünk hozzá, meggyújtani, és napról napra hinni, hogy még tart az olaj... hátha még 8 napnál is tovább (de vajon mekkorák voltak a mécsesek,s és mennyi az olajtartály?- kérdezi egy szkeptikus akadékoskodó)

az első adventi gyertya a hité

szerintem az itt az elsődleges, hinni, hogy elég az olaj.... és akkor kitart, jóval tovább mint gondoltuk

ezt kell még megtanulnom!!!!

.....


és valaki (S, Hajni kisfiával) meggyújtotta az emlékjelnél is az első gyertyát! köszönöm, én nem is gondoltam rá...

de ég!


és várja a csodát...

(közben lett egy kép a fb-on unokám is és az első láng pár gyerek társaságában... megilletődve....ünnepi asztalnál...de azt nem tehetem föl... de én idelátom:)


életképek az Espersit-házban

 

elmentem az Espersit-házba egy fotókiállításra (azt hittem a képzőművészeti körünk tagjaival találkozok ott, (hogy szerdán nem tudtam ott lenni, - a Kecskeméti Ármin Baráti találkozó miatt)de nem baj, senki se volt itt közülük!)

kicsit előbb értem oda, jól esett a meleg, a kinti hideg után, még senki nem volt, de a folyosón végig az "életképek", gyorsan átfutottam őket, olyan nagyon nem ragadott meg engem egy se, vagy nem voltam rájuk hangolva...

bementem hát inkább a már jól ismert termekbe, ott mindig olyan otthonosságérzés fog el, a régi tárgyi emlékek között, persze szomorúan állapítottam meg, hogy a kézzel írt iratokat addig kellett volna tanulmányoznom, míg jól láttam is őket, mert ez mára megszűnt...(mindig van valami veszteség...)

az Espersit szoba asztalán a koponya nem öregedett.semmit. állapítom meg fanyarul, de elém bukkannak hirtelen Espersit szabadkőműves kellékei is meg a cvikkere, a kedvelt cetli környékén: " Koronába mentem, kérem begyújtani"....




aztán jöttek mások és ,kimentem a folyosóra, várakoztunk



és Szikszai Zsuzsa olyan hangulatos beszédet mondott a képekről saját  élményeiről is, (születéstől - halálig) hogy egyből más, költőibb, szebb színben tűntek fel a képek is!



a magét művésznek nem nevező fotóművész is nagyon szimpatikus volt (ahogy pl elmesélte, hogy a szomszéd bácsitól kapott kedvet a fotózásra, ahogy ott megjelentek az üres hófehér lapokon az alakok...)

kaptunk pogácsát is, bort (egy korty után otthagytam, erős volt)

s végül is egy (duplán)hangulatos időt töltöttem el az Espersit házban

csak ne lett volna kint olyan hideg hazafelé is!

télre váltás

lépünk bele adventbe , chanukába, most - a naptár szeszélyei folytán- épp egyszerre

 

várjuk a fényt, a csodát , már megint

 

a hagymaházi bejárat zugában kicserélték a díszletet, de olyan szerényre (minimalistára, - mondta épp belépö neurológiusom, miközben épp fotóztam), hogy alig látszik (tán majd egy mikulást még beállítanak elé, - mondta ő)

 

 

 

nem tudom, más hogy van vele, biztos másképp

 

de én ezt is unom

 

persze főleg azt hogy már délután 4 -kor sötét van!!!

 

és mára már hideg is

 

görcsöl a szívem, még lassúbb vagyok - úgyhogy ha akarnám se tudnám letagadni a változást

 

egyre jobban értem a medvéket, akik téli álmot alszanak

 

süti beállítások módosítása
Mobil