tegnap a Gloriusban ebédeltem . luxus étterem, négycsillagos szállodáé
kicsit átrendeződött, meg foglalt volt mindkét kétszemélyes asztal az ablak mellett, ahova általában szoktam ülni, így egy percre megtorpanva megálltam, de az igazgatónő épp ott állt a pultnál és nagyon kedvesen kiigazított, beljebb kísérve, hátul voltak még magányos asztalok (AA.-t észre se vettem volna ha előttük nem integet)
de végül is sarokba húzódtam egy négyszemélyes (de csak háromszékes asztalhoz)
a menűt már kipróbáltam a héten, akkor el is határoztam, hogy megismétlem még? Marhahúsleves, rántott karfiol, sült burgonya, a múltkor flódni is valami rettenetes fekete platnin (gránit?) de most ehelyett (el is fogyott) inkább kávét rendeltem amihez most még szódát is kaptam, nomeg a többnyelvú köszönömös kekszet
csináltam pár képet,ebből a nézőszögből még nem volt...
elég sokáig bent voltam a végén még leültem a recepciónál belenézni az újságba, de innen már majdnem kisöprűztek, ui takarítani kezdtek a pincérek.
.. hát azért is ragyog itt annyira minden?
ma úgy hozta a sors( a biciklim még mindig oda, fáraszt a nagy gyaloglás,) csak benéztem volna a közeli kerimenzára, de ottragadtam: zöldborsólevesre, paradicsomos húsgombócra
ami igaz igaz: rögtön megcsapta az orrom a jellegzetes menzaszag
ez a valami kifejezhetetlenül általános ételszag, émelyitő, már már hányingert kiváltó
de ifjúkorom minden egyes menzája benne volt (volt egy pár!)
szerencsére a diákok nemigen jöttek már, mennek haza, hét végére
felét se tudtam megenni az ételnek
ja; felébe se került, mint a gloriusban - mellesleg
