lépünk bele adventbe , chanukába, most - a naptár szeszélyei folytán- épp egyszerre

várjuk a fényt, a csodát , már megint

a hagymaházi bejárat zugában kicserélték a díszletet, de olyan szerényre (minimalistára, - mondta épp belépö neurológiusom, miközben épp fotóztam), hogy alig látszik (tán majd egy mikulást még beállítanak elé, - mondta ő)

nem tudom, más hogy van vele, biztos másképp

de én ezt is unom

persze főleg azt hogy már délután 4 -kor sötét van!!!

és mára már hideg is

görcsöl a szívem, még lassúbb vagyok - úgyhogy ha akarnám se tudnám letagadni a változást

egyre jobban értem a medvéket, akik téli álmot alszanak

hosszú idő után összejött a baráti társasággá lett Kecskeméti Ármin Egyesület... 4 fővel, ebből egy új(!), egy régi, egy az elnök és egy én, (mellesleg: rajtam kívül senki sem zsidó...)

íme alább a társaság fele (50%-a):

.

megnéztük az emlékjel környékének új tervezetét, először  úgy tűnt, nagyon nem kóser, mert belelóg a mogendovid (amit az emlékjel köré akarnak kiépíteni) egyik szára az útba, de aztán kiderült, hogy  nagyon keskeny lesz az az út, de a 6 cm szegély talán megakadályozza, hogy behatoljanak az emlékjel közvetlen környékére

aztán beszélgettünk mindenféléről

(pl kiderült (most kérdeztem meg,és jöttem rá, hogy a 3. régi tagunk édesanyja a zsidó szövetkezetben dolgozott és rengeteg zsidó ismerősük, volt, innen lehet a rokonszenv a zsidókkal

annyi nevet hallottam, volt amihez nem is tudtam alakot kötni vagy egyszerűen nem jutott eszembe bár a név annyira ismerős volt (pl Schwarz Bandi) - de elképesztö, hogy hányan voltunk és hányan (nem) lettünk

főleg 56 útán mehettek ki...mármint a túlélők)

 ******

a helyszín pikantériájához hozzá tartozik, hogy ez az új levéltár volt a régi  , deportálásokbeli polgármester  Bécsy Bertalan egykori rezidenciája....

no komment

Bertolucci meghalt. Nem tudom, miért érzem, hogy vége az én világomnak... Egyre többen pusztulnak ki belőle És nem látom az utánpótlást(lehet, hogy ez az én hibám?!)

És mind kortárs.... Bertolucci  77 éves volt

A 20. századunk, hiába, oda...

Jó, hogy a cellulóz(?) őrzi (bár azt hiszem azt is felváltotta valami digitális műanyag)

Bertolucci (általam is ismert)filmjei:

Az utolsó tangó Párisban (72)

Huszadik század (1976)

Az utolsó császár (1987)

A kis Buddha  (1993)

Igen, így van csupa 20. század.

Bye-bye!

vágyom egy asztalra, egy kávéra, nyugalomra

ha dél körül megyek a GY cukiba, meg is találom - rövid időkre.

mert otthon bármi, és olykor bárki

később hallottam a lépcsőházban visszhangozni a szavaimat,,(van még rajtam kívül két 70-en fölüli), megtoldva azzal, hogy elég sok adót fizethettem eddig, megérdemelném...tette hozzá (szép tőle)

10000 Ft-ért amúgy se adom el a lelkem,. Annál többet ér,

("Sziszegve s szolgálok aljas/ nyomorító hatalmakat,/ Nincs alku -"  -ez csak úgy eszembe jutott...(József Attila: Ars poetica) Minden egyezés a véletlen műve lehet csak :)

sejtettem, az előzetesek , meg egy-két lesújtó kritika alapján is, hogy kis melléfogás lesz nekem megnézni a Disneytől a Diótörőt meg a négy birodalmat,,, hát kb így is lett

már akkor is gondolhattam volna, hogy eltévedtem, amikor a kezembe nyomták a 3ds szemüveget

susogó madarakkal ijesztgetett eleget, meg másokkal is, de én el-elszunyókáltam előlük, igen jót...

a keret tartott ébren, az némileg tetszett is, az elején meg a végén, abban volt valami "emberi"

azt hiszem Clara ilymódon beállhat Dorothy meg Alice sorába, kis előfeminista harcos hős  lányok.... ....

már ébren elgondolkodtam ezen az frizurán. Olyan tökéletes volt, és aprólékosan kidolgozott,  mint egyszer egy órája, amit meglátogattam...

Bessenyeit tanította, a Magyarság c. röpiratát

de olyan alaposan, olyan kristálytiszta logikával felépítve , annyiszor ismételve a lényeget, hogy onnan emberfia nem mehetett úgy ki, hogy meg ne tanulta volna óra végére... pontokba szedve ...

az meg nem lehet, hogy nem figyelt, mert annyira szuggesztív volt

hány éve is már nincs köztünk

és hova lett az a minőség , amit ő képviselt!

(az unokatestvérem irt hozzá egy hevenyészett verset a napokban  .- Makó angyalához címmel)

(ezt a képet meg egy osztálytársa tette fel a már ősz időszakból), otthonában

legutóbbi látogatásaim egyikén egy szál lefestett rózsát mutatott nekem egy nagy legalább A5-ös papíron

anyukám festette , már emlékszem, akkor adta oda neki, amikor eljött hozzánk, 1984-ben,hogy átvegye tőlem az irodalomanyagot, mert átvette tőlem a tanítást, amikor terhes lettem, és eltiltottak tőle...(veszélyes üzem!)

..épp akkor ment nyugdíjba  amikor a lányom megszületett: oktöber 4-én, így aztán mindig fel is köszöntötte, szíves, meleg, szavakkal(nyugdíjba vonulására is emlékezve)

azt a rózsafestményt vissza akarta adni, de nem fogadtam el, már sajnálom... most az emlék lenne, tőle is!

visszaviszem a könyvtárba (rég lejárt,de nem kereste még más!) Radnóti levelezését .

Fájó szívvel.Mert kincs.

olyan mély emberi kapcsolatokról, barátságokról tanúskodnak ezek a levelek (vica versa), amiknek ma már nyomát se találhatjuk (kutyafuttában irt emailjeinken? )

s szinte mindegyiken ott a bélyeg, a halálraítéltség sejtése, hogy két munkaszolgálat közt kell mindent megcsinálni , megirni, bepótolni,,,jaj nem lehet

s az utolsó híradás, más levele alatt mintegy függelékként:

Vác, 1944. május 28

"Szalai mamának kézcsók

Az útra Zoltánnal indulunk, de másik társaságban vagyok. A végcél ugyanaz. Ölelés, kézcsók, Miklós

"A végcél ugyanaz"...

Igen. Bor.

Apámnak is az volt.

(Már irtam , tudom, de nekem ide mindig vissza kell térnem, örökké.....)

Kurtágnak bemutatták egyetlen operáját a Milanoi Scalaban, csütörtökön

Nagy esemény, a Bartók rádió  közvetítette is, máig nem értem, hogy nem hallottam, mikor állandóan a Bartók megy, éjjel-nappal, vagy esetleg hallottam is, csak nem figyeltem fel rá?

Nem igazán vagyok Kurtág rajongó, sőt a mai u.n kortárs zenét se szeretem, legfeljebb elviselem, de ez mégis egy világjelenség volt!

ahogy a hírek és a fb suttogások mondják Orbán Viktor is jelen volt az eseményen, nem mintha opera rajongó lenne, de learatni a "magyar nemzeti" babérokat

ez már a (3+)5. ilyen kötet (az elsők képeslapok voltak, ezek fotók)

a hátsó belső borító  a neológ zsinagóga - külön öröm

egy szék üresen maradt, a nyáron elhunyt dr Tóth Ferenc emlékére (nagymértékben az ő képei is szerepelnek a könyvben s a mindenkori segtségnyújtása)

általános kérdéssel kezdték a beszélgetést, kinek mit jelent a fotó (az alkotók közül)

Urbancsok Zsolt érdekesen válaszolt a múlt tekint ránk róluk...de a mindenkori jelen lenyomatai,  egy fotó többet is elmondhat mint akar 10 oldal...neki a gyerekkorát idézi, amikor fényképalbumokat nézegettek a családban, így nagy az érzelmi töltete

Forgó Géza is egy képet emelt ki, szanitéc nagyapjáét az első világháborúból, akit csak e képről ismert

mikor kedvenc fotókról faggatóztak, ért egy meglepetés

, egy kisgyerekképet említett Urbancsok Zsolt, egy nagy bőrönddel, deportálásra készülődőt... ami mellett nem tud elmenni döbbenet nélkül...

hát ez az én  másfél éves képem:

ez a kép persze nincs az albumban (de egy levéltárban elhelyezett nagy "A holokauszt Makón"falitáblán igen)

van az 1880-as évek végi Korona, Sörkerttel,
Horthy korszak,
iparosok, kereskedők a századelőn,
portrék
Rákosi- és Kádár korszak. a  főtér, a fürdő, az ifjúság, a piac,  bolti- és rendőrségi  életképek, utcák terek, ortodox zsinagóga
május elsejék
úttörőélet

szóval elég esetlegesen (bevezető áttekintésekkel)

s várnak fotókat az itt jelenlevőktől is,  lehetséges új albumokba

hát már ez is történelem...)

hosszú sorban állunk az előjegyzett kötetért!