vágyom egy asztalra, egy kávéra, nyugalomra
ha dél körül megyek a GY cukiba, meg is találom - rövid időkre.
jó összeszedni a gondolataimat ilyenkor, nem zavarja semmi és senki
mert otthon bármi, és olykor bárki
(mint pl tegnap: pl épp kávézom, amikor egymás után kétszer, lélegzetvételnyi szünetet se engedve, megszólal jó erősen a kapucsengő. Kávéscsészémmel az egyik kezemben felveszem a kaputelefonkagylót a másik kezemmel. Ki az? - kérdem riadtan. (csak nem ég a ház) Az alpolgármester a 10000 forintnyi utalvánnyal, karácsonyra.- Most nem tudok foglalkozni ezzel - csúszott ki a számon automatikusan a válasz. Elképedt: nem akarja átvenni a 10000 forintit? Nem..s letettem a kagylót.
később hallottam a lépcsőházban visszhangozni a szavaimat,,(van még rajtam kívül két 70-en fölüli), megtoldva azzal, hogy elég sok adót fizethettem eddig, megérdemelném...tette hozzá (szép tőle)
Dehát épp ez az! Tavaly átvettem. S utólag néztem meg miket is írtam én alá gyorsan az átvétel előtt, annak mintegy zálogául...Szociális kérvényt a 10000 Ft-ra. Ilyen ajándékot, amit előbb kérni kell, köszönöm, nem kérek, Egyébként mielőtt aláírtam, azért megkérdeztem (szemüvegem nélkül), hogy mit is írok alá, a válasz az volt, hogy ne kelljen adót fizetni....a juttatás után (úgy látszik ez az "adó" dolog becsípődött...)
10000 Ft-ért amúgy se adom el a lelkem,. Annál többet ér,
("Sziszegve s szolgálok aljas/ nyomorító hatalmakat,/ Nincs alku -" -ez csak úgy eszembe jutott...(József Attila: Ars poetica) Minden egyezés a véletlen műve lehet csak :)
