visszaviszem a könyvtárba (rég lejárt,de nem kereste még más!) Radnóti levelezését .
Fájó szívvel.Mert kincs.
egy olyan ember írásos lenyomatai, akinek mindene volt az írás, az irodalom, s aki igazi kapcsolatokat kereső és ápoló ember volt...
olyan mély emberi kapcsolatokról, barátságokról tanúskodnak ezek a levelek (vica versa), amiknek ma már nyomát se találhatjuk (kutyafuttában irt emailjeinken? )
s szinte mindegyiken ott a bélyeg, a halálraítéltség sejtése, hogy két munkaszolgálat közt kell mindent megcsinálni , megirni, bepótolni,,,jaj nem lehet
s az utolsó híradás, más levele alatt mintegy függelékként:
Vác, 1944. május 28
"Szalai mamának kézcsók
Az útra Zoltánnal indulunk, de másik társaságban vagyok. A végcél ugyanaz. Ölelés, kézcsók, Miklós
"A végcél ugyanaz"...
Igen. Bor.
Apámnak is az volt.
(Már irtam , tudom, de nekem ide mindig vissza kell térnem, örökké.....)
