már ébren elgondolkodtam ezen az frizurán. Olyan tökéletes volt, és aprólékosan kidolgozott,  mint egyszer egy órája, amit meglátogattam...

Bessenyeit tanította, a Magyarság c. röpiratát

de olyan alaposan, olyan kristálytiszta logikával felépítve , annyiszor ismételve a lényeget, hogy onnan emberfia nem mehetett úgy ki, hogy meg ne tanulta volna óra végére... pontokba szedve ...

az meg nem lehet, hogy nem figyelt, mert annyira szuggesztív volt

hány éve is már nincs köztünk

és hova lett az a minőség , amit ő képviselt!

(az unokatestvérem irt hozzá egy hevenyészett verset a napokban  .- Makó angyalához címmel)

(ezt a képet meg egy osztálytársa tette fel a már ősz időszakból), otthonában

legutóbbi látogatásaim egyikén egy szál lefestett rózsát mutatott nekem egy nagy legalább A5-ös papíron

anyukám festette , már emlékszem, akkor adta oda neki, amikor eljött hozzánk, 1984-ben,hogy átvegye tőlem az irodalomanyagot, mert átvette tőlem a tanítást, amikor terhes lettem, és eltiltottak tőle...(veszélyes üzem!)

..épp akkor ment nyugdíjba  amikor a lányom megszületett: oktöber 4-én, így aztán mindig fel is köszöntötte, szíves, meleg, szavakkal(nyugdíjba vonulására is emlékezve)

azt a rózsafestményt vissza akarta adni, de nem fogadtam el, már sajnálom... most az emlék lenne, tőle is!