elmentem az Espersit-házba egy fotókiállításra (azt hittem a képzőművészeti körünk tagjaival találkozok ott, (hogy szerdán nem tudtam ott lenni, - a Kecskeméti Ármin Baráti találkozó miatt)de nem baj, senki se volt itt közülük!)
kicsit előbb értem oda, jól esett a meleg, a kinti hideg után, még senki nem volt, de a folyosón végig az "életképek", gyorsan átfutottam őket, olyan nagyon nem ragadott meg engem egy se, vagy nem voltam rájuk hangolva...
bementem hát inkább a már jól ismert termekbe, ott mindig olyan otthonosságérzés fog el, a régi tárgyi emlékek között, persze szomorúan állapítottam meg, hogy a kézzel írt iratokat addig kellett volna tanulmányoznom, míg jól láttam is őket, mert ez mára megszűnt...(mindig van valami veszteség...)
az Espersit szoba asztalán a koponya nem öregedett.semmit. állapítom meg fanyarul, de elém bukkannak hirtelen Espersit szabadkőműves kellékei is meg a cvikkere, a kedvelt cetli környékén: " Koronába mentem, kérem begyújtani"....
aztán jöttek mások és ,kimentem a folyosóra, várakoztunk
és Szikszai Zsuzsa olyan hangulatos beszédet mondott a képekről saját élményeiről is, (születéstől - halálig) hogy egyből más, költőibb, szebb színben tűntek fel a képek is!
a magét művésznek nem nevező fotóművész is nagyon szimpatikus volt (ahogy pl elmesélte, hogy a szomszéd bácsitól kapott kedvet a fotózásra, ahogy ott megjelentek az üres hófehér lapokon az alakok...)
kaptunk pogácsát is, bort (egy korty után otthagytam, erős volt)
s végül is egy (duplán)hangulatos időt töltöttem el az Espersit házban
csak ne lett volna kint olyan hideg hazafelé is!
