egy jó kis irodalmi körön voltam este
havonta van
most az asztalon fogadott bennünket egy karácsonyfaszerűség, közelebbről megnézve kitépett könyvlapokból... az előtérben is láttam pár értékes kiselejtezett könyvet, amit én nem selejteztem volna ki...(ez lesz a könyvek sorsa?) remélem maradt még belőlük példány... amúgy mutatós:
..
menet közben derült ki, hogy József Attila , szegény épp ma kerek évfordulóval - halt meg, december 3 -án...(s 5-én már el is temették), és épp itt tartózkodik a városban (mai és holnapi fellépésekkel diákoknak( egy "versvándor"(? )Tóth Péter, aki igazán autentikusan mond verseket...)
le is ült az előttem levő üres székre, és mikor elkezdte a József Attila c. József Attiláról szóló verset, kérdőjelként, a választ .az első mondatát még vele mondtam (a többit már -szerencsére- csak magamban)
József Attila, hidd el , hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
a többi töredéket neki hagytam, remekül mondta!
sőt a Thomas Mann üdvözlésénél egy szót se szóltam (pedig azt (is) betéve tudom :)
ő storyként mondta el, pátosztalan történetként - nagyon természetesen... tetszett! minden hangsúlyával egyetértettem (ami nem gyakran fordul elő)
felmerült az is hogy egyáltalán mi a vers
minél egysíkúbb egy szöveg, annál kevésbé az!...
s nem biztos hogy belemagyarázunk tartalmakat, ha...,mert a költő tudatalattijában benne lehetett
(a szimbolikus jelentéseknek,,asszociációs hálónak van jelentősége egy szöveg eldöntésében, hogy vers-e egyáltalán.)
bizonyos intelligencia, műveltség mégis csak kell a megértéséhez (?)
mi a vers ? kanyarodott a verselőadóhoz a beszélgetés vezetője (Bene Zoltán) ...
és ő egy már hallott József Attila töredékkel válaszolt:
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik,
az bizonyos
önismereti tréning, egy eszköz, hogy megismerje önmagát az ember, a magában levő jót, (s ha előadóművész!) a hallgatóságnak ezt átadja
az egyetemes jó megszólítása
óriási ereje van
és anyanyelv révén az identitás megőrzése is
ez egy nagyon szép meghatározás volt, humanista, ha speciális is (inkább az előadóművész ars poeticája)
azt megállaptottuk hogy sok versnek szánt szöveg nem vers, ami tele van közhellyel, puffogtatással, de nincs recept
egy verse mindenkinek lehet (:) (mert miért is ne!)
magamba néztem, hány jó versem van, van.e?!! vagy netán melyik az az egy....
