szokás szerint, ahogy hazaérek, bekapcsolom a rádiót, állandóan a Bartókra (azaz zenére) van állítva,
muzsikáló délután, csoda bariton zengi be a konyhát, kis kórus kísérettel, ilyen hang nincs még egy...ez csak Hvorotovszkij lehet...
telt és áradó és akkora hangkitartásai vannak, emberfeletti,,,
igen , ő volt, bemondták : Dmitrij Hvorotovszkijt, a Láttalak című tradicionális dalt adta elő, s közreműködött valamilyen szentpétervári kórus
ilyen gyönyörű zengésű hang még nem volt és nem lesz, s ahogy kezelte!
no épp ezt nem tudom kiverni a fejemből, hogy már-már, igen, "emberfelettien", megcáfolva a test lehetőségeit, mintha a csodával kacérkodott volna
nem értek sem az énekművészethez technikailag, se az agydaganatokhoz orvosilag, de nem hagy nyugton az a balsejtelem, hogy valamiképp hozzájárult,,, ezzel a az emberentúli ténykedésével, hogy tovább kitartotta a hangokat a lehetségesnél hogy,,, nem tudom,oxigénhiány, egyéb? Tény hogy túlfeszítette a húrt, s az elpattant,,,
(igen, ilyeneket olvasok most, pl.hogy "a rákos sejtek oxigénhiányos környezetben fejlődnek ki")
nade addig milyen csodákban részesített bennünket, sőt mondhatjuk (mint az én esetemben is) azon túl is....
