ELKÜLDTE KEDVES INTERJÚKÉSZITÓM, A MÉG 2023 VÉGÉN osztrákoknak készitett egy órás interjúját. 

elküldte jóval korábban is a magyar változatot, ez feliratos és el van látva különböző "kellékekkel"...(igazi német alapossággal)

észrevettem két komoly hibát, hibámat még a magyar változat megnézése-hallgatása után

az egyik illetve mindkettő nyilvánvaló félremondás volt

amikor a holokauszttal kapcsolatban szeniczei ősömről (az első szegedi rabbi zsidóbíró nagyapjáról) beszéltem, aki tényleg 1739-ben! - "égő áldozat" lett, a katolikus templom kegyszereinek lopásával vádolták azaz rágalmazták  és véletlenül (a kérdésre) zsidót mondtam/a templom jelzőjeként (persze a következő mondatban már azt is megemlitettem, hogy kárpótlásul később az áldozat egyik fiának a katolikus! egyház földbirtokot adott)

a levéltár holokauszt tablója előtt meg apám egyetlen fotójára véletlen nagyapámat..mondtam (később őt is megmutattam a családi csoportképen

kértem, hogy legalább a német feliratot javitsák ki, ( a zsidót katolikusra, a nagyapám apámra) ha a (félre)beszédem nem is lehet, de nem történt meg :( (bár attól tartok senki se fogja észrevenni, sajnos:(?)

(az interjú magyar változatának a linkje egyébként már elenyészett,

ez jóval maradandóbbnak tűnik)

 #életamagvetőben

Turi Tímea, a kiadó főszerkesztője az évkezdésről, levelekről és emailekről, szerkesztésről és könyvekről.

Év végén szeretünk végignézni az elkészült könyvek garmadáján, de év elején ez még olyan távolinak tűnik: főleg azért, mert ilyenkor még fájlokkal, levelekkel, egyeztetésekkel hadakozunk. A téli leállás után január első felében – megszámoltam – 62 darab levelet írtam (és ez csak a szigorúan vett munkahelyi levelezés) és 88 darab levelet kaptam (szintén csak a munkahelyieket számítva), ami azt jelenti, hogy ma egy kiadói munkatárs munkáját a leginkább maga a munka akadályozza. Ahogy minden szerkesztő tudja: minél többet olvas, annál kevesebbet (hiszen minden elolvasott könyvből új könyvekre nyílik rálátás, vagyis minden elolvasott könyv után egy csomó olvasmányról értesülünk, amit nem tudunk elolvasni), úgy a legújabb információs forradalom egyszerre könnyíti és nehezíti az ügyintézést. Nem kell napokat várni egy levél megérkezésére, iktatására, a válasz postázására, nagyon könnyű azt érezni, hogy bármikor elérhetők vagyunk, ezért állandó a válaszadási kényszer is. (És akkor még végig sem görgettük a közösségi felületek FOMO-áradatát.) Türelem, önuralom kell a sok aprómunkához, mert a könyvek, amikért dolgozunk, épp ennek a ritmusnak az ellenében mennek:

épp az időt próbálják visszahódítani.

Ezek után nem csodálkozom, hogy lányomnak nincs ideje elolvasni az ébón levele(i)met! :(

 12 éves unokám teljesen önállóan közlekedik a hatalmas Budapesten (kilómétereket)

(a legújabb fejleményt tegnap este tudtam meg, jó hogy utólag...

eszembe jutott hogy én 2 évesen "elvesztem" BUDAPESTEN 1945 BEN

AZ ÓVODA KAPUJÁBÓL CSELLENGTEM EL, NAGYOBB (UTCA)GYEREKEKhez csatlakozva...

ezt már többször elmeséltem, mindannyiszor az "elvesztem" szót használva, s mindannyiszor lányom felháborodását kiváltva, aki mindannyiszor kijavítja az "elvesztem" szót ...ekképp: "te nem elvesztél, téged elvesztettek..

és akkor kezdem előlről (de eddig úgy tűnt, hiába...)

most elküldtem neki msn. azt a fotót

 (amin ugyan már 3 is vagyok, anyámmal, aki eredetileg elküldte az elveszésem évfordulóján rokonainknak, kiktől visszakerült, ime a hátlap szövege:

:kissé kifakult a ceruza, de átirom vonatkozó részét:

"......abból az alkalomból, hogy szerencsésen és csodálatos módon meglett az elveszett gyermek... A "csacsa" gyerek . Egyúttal emlékére a felgyógyulásomnak. Dusi és Julika (egy éve Makó, 1946 aug 26"

tehát szerinte is "el-vesz-tem"..

****

(egyébként Örkény jól érti ezt az egészet ime az egypercese "róla"

én is azért "szökhettem meg" hogy az ő szavával éljek, mert az óvodában se voltak "őrök" a kapuban!

 a stilus- ill végre igazán bútortörténeti előadássorozat eljutott a barokk- rokokóig

ennyi izléstelenséget művészet cimszó alatt ritkán látni!

nekünk is van két rokokó garnituránk

 (előadónk nem szereti ezt a szót ugyan)

az viszont izléses (még)

anyu mindig azt mondta, hogy 15. LAJOS KORABELI,

 szkeptikus, mindig ellenkező lányom kijelentette, hogy kizárt, stilbutorokat a 19. szban gyártottak, akkori lehet. Lehet.

ja, indoka az volt, hogy akkor nem lehetne ráülni, mert szétporladna

hát a nagyanyám nem is engedte unokatestvéreimet ráülni (haragudtak is rá ezért)

mi se nagyon használtuk a régi házunkban ahol rendes helye volt, de itt a panelban ebben az összezsúfoltságban bizony, rá-ráültem... és majdnem el is porladt

szétszakadozott a gyönyörű világos huzata (annak, amit használtam)

volt a vetitésen egy hasonló fotel,  

arra azt mondta előadónk, hogy ma is érvényes, szerintem hasonló a miénkhez,  csak a miénk kidolgozottabb. szebb!

várom a klasszicizmus letisztulását...

ez a barokk túldiszitettség tényleg már fokozhatatlan és elviselhetetlen volt

" Gonda-rock

Nyolcvankettő lett szeretett ( milyen laposra koptatott szó), de Gonda Júlia, egykori gimnázium magyartanárom esetében megkerülhetetlen ) .Lehetne cirádázni, de ez annyira idegen tőle. Küldtem neki virtuálisan szép virágokat, melyek nem hervadnak, de hiányérzetem maradt.

Igen, a Petőfi-rockot ő kérte le a makói, olajospadlós Hagymaházba 1973-ban Paál Istvántól, a Szegedi Egyetemi Színpad vezetőjétől. (Érettségi előtt álló gimnazisták voltunk, többen a Gonda-félre diákszínpad tagjai.)

Viharos siker, a nézőtéren kinyíltak a forradalom esernyői. Tapshurrikán, Revolúció.

Gonda-rock.

A leánya, Turi Tímea, kiadóvezető, író tananyagillusztráció lett a Szegedi Tudományegyetem Ez is reveláció, revolúció.

Kedves Tanárnő,

szegényszínházas egyszerűséggel toldom meg a köszöntésed:

Bravó."

----

mikor megláttam a fb on hirtelen ezt a cimet Gonda-rock, előtag nevemmel együtt mindenre gondoltam , csak rám nem...jó kis szóösszetétel

büszke vagyok rá, igy a z idő múlásában, mert azt jelzi, hogy mindig is) haladtam a korral (?)

 

Pedig a "fele se igaz"!

 

de úgy látszik anekdota hősöknek ez sorsa, jó sora...

nem azt irják róluk, ami megtörtént, hanem ami megtörténhetett volna (de Arisztotelesz óta tudjuk, az mindegy is...)

 

én Presser Popfesztiválját vittem be nekik diákszinpadomra, ...frissiben, bakeliten, de ezt (is) már megirta...

 

a Hagymaházba Bálint Andrást sikerült megihívatnom jóval később (a Jézusára...)

 

egyébként ha már Petőfi, meg rock , érdekes hogy lányomék épp 11-én voltak az illés 60 koncert emlékeseményen, mondtam neki hogy én elég primitivnek tartom a zenéjüket, szövegüket is...kicsit elhamarkodottan..- erre példának Petőfit hozta fel a lányom, érthetetlenül... holott ő sose volt primitív, ha egyszerű is)

 

A Petőfi rock meg fantasztikus volt, tényleg (én már tán másodszorra Szentesen láttam, épp diákszinpadvezetői tanfolyamon) AZ viszont nagyon is elképzelhető, hogy beszéltem szinpadosaimnak róla!

 

(S sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe hogy meghivjam őket Makóra, nem is tudtam rőla...eddig ! :( sajnos) (Isti Radnóti műsorát láttam a Hagymaházunkban, Döbbenete volt az erőltetett menete pl , Dunai Tamással... ma is fülemben dobog...a ritmusa)

 

a "szegényszinházas" köszöntést meg csak köszönni tudom! (igen, jól ismer B.E. cirádamentesen, egyszerűen!)

 

és üzenem, hogy akinek ilyen tanitványa van, az csak gazdag lehet!

 

***

 

 

a képeit nézve, mintha a mi József Attila műsorunk (amiben B.E: is benne volt) hasonló "rendezésű" lett volna! :) Jaj, szeressetek szilajon!... (Nincsenek véletlenek...)

 

 

https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=jaj+szeressetek

pont abban az órában, amikor megszülettem (82 éve) felhivtak az "enyémek": lányom és unokám.

videon. 

Lányom úgy nézett ki még mozdulatlanul a mobilom képernyőjén, mint egy gyönyörű festmény! de aztán persze megmozdult a kép, unokám távolabb egy fotelban lazán (de kristálytisztán) elénekelte, hogy "Ez a nap más mit a többi (ezt én is jól tudom)....ajándékul fogadjam el vidám kis daluk..." Boldog...boldog... boldog... születésnapot...

később kaptam tőle messingeren egy teleirt lapfotót, kvázi versecskét, e bugyutának tűnő  dalszöveg okos továbbgondolását és annak az volt a lényege, hogy nem akarom a születésnapokat, viszont azt , hogy szeressenek , igen (ki nem... stb )

bár  a küldemény kisérőszövegében szerepelt, hogy ne csináljak belőle fb posztot, most részben megtettem, bocsánat, de csak azért , mert annyira kifejezi a lényeget (a lényegem a születésnaphoz való viszonyomról)

hogy bár szeretnék megfeledkezni róla, mégis annyira jólesnek a köszöntések! (ennek ürügyén)

és nagyon hálás vagyok értük, volt rengeteg , különböző formákban

és éreztem mögöttük a szeretetet

ez mindennél többet ér

és igen, nagyon hálás vagyok érte!

köszönöm! ezúton is...

 ma túladtam a menzán, a Gábliba mentem, ott jónak kinálkozott egy menű tyúkhúsleves és gyros, és finom  is volt!

csak tele volt az étterem!

mondtam is az ajtó előtt  udvariasan köszönő tulaj-főnöknek, hogy bemegyek, ha beférek. ht alig, egyetlen egyszermélyes kis kerek asztalt találtam, s ő is szolgált ki..,, később

egymás hegyén- hátán ültünk, közvetlenül 

mellettem annyira köze, hogy hallgatózás nélkül is hallottam a beszédet, ugyan először egyedül evett egy öltönyös fiatalember, később ült le hozzá egy kockásinges ismerőse (ő is menza helyett

ő később jött tovább evett, de a másik kávézott is, meg kisétált a mellékhelyiséghez

egyszer csak fizetésre került sor , és a kockás inges elővette a kártyáját, rákérdezett a pincér együtt lesz? s ő bólogatott igen. de mintha kicsit meglepődött volna mikor 7ezer valahányszás forintot kértek tőle

a másik meg se nyekkent

sőt , mikor kivonultak (az öltönyös elől, felszegett orral) mintha a kockásinges másik mondott volna (nem tudom kinek )egy köszönöm öt

szerintem forditva kellett volna, minimum!