erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy csokor rózsa

2019. november 02. - gond/ol/a

a múltkor az étteremben nagy felfordulás volt, kint az udvaron asztalok  egymás hegyén hátán, de a kinti terem is teríték, terités nélkül összedúlva, benti terem rendezvénnyel lefoglalva, a többi asztalnál ültek, költözés van itt ? kifordultam a felfordulásból

ma már megnyugodtam, szép környezet, terítők vannak és az asztalon gyönyörű rózsák

hanem olyan lencselevest(?) hoztak, ami főzelékkel is felért volna

lefotóztam evése helyett vigaszul az előttem levő rózsacsokrot



később a túlnani asztalhoz ültek (akkor már direkt nem fotóztam)

egy idősebb nő, s vele szemben egy középkorú férfi, mellette egy fiatalabb nő

ismerőseknek tűntek

az idősebb nő, bár eddig mindig férjével láttam,

és a férfi.. valamikor a nő lányával járt, gyakran találkoztam velük, volt egy kutyájuk is,.(tán nyomvvezető?). tudott volt, (már a lány diák korában), hogy sajnos rövid életű lesz..no de ki veszi az ilyen jóslatokat komolyan, de egyszer csak nem is láttam őket együtt már, csak a férfit szomorúan egyedül , tán még a kutyával egy darabig

míg legutóbb egy nővel... azzal, aki itt ült most mellette

nagyon szépen, s lehet mondani jó hangulatban beszélgettek ebédeltek hármasban

sejtem,miért együtt, s épp ezen a napon....ki miatt

ezt a virágcsokort  ami mögött később ők hárman beszélgettek . most már az ő emlékére teszem ide...:





egy csodás városháza

hogy stilszerú legyek, a város költőjéhez, aminek a városhézája nézésekor ezt éreztem, azt mondom

 

az ámulattól szinte égig érek....

 

egy gyönyörű, szecessziós épület, kivül-belül, (fel is merülhet a kérdés, mi "szükség " lehetett ekkora pompára egy hivatal esetében? (hát bizony semmi... pazarlás is lehetett...most mindenesetre, több mint száz év multán  turistákként . csodájára járhatunk(

 

már a kapunak is:

 

 

a lépcsőfeljárónak

 

 

a kis (sárga) terem kilincsének pl

 

 

a nagy(disz) terem nevezetes üvegablakainak

 

 

és tornyai mutatják az utat , szinte bárhol is vagyunk a városban

 

 

Kosztolányi nyomában

 

Kosztolányiról több emlékhelyet reméltem szülővárosában, Szabadkán

Szülőháza már nincs is meg. mutatták ugyan a hiátusát, de még csak emléktábla se őrzi nyomát (csak szorgalmas idegenvezetőnk) De később kiderül, hogy mikor apja iskolaigazgató lett, a gimnázium épületébe költöztek, szolgálati lakásba, s itt már emléktábla is van. csak épp nem Kosztolányi nevét viseli az épület (hanem valami megjegyezhetetlen szerb valakiét)



gyönyörű, patinás az épület, s a kapu fölött egy kisfiúszobor bukkan elő, lám, mintha a szegény kisgyermek' volna
az épülettel szemben két Kosztolányi szobor is van.
egyik a szokványos, régebbi mellszobor (friss koszorúval)
 szemben vele az állítólagos kamasz Kosztolányi?
.(nyomát se látni rajta még? eleganciájának, kifinomultságának, de hát az ítészek szerint pont ilyen egy 17 éves kamasz, még ha nagy költő is lesz belőle később.)(?) (nekünk legyen mondva)
egyébként a mellszobor arcvonásain se nagyon tudom felfedezni a költő finom vonásait
(Van a gimnáziumban egy u n  Kosztolányi szoba,, de előre szólni kellett volna, hogy nyissák ki, s a többiek -- rajtam kívül  most se nagyon érdeklődnek, mert esetleg megpróbálhatnánk a kinyitást..? hiába, a költők iránti érdeklődés csökkenőben,.... a költészet is mulandó...mint minden
de nekem egész nap ez a Kosztolányi sor jár az eszemben, mintegy alaphangot adva , a szegény kisgyermek panaszaiból:
                                         Ez a beteg, borús, bús, lomha Bácska.
 ....
pedig ragyogó derűs idő van, süt a nap
***
És lám csak, most veszem észre, hogy átírtam, nem is borús, hanem boros!

Szabadkán

 

az a bús borús Bácska...

folyton ez a Kosztolányi töredék jár az eszemben, élő cáfolataként meg gyönyörű ragyogő kora őszi nyári napon rójuk Szabadka faárnyas  utcáit a honismereti kör tagjaival



borúnak, búnak nyoma sincs (már lassan meggyanusitom szabadkai költőnket, csak nem az alliterációk miatt vette elő ezeket a szavakat  Bacskához

ide már olyan rég el akartam jönni

ó igen, Kosztolányi  emléke is vonzott szülő városába, de most kiderült egy rokonibb kapcsolat: a Löwinger Rosenthal dédszülők esküvői emléke, merthogy mint kiderítettem a levéltárban az adt egy ik régesrégi újságcikkéből, a szabadkai zsinagógában esküdtek örök hűséget egymásnak, mit aztán 50 évre rá a szegedi zsinagóga avatása körül ünnepeltek meg aranylakodalommal, egybekötve

 a nagyszüleim  esküvőjével

meg akartam hát nézni a szabadkai zsinagógát is, annál is inkább, mert újjávarázsoltak,




s csak menetközben derült ki  (bár kiderülhetett volna előbb is ) hogy 1902-ben alapították, tehát 1853-ban nyilván nem itt esküdtek dédszüleim, hanem a régiben, aminek helyén áll az új,vezetett félre az idegenvezető,de később kiderítettem egy füzetből mit a múzumban kaptam,, hogy az Erdő (korábban Zsidó) utcában volt a régi zsinagóga, a város szélén (ehhez bizony újjra el kéne jönni, mert már esteledett)...

félretájolva

 

kedvenc pihenő majdnem azt írtam nyughelyem lett az emlékjel előtti padok egyike, délutánoként pont oldalról ér a nap, itt elmélkedek

s ekkor jön a rádöbbenés:

de hiszen rosszul lett elhelyezve, betájolva az elmlékjel! merthogy annak, nem véletlenül, keletre  (Jeruzsalem felé) kellene néznie (mint ahogy a templom is    így állt.)

de ez inkább Észak! :(

na de ki figyel ilyen "csekélységekre" ?!

kicsire nem nézünk....

de hiszen a templom nem is itt állt!

Pont a helyén (keleti irányban) most a Rendőrség trónol





u.i. de jut eszembe, ez nem is a homlokzat, hanem egy odlalrajz, de akkor se jó, semmi se jó,ugyan mi, adhatná vissza három dimenzióban, szinben és magasztosságban a mi lerombolt IGAZI zsinagógánkat? (minden más csak bagatell részletkérdés

gyerekek

Fixiroznak a kisgyerekek.

Az étteremben, balra mellettem családi asztal végében babaszékben egy szőke kisfiú, épp észreveszem. kihúzza magát, s mutatja a pólóját.

 - Szép! Szép vagy.  mondom, elégedetten konstatálva

Az előttem levő asztalnál egy szőke kislány néz hátra, előtte majdnem teljesen érintetlen az étel

Egyél! .- mondom. Mosolyog, bólogat, és a tányérja felé nyúl


Hej, ha a felnőttek is ilyenek lennének!

De kijönnék velük!

 

okt. 12.

érettségi virággal

a fb profilképem (szeretve a változatosságot és unva mostani énemet) most épp az érettségi tablóképem (1961ből), s boritó képnek ötletszerűen feltettem mellé  egy napokban fotózott rózsát

és ez a párosítás eszembe juttatott egy emléket

érettségimről jöttem haza, önfeledten, Már a házunk elé értem, épp menni készültem át amikor egy  előttem elhaladó teherautóból ki pontosabban rámdobtak egy szál Virágot


lelkében Korea

 

Czibolya Kálmán Koreáról tart előadást pontosabban vetít filmeket a könyvtárban, csak elmegyek rá, mert imádja Koreát... Lelkemben Korea az esemény címe is,





 2 órás vetitgetés után feltesz egy ráadás rövid filmet, a miért-re, de a válasz a végén a majdnem csak--kal egyenértékű...mindenért szereti, s mert korea korea

valóban gyönyörű felvételeket láttunk, a koreai tájról, városrészleteket, és kis koreai csintalan de tisztelettudó gyerekeket... is...

támadt egy futó gondolatom, a buddhizmus az uralkodó ideológia...tán ezért ilyen nyugodtak és vidámak is????(nem lenne érdemes újra bővebben tanulmányozni?!)

elmegyek két hét múlva, mikor Vietnamról lesz szó

így is lehet utazni (és nem is annyira fárasztó)

(egyébként sokan voltunk, akik Szabadkán is a minap....úgy látszik szerettünk "utazni" ,




süti beállítások módosítása
Mobil