Kosztolányiról több emlékhelyet reméltem szülővárosában, Szabadkán
Szülőháza már nincs is meg. mutatták ugyan a hiátusát, de még csak emléktábla se őrzi nyomát (csak szorgalmas idegenvezetőnk) De később kiderül, hogy mikor apja iskolaigazgató lett, a gimnázium épületébe költöztek, szolgálati lakásba, s itt már emléktábla is van. csak épp nem Kosztolányi nevét viseli az épület (hanem valami megjegyezhetetlen szerb valakiét)
Szülőháza már nincs is meg. mutatták ugyan a hiátusát, de még csak emléktábla se őrzi nyomát (csak szorgalmas idegenvezetőnk) De később kiderül, hogy mikor apja iskolaigazgató lett, a gimnázium épületébe költöztek, szolgálati lakásba, s itt már emléktábla is van. csak épp nem Kosztolányi nevét viseli az épület (hanem valami megjegyezhetetlen szerb valakiét)
gyönyörű, patinás az épület, s a kapu fölött egy kisfiúszobor bukkan elő, lám, mintha a szegény kisgyermek' volna
az épülettel szemben két Kosztolányi szobor is van.
egyik a szokványos, régebbi mellszobor (friss koszorúval)
szemben vele az állítólagos kamasz Kosztolányi?
.(nyomát se látni rajta még? eleganciájának, kifinomultságának, de hát az ítészek szerint pont ilyen egy 17 éves kamasz, még ha nagy költő is lesz belőle később.)(?) (nekünk legyen mondva)
egyébként a mellszobor arcvonásain se nagyon tudom felfedezni a költő finom vonásait
(Van a gimnáziumban egy u n Kosztolányi szoba,, de előre szólni kellett volna, hogy nyissák ki, s a többiek -- rajtam kívül most se nagyon érdeklődnek, mert esetleg megpróbálhatnánk a kinyitást..? hiába, a költők iránti érdeklődés csökkenőben,.... a költészet is mulandó...mint minden
de nekem egész nap ez a Kosztolányi sor jár az eszemben, mintegy alaphangot adva , a szegény kisgyermek panaszaiból:
Ez a beteg, borús, bús, lomha Bácska. ....
pedig ragyogó derűs idő van, süt a nap
***
És lám csak, most veszem észre, hogy átírtam, nem is borús, hanem boros!
