elképesztő szakadékok....
jobb is, ha csak rajzolunk
mikor mentem a rajz körre, feltűnt, a városháza tetején a timpanonján három zászló:középen a nemzeti, jobbra a városi és balra az erdélyi, európai sehol
kijavítanak a körön székelyre, s az európait? egyáltalán nem hiányoljék, sőt....nagyon is helyeslik a hiányt
tovább nem részletezem... u.i belemélyedve a témákba végül is lehülyéztek, legalábbis azt mondták hogy hülyeségeket beszélek
kimentem a múzeumteremben meghallgatni egy előadást a kétarcú szabadkőművességről...
emlékezve Espersistre, aki maga is,
nomeg én a nagyapámra, aki a Március páholy főtitkára volt
mikor visszaértem még volt annyi idő, hogy felvázoljam az ibriket, drapériával
maradjunk az ibrikeknél...
hacsak nem akarom felfalatni magamat
75 éve ölték meg Radnótit
meg apám is vagy egy hónappal előbb, hasonlóképp
írják a szokásos emlékidéző szövegeket
évfordulóra
én nem tudom, én életem minden napján emlékszem az Apámra, akit elvettek tőlem
s Radnóti versei szinte csak szomorú térképek, hiradások mindehhez
igen, szomorű, vagyok elcsigázott, és tehetetlen
egyre tehetetlenebb
és egyre kevésbé tudom felfogni, az idő múlásával fordított arányban, hogy hogy is történhetett meg mindez ?!
szeretek idejárni, ma kicsit késett a vezetőnk, de nélküle is egész jól elvoltunk....
beszélgetünk irodalomról, történelemről, magunkról is kicsit, felolvastuk irományainkat (házifeladat gyanánt emlékezés,közéletiség) megbeszéljük
jó..szeretem....
csak tudnám, hogy miért üres minden polc egy könyvtárhelyiségben? (bezzeg otthon nem tudom már hova rakni a könyveimet)
nem tudom, miért érzem azt, hogy Karinthy Márton halálával egy dinasztia ment el
mert ő a Frigyes unokája, a Ferenc fia...
bár van leszármazottja, igaz lány, a Vera (részben rá is hagyta szinházát)
meg azt hiszem a Veráénak is van már gyereke (tán ő is lány)
mégis... és tán joggal érzem így
az Ördöggörcsben meg leirta a Család történetét (főleg a méltatlan sorsú,beteg és tehetséges költő nagybácsiét Gáborét)
és most siratom őket is....
.
(van egy festmény, nagyszerű, úgy emlékszem, Gyémánt festette a Karinthyakról de nem találom.... kár)
szeretek a menzára járni, ott enni, lenni
nem is tudom, miért
ma csak 1 körül értem oda, már nem kellett várni (igaz leves se volt már, amit akartam volna)
mögöttem pár lépésre oldalt, félrehúzódva állt az a szegény közmunkás fú, aki ücsörögni szokott az idevezető út egy padján egy ugyancsak közmunkás idősebb nővel, mögöttük a söprű, lapát, innen is gondolom, hogy közmunkások lehetnek, met dolgozni még nem láttam őket, biztos ilyenkor már elvégezték a munkát s pihennek, láttam az asszonyt is idejövet, pakolászott...helyüket padjukon már elfoglalták a diákok
nos, utánam, hogy megkaptam s kifizettem az ételem, átadtak ennek a jóembernek egy nagy nylontáskát, feltehetően tele kajával. Köszönte.
talán ezért (is) szeretek idejárni.....
olyan gyönyörű, hogy nem is tudom mit írjak ide, milyen képeket válasszak (egész benttartózkodásunk alatt fotóztam a rossz kis mobilommal, persze nem adta vissza az igazi színeket... bár meg kell jegyezzem, zavarbahozó is volt : az ablakok magyar nemzeti motivumainak élénksége, az egész zsinagógát átható világossal, aranyozással, nem is volt összhangban, fel is támadt bennem a gyanú, hogy a mostani rekonstrukciónál valamit eltéveszthettek, mindegy, gyönyörű, és jó, hogy van, még ha elsősorban mint turista látványosság, de azért a nagy ünnepeket itt tartják, százvalahányan!(?) (de itt is elhangzott az idegenvezető szájából, hogy többezren voltak, (voltak!) és valójában ők virágoztatták fel a várost!)
pár kép tényleg csak mutatóban:
u.i. arról most nem írok, hogy azt hittem hogy a dédszüleim itt esküdtek , de hát csak mintegy 50 évre rá épült ez a templom,s az aranylakodalmukat az ennél egy évvel később felépülő szegedi zsinagógában tartották)