elszántan meg akartam nézni ezt a filmet

Először a zenéje hívta fel magára a figyelmemet , a Bartókon hallgatva, s az is, hogy abból mimindent lehet kikövetkeztetni, ami netán hiányos vagy érthetetlen a filmben

Aztán az Irók Boltjában elém került egy friss ÉS Baron György kritikájával, aki nagyon ,lehúzta a filmet, épp homályai miatt. Azt írta, hogy me too filmként lett propagálva, holott nagyon elnagyolt, megbocsáthatatlanul hiányos. Pedig ennél a témánál épp a dolgok radikális kimondása lenne a lényeg. Szerintem meg az, amit a film  hibájául ró fel, az az erénye.

S amit csak érzékeltet, az épp úgy jó

Nyilvánvaló, hogy a kislány szerelmes a tanárába, és az is, hogy a férfi túllőtt a célon, a kétértelmű
viselkedésével

De azért nekem nem ment el el az étvágyam, én megettem volna azt a lecsót amit a film végén elterelésként a kényes helyzetben felkínál a tanár felesége, a "leleplező" hegedűs fiúnak

A határok arra valók , hogy NE lépjük át őket . Ki lehet, ki KELL bírni, mint ahogy azt is. hogy nem rajongtatjuk értünk tanitványainkat . (Még csendben sem) (Ez is megoldható, régi tapasztalatból tudom)

(Egyébként Máté remekelt. Ahogy a film végére megváltozott , kétségbeesett lett arckifejezése, az maga volt az önvád...

szóval akkor lehet, hogy mégis...?)

nov. 21.

azt monta, hogy mikor még nem látott, csak a kolesz ajtajára kiírt nevem: gonda julianna, elképzelt egy kis egyszerű, két copfos parasztlányt. s hogy mekkorát tévedett.  hát igen, se egyszerű nem voltam, se parasztlány. egyébként a julianna nevet juliaként használtam....

anyám meg, ki nagynehezen hagyott ott a koliszobában, utólag bevallotta, hogy olyannak tűntem, mint egy szelid hercegkisasszony a vadak közt

hát valahol a kettő közt lehet az igazság

de most beszéljünk aniról (én még élek)ani nyüzsgött, mindig dolga volt, mindig elmenőben, szinte csak mozgásban láttam,a tyúklábas kis kosztűmjében, elegánsan, - sokáig nem is fértünk egymáshoz (én se igyekeztem)


engem inkább eltántorított az a nagy mindentakarás, nagyszájúság, nyömokban még "mozgalmiság" is

én épp leeresztő fázisban voltam a gimnáziumi évek túlzsúfoltsága, sikerei után egy kicsit inkább pihenésre, szabad, nyugodt életre vágyva (hogy ezt a szigorú kollégiumi körülmények nem igen engedték - más kérdés)

Ani furán viszonyult hozzám. Egyszerre nézett föl - és le , de én inkább az utóbbit észleltem, de nem is nagyon törődtem vele....

aztán valahogy egymáshoz sodródtunk

s csak arra emlékszem,  hogy az első emeleti zárt folyosón egy szekrény tetején éjszaka  órákig beszélgettünk   hajnalokig, neki többnyire fejgörcsöt okozva - thomasmanni és filozófiai mélységekig...

(folyt . köv.)

épp a napokban felírtam az üzenő falamra:

utálom az átiratokat

előzménye az volt, hogy valami rettenetes hangzás szúrödött ki a konvhából a Bartókból, meg is hallgattam a lekonferálást: Mozart hegedűverseny ...fuvola átiratban - hát igen ez az,, nem az eredeti, nem az igazi

ma este viszont szinte csupa átiratot hallgattam,  néztem a hagymaházban Horgas Eszter adta elő őket, meg is indokolva, hogy nagyon szegény a fuvola zeneirodalom

és viharos sikere volt, vastaps

én csak attól féltem nehogy elessen földig érő estélyi ruhájában a tánc lépései közepette, mert igazán elbűvölő színpadi jelenség, aki elő is ad, mozog, táncol, mosolyog sőt kacérkodik is...

de summa summarum nekem is tetszett

a Bernsteinek, Gershwin na és Piezzola, (pláne hogy az én felfedezésem is eljátszotta, s de hogy  tán autentikusabb volt mint hegedű (harmónika?)

a Carmen nem is tetszett annyira, bár állítólag az hozta neki a fordulatot, a sikert, Al Di Meolával. egyetemben , 2003ban, ahogy felidézte nosztalgiával...

örömzenét adott, örömmel

jogos volt a siker

(a zongoristával együtt)

mármint most az élő közvetítésekre gondolok

általuk jelen lehetek bizonyos eseményeken, ha földrajzilag távol is

most pl Kántor Péter kedvenc költőm 70. szülinapján (bár azt mondta , ezt a számot felejtsük el)

igen, mintha ott lettem volna én is, a Magvető Caféban, csak nem kellett szorongani

új könyvet kapott, festményekről, festményekkel.. az általuk ihletett verseivel,most adták át neki, örült őszintén

(végig Radnóti kopaszodó ősz fejét láthattam előtérben, tán nem csak Kántornak, a barátnak, de a közösen kedvelt képeknek is szólt az érdeklődése?)

Bazsányi laudációja után, egyes költők olvastak fel nagyon keresetlenül az ünnepelthez irt verseiket

azt hiszem a Nyergesét hallottam , olvastam már, mert az Európa cuki bezárása alkalmából írta, ahol már nem tudnak találkozni, mert  bezárt, s ezért "ha már a régit elhordták, nyithatnánk valahol  itt  egy új  maszek Európát"

Szabó T. Anna lapokkal tollal ment ki , kicsit ziláltan, huzigálta a rózsaszín pulóverét is, egy mottót idézett Kántortól , és egy érdekes, izgalmas, esős napját írta le egy macskával, nagy versben

Váradi is keresetlennek tűnt, egy 10 éves, azaz 60 éves verset transzponált

legjobban Schein  tetszett, Kántor  versek olvasása után, mintha beszélgetne vele a költő árterében irt egy kántori szép verset

Parti Nagynak meg mintha a hanghordozása is hasonlított volna hozzá

volt klassz zene is (cselló, ének)

sőt torta, amin a 70-es számot el kell felejteni

de előbb a mi ajándékunk : két  verse:  a Jégöröm

és kedvencemmé vált:

kikötő bluez (búcsúzóul)

hát a giccses cím után nem biztos hogy rohantam volna a színházba (ja, igen, mert bérletes előadás)

de nem kellett félni, nemigen volt giccsveszély

egy francia kamera darab, ketten játsszák, sejthetően egy férfi és egy nő, s csak beszélnek a háttér ill. mellékszereplőkről...), s nem is vigjáték (mint a plakátokon )inkább középfajú színmű, fanyar, olyan mint az élet

és van benne egy elbűvölő, könnyed-szomorkás-vidám? francia sanzon széttördelve a jelenetek közt (ki kéne nyomozni melyik szám is volt)

elég jól játszottak a színészek, a Rékási  kicsit harsány volt , Pikali  kicsit affektált néha, de azért hiteles volt (hiszen az "életben is van ilyen, nemde?)