épp a napokban felírtam az üzenő falamra:

utálom az átiratokat

előzménye az volt, hogy valami rettenetes hangzás szúrödött ki a konvhából a Bartókból, meg is hallgattam a lekonferálást: Mozart hegedűverseny ...fuvola átiratban - hát igen ez az,, nem az eredeti, nem az igazi

ma este viszont szinte csupa átiratot hallgattam,  néztem a hagymaházban Horgas Eszter adta elő őket, meg is indokolva, hogy nagyon szegény a fuvola zeneirodalom

és viharos sikere volt, vastaps

én csak attól féltem nehogy elessen földig érő estélyi ruhájában a tánc lépései közepette, mert igazán elbűvölő színpadi jelenség, aki elő is ad, mozog, táncol, mosolyog sőt kacérkodik is...

de summa summarum nekem is tetszett

a Bernsteinek, Gershwin na és Piezzola, (pláne hogy az én felfedezésem is eljátszotta, s de hogy  tán autentikusabb volt mint hegedű (harmónika?)

a Carmen nem is tetszett annyira, bár állítólag az hozta neki a fordulatot, a sikert, Al Di Meolával. egyetemben , 2003ban, ahogy felidézte nosztalgiával...

örömzenét adott, örömmel

jogos volt a siker

(a zongoristával együtt)