erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

a pastramiban...

2019. december 05. - gond/ol/a

 

a pastramiban félig sütik-főzik az ételeket?

a csirkecombnak csak a tetejét szabad óvatosan enni...

a krumpliról leveheted a héját, de alatta itt-ott nyers a krumpli

egyetlen menedékem a presso kávé (de ezt nélküle is ihattam volna, ha korábban kelek)
...

másnap , korábban kávéval kezdem, s óvatosabben rendelek...

nem merek igazi ételt (ropogós lazac?. sólet oldalassal?)

meggyes pite...de az nincs, csak az étlapon, helyette van almás, még jobb, eszembe jut hogy nagbátyám kedvence volt, így egyből megrendelem,

felkészült...?  nyújtja át a fura tálalású óriás pitét, ami inkább csak töltelék, a pite rész töredezett hiányos,,,

így néz ki, mikor már eszegettem belőle,,

fura, nem?


máskor maradok csak a kávénál


november 20. 2

egy furcsa film

valaki azt mondta, jó film, látta, s elhittem neki, bár a cím után nem néztem volna meg (viszont azt is tudom, hogy ez után nem lehet menni, mert összevissza fordítanak...a cím Múlt karácsony volt de mint kiderült  egy Georg Michel dalra utalás (ami fel is hangozgat a fimben, node a címe? Last Christmas....

mindegy




egész más lett a végére a film mint ahogy indult (nem mondom el , miért)

de az biztos, hogy nem egyszerűen "vígjáték", ha rámondjuk, "romantikus"

nekem is tulajdonképpen tetszett,a  végén azt hiszem kicsit bőgtem is, annyira meg- és felkavart...

hiába ha az érzelmeimre hatnak , akkor ez van....



és jó, hogy ez van (minden utólagos fanyalgás  nélkül)

november 26.



egy elmebeteg....

 

valakinek szívességből legépeltem a disszertációja mellékletét... s hálája jeléül  Csáth Géza Egy elmebeteg nő naplója c. könyvével honorált,. ki se nyitottam. inkább ne adott volna semmit  --gondoltam

 

nos, ezen estén sok szó esett erről a könyvről is, a most megjelent monográfia ürügyén, az is kiderült hogy eredetileg nem is ez volt a címe (az én szempontomból még rosszabb): Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa


a Magvető Caféban élénk érdeklődés kísérte a monográfia bemutatását, ami gondolom, szólt Csáth Gézának is,,,nem csak a monográfia írójának Szajbély Mihálynak  Szegedről, (aki egyébként aranydiplomám átadója is volt



igazán mélyrehatoló volt a beszélgetés Bazsányi jóvoltából...



engem különösen az ragadott meg,hogy miután Csáth elmélyedt a pszichoanalizisben, igazán szakszerúen analizálta is magát (mit talán nem szabad lett volna ) nem is látta szükségét annak, hogy írjon....ehhez hozzájárult  később Freud álomfejtése, ill. Jung 

meg hogy, míg irt varázs fiókos írónak tartotta magát (nem történetmondónak )

végül is a pszichoanalizissel, álomfejtéssel foglalkozása okozta közvetve felesége és az ő halálát is

unokatestvére, Kosztolányi , tehetségesebbnek tartotta magánál (sokoldalúbb volt,  biztosan) szerette volna megmenteni, de nem tudta  végzete elől

nov 18

menza

 

Szeretek Pesten a Menzán ebédelni. Nem véletlen írtam nagy betűvel, ez afféle igazi étterem (s nem menza), bár elfogadhat árakkal (egy kétfogásos menű 1490 Ft), és remek kiszolgálással.

Érdekes, az évek folyamán ahogy ott meg-megjelenek,változik a személyzet, kicserélődnek, de a kedvesség marad

(talán csak a tempó gyorsult fel egy kicsit, mint mindenütt és mindenben)




nov.19.   2,

kép- és versöröm

 

rábukkantam az Irók Boltjában Kántor Péter (70.) szülinapi ajándékára a Jég-öröm c.képes könyvre

tényleg nagyon szép



zsákmányként le is ültem vele az asztalhoz, s végiglapoztam, olvasgattam (tán meg is kellett volna venni, de előtte nap már  4 könyvet hazacipeltem)

hogy mimindent tud elmondani egy-egy kedves festményéről!... külön öröm (és nem is jeges, hanem szivmelengető)

https://pim.hu/hu/media/jeg-orom-0


november 19

megnemirt regényeink

sz. zsuzsi mindig azt mondta, hogy egy regényt képzel körém

(később írtam is egyet, de azt hiszem Zs. képzeletében szebb, jobb lehetett az a regény , s én "hősiesebb", jelentékenyebb)

sajnos az ő "regénye" nagyon rövidre sikeredett. Mindössze 29 évre....

a másik bartátnőm is (egy időben elválaszthatatlanok voltunk hárman)  folyton biztatott egy regényre
, sőt még azt is mondta, hogy az neki is siker lenne...

ki fog megírni bennünket?




a túlélőknek mindenkori kötelessége emlékezni az elmenőkről. Ezt nyilván nem tehetik maguktól függetlenül. Hiszen ők emlékeznek, s ezért az emlékeikben legalább annyira benne vannak ők maguk is, mint akire emlékeznek. Elkerülhetetlenül,

S különben is, annyifélék vagyunk (voltunk) ahányan tekintenek, tekintettek ránk

Mint a kristályprizma

****

de talán mindenkinek magának kéne megírni a maga történetét...

de ha ő nem tette?

(körbe)írjuk, ahogy mi láttuk őt..... ha csak töredékesen is


november 17

élő szintézis

 

Paulinyi ill. a Szintézis Szabadegyetem élőn közvetít újabban, örülök neki

most egy érdekes beszélgetést fogtam ki  a halál utáni "életről"




rögtön megragadott ez a kvázi megnyugtató állítás, hogy a rendszer minden információt  megőriz

(egy szálló porszem el nem hibban)

így egyszerűen nem lehet (totálisan) meghalni, már csak a tudat folyamatossága miatt sem. A buddhizmus életfilozófiája szerint a személyiség nem él túl, hiszen változunk életünk alatt is, emlékeink eltűnhetnek, de a tudattalanban ott marad minden, a bardoban a létközi állapotban már nem is érdekel a(z elhagyott)  személyiségem, eltűnik, újabb élmények érnek, előjönnek a karmikus tényezők, s menekülés valami új létbe


-

a genetikai kód mögött egy értelemnek kell lennie, kizárt, hogy csak a véletlen alapján létrejöjjön az univerzum

ott volt egy magasabbrendű intelligencia

..

feladat lehet a nagy egész szempontjából nézni a dolgokat, a személyes énen túl

kihozni a legtöbbet az életből (bár nem tudom mi az a legtöbb )


november 16.

ki halt meg?

 

fekete zászló lobog a gimnázium homlokzatán, már tegnap este is láttam, ma viszont iskolaidő van, bemegyek, megkérdezni...(valószinű kortársféle régi öreg kollega lehet, gondolom...)
Be is kopogok a titkárságra...
Ki halt meg?
Nem egy kollega, hanem egy tanítvány, megdöbbenek, hanyadikos volt, ja ,tavaly végzett...
az aulában ki van téve a fényképe,megnézhetem...
kimegyünk egy asztalon egy szép fekete hosszúhaju lány  - nem, nem ismerem mondom, de nagyon sajnálom....körötte mécsesek
és mögötte a tárlókon csupa rajz, festmény, fénykép, mindegyiket ő készitette, vagy rajta van....a rajztanár már az utódját látta benne, főiskolán tanult , rajzot, s igen,  ezek az ő képei, fotói, vörös a haja ezeken már,, és egyszer csak felismerem!! Nyáron ő segédkezett Sonkodi Rita festőmvész mellett a rajzkörünkön, minden gyakorlati feladatot (még az étkezést is) ellátott....... 
Hát persze, hogy ismerem..., Ismertem
(itt a rajzkörön közösen csinálják a cimert)


nemrég láttam a szegedi buszban kicsit ziláltabb volt...de nem tűnt betegnek.

tüdőembólia vitte el, örület, az élete kezdetén...

egy lélekmelengető este

hát az én lelkem nagyon átmelegedett....

kedves régi tanítványom volt az előadó, mint pszichiáter

még Pesten kinéztem az időpontot a neten, de rosszul, s a naptáromba így is írtam be, hogy hétfőn lesz az előadás,igyekeztem is haza, emiatt is,   aztán kiderült, hogy kedden azaz ma van...

már a belépéskor Editre bukkantam, nagyon elegáns és kedves volt... vagy 10 éve vagy több is  láttuk egymást, akkor is a könyvtárban volt eladása...



az önismeretről volt szó, az önbecsülésről, arról, hogy mennyire fontos, hogy  reális képet fessünk ill láttassunk és azt is éljük magunkról. se alá se fölé ne becsüljük...merjünk önmagunk lenni
saját életünk főszereplője, legyünk áldás, ajándék, higgyünk önmagukban s másban...



és akkor a végén elkezd beszélni rólam mint magyar tanárjáról és osztályfőnökéről aki iránt hálát érez, amiért...  s elmesélt egy esetet 

sok frusztrálás után kerültem hozzájuk magyar tanárként s ofként, és meg se mert szólalni először a rossz előzmények miatt, s hogy   egyáltalán előadásokat tart , azt most nekem köszönheti,ezért hálás.......

és egy csokor virágot nyujtott át

hát nem érdemlem meg suttogtam elérzékenyülve, mert biztos ő meg felülértékelt (hogy a témájánál maradjunk, még ha én hajlamos is vagyok az alulértékelésre )

mögöttem ugyancsak oszttársa ült, megkérdeztem, hogy te emlékszel erre az elmondott esetre? nem emlékezett,de a stílus rám vallt - mondta, s megspékelte a hallottakat azzal, hogy ő meg azért nem lett magyar tanár, mert utánam, aki olyan szépem beszélt irodalomról, nem mert...

hát ilyen ez a tanár lét, évtizedekkel később hullnak ránk a hála és köszönet virágai....


n
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                      
süti beállítások módosítása
Mobil