sz. zsuzsi mindig azt mondta, hogy egy regényt képzel körém

(később írtam is egyet, de azt hiszem Zs. képzeletében szebb, jobb lehetett az a regény , s én "hősiesebb", jelentékenyebb)

sajnos az ő "regénye" nagyon rövidre sikeredett. Mindössze 29 évre....

a másik bartátnőm is (egy időben elválaszthatatlanok voltunk hárman)  folyton biztatott egy regényre
, sőt még azt is mondta, hogy az neki is siker lenne...

ki fog megírni bennünket?




a túlélőknek mindenkori kötelessége emlékezni az elmenőkről. Ezt nyilván nem tehetik maguktól függetlenül. Hiszen ők emlékeznek, s ezért az emlékeikben legalább annyira benne vannak ők maguk is, mint akire emlékeznek. Elkerülhetetlenül,

S különben is, annyifélék vagyunk (voltunk) ahányan tekintenek, tekintettek ránk

Mint a kristályprizma

****

de talán mindenkinek magának kéne megírni a maga történetét...

de ha ő nem tette?

(körbe)írjuk, ahogy mi láttuk őt..... ha csak töredékesen is


november 17