CSak kidugtam az orrom szobamagányomból, tegnap majd megfagytam benn. De ma délutánra kisütött a nap(ocsak)

március 20, de rég volt, egy másik világban

remélem, utólag megtartják a kiállitást

s addig is  hirdessük csak, járványokon át, ellenében, hogy AZ ÉLET SZÉP , jól mondta Heltay is, már nem kell magyarázni!

***

s később csak kisütött a nap, újra

csak a dal vége felé jöttem rá, hogy dehiszen magyarul énekel  ez a (dzsessz?) énekesnő,csak szörnyű kiejtéssel. (na mert nem is magyar) foszlányokat fedeztem csak föl a magyar szövegből:

még egyszer nálad jártam én

de nagyon ismerősnek tűnt, persze a dallam is (bár modernebbül hangzott, dzsesszesitve? mint az eredeti)

utána is néztem a googleon:

honnan ennyire ismerős, és mély emlékeket  megozgató?

hát jó kis giccs?, nem? de mintha a maga korában nem lett vona az, hiszen SZENES IVÁN! és az új hangszerelés helyére is tette...

jól megmozgatott, vissza , az idő már-már ismeretlen bugyraiba....

***

ez is egy 50-es évekhez képest későbbi feldolgozás!:

április elején eltűnt a facebookról, eltűntek rendszeres reggeli képes, kedves, pár személyes üdvözlő, napinditó sorral kezdődő beköszöntései , az elmaradhatatlan KÁVÉVAL,,,,

nem is tudom, hol találhatott ennyi, változatos képet, de az is lehet, mint ahogy irt róluk, hogy maga csinálta (na nem, de mégis varázsló volt), később napközben feltett népszerűsitő sorokat is, de milyen elmélyülteket alaposokat, fotókkal az épp aktuális jubilánsokról

de minden április elején megszakadt...

egyszer visszairt, hogy jön csak tegnap "meghülyült" (szokatlan volt a szó is tőle),

de nem jött...

egyszer még kép helyett felirta hogy KÁVÉ...ne felejtsük !

nem felejtem, s ezentúl keserőbb lesz a kávém.....akárhogy is... mert az ő cukra hiányzik belőle!

****

személyesen is ismertem, lányom anyósa jóvoltából, néha összefutottaunk karácsonyi ünnepi esteken, de újabban elmaradoztam,,,az ajándékait (könyveket) viszont elküldte lányommal, el se olvastam.... Pesten maradt... bepótolom, mihelyt tudom, de már más szájizzel

nem is tudom, én viszonoztam-e, attól tartok, hogy nem?!

jaj, az a rengeteg adósság, mit elkövetünk embertársainkkal szemben.....s késő pótolni, nem lehet

*****

ezzel a jóizű, jóhangulatú,barátságos képpel akarok emlékezni rá... ilyen (volt) : jókedélyű és barátságos:

*****

az élő közvetitések után mindig kitérek rájuk, a szokásos esti telefonbeszélgetéseinkben.

megint "könyvheti" beszélgetés a Karanténban , kicsit izgultam, meg tudom-e nézni, mert jött az sms a telecomtól, hogy elfogyasztottam a havi appanázsom 80% -át, mennyi lehet az a maradék 20 ,fogalmam sincs, bőviteni akrtam, de nem vették fel a telefont (nem is tudom, miért van nekik)

szóval egyszer néztem meg az élő közvetitést, szerencsére most nem voltak technikai zűrök,... nem tudok olyan alapos beszámolót irni, mint amit érdemelne a téma s ahogy ki lett fejtve,,,, de valamit csak akarok irni róla

egy új verskötet kapcsán volt szó általában A VERSről, s igazán nagy ázsiója lett A versnek...

Krusoszkyt is olvastam, regényét (meg egykét versét is... ) tetszettek)

ez akkor jutott eszembe,  mikor lányom a regénye főszereplőjét emlitette akként, hogy ha ő verset irna tán ilyeneket irna mint K, mert olyant is észrevesz, amit egyébként nem veszünk észre

erre K. nagyon érdekesen felelte, hogy tán épp a vers maga ilyen, olyanról szól, amit csak versben veszünk észre

s a prózairók is mindig vissza-visszanyúlnak a vershez, mert költők (is) ,s az a legszabadabb műfaj, és meghatározhatatlan is..

és sose tudjuk megunni

jó volt hallani ezeket (egy kicsit megmagyarázta az én (újra feltámadó)vonzalmamat is a versek iránt...

Szilasi irt egy érdekes regényt, női szemszögből, egy hosszú szerelemről...

szerinte elveszett a szerelem nyelve, nő szájából meg netán  sose volt?

nem tudom...

egyébként (eltekintve a technikai zűröktől, ami miatt másodszori hallgatásra volt meg csak a folytonosság) - a "riporter" ként funkcionáló  (egyébként könyvei szerkesztője) filozófikus kérdéseire az írónak is többnyire ez volt a válasza: nem tudom....

mintha az ösztönösség  irná, amit ir

s mintha az elgondolkodás az olvasó dolga lenne?

hát igen, el kéne olvasni...! (a korábbi könyvét : Luther kutyáit már elolvastam egyébként)

(a technika annyira zűrös volt, leállások, kép, hang külön , s időnként rossz is a hang.) hogy azt hiszem egy élő beszélgetés most mégis csak jobb lett volna...

de majd eljön az is (csak azon lehet, hogy nem tudok személyesen  ott lenni, úgyhogy nem szólok egy rossz szót se)

direkt nem vártam a posta előtt, hogy időben odaérjek a koncertre, a zenepavilonhoz

még volt 10 perc kezdésig, s már szemerkélt az eső, gondoltam, ,sietek hogy még a tető alatt legyen helyem

nem kellett volna,,,

a tető alatt, négy zenész próbálta összeeszkábálni a hangszereit, kottáit meg magát

de sehol egy embert nem láttam, akiket nézőknek nevezhetnék, sőt még székeket se

lézengett egy-két hagymaházi alkalmazott, s a park távolabbi padjaira mutatott

mivel nem esett, én is elfoglaltam egyet, jól szétterpeszkedve, nehogy mellém üljön valaki, (én még mindig félek a koronától, úgy látszik)

aztán szállingóztak még, gyerekek is, tizen tizenöten csak lettünk: tisztelt térzenei hallgatóság, ahogy viccesen a primhegedűs konferansz szólított bennünket

feltűnően könnyeden jétszották komolyzenei darabjaikat (is), .Bizét, Dvorzak, Handel, Schubert, Borodin, Strauss, Joplin....mindnek betéve tudtam a dallamát, úgyhogy nehezen tűrtőztettem magam ,hogy ne dudorásszak velük, néha elő is fordult, masznak használt sálam rejtekében....

de a szél elvitte kottájukat,

s majd utolsó számukat is, mert feladták a küzdelmet...igy aztán ráadás helyett egy minusz darabjuk volt, de jönnek 4 én is, akkor állitólag bent játszanak valahol, hogy-hogy? lassan már mindent szabad?!!!!!

lesz valami, ami hiányozni fog, ha végképp elmúlik ez a (vész)helyzet: az a rengeteg online közvetités, hangversenyek, film, szinház, és irodalom...

pl ez az un karanténirodalom

most egész héten...., s ráadásul lányomat is láthatom-hallgathatom a beszélgetések vezetőjeként...

emlitette is most, hogy ilyen könyvbemutató még nem volt...

Nádasdy Ádám (Londonból?) rögtön ragált hogy ne is legyen (hát nem is tudom... nekem ez igy nagyon kényelmes...csak az okát nem szeretem!:)

igazán élvezetes beszélgetések folynak egy-egy könyvvel kapcsolatban

most Nádasdy újkeletú novelláiról beszélnek, és olvas is föl érdekfeszitő részleteket..

Szakállas Neptun (u.n melegnovellák ezek, de) öröm hallani, hogy milyen elfogulatlanul beszélnek róla, én még hallgattam volna tovább  is 45 percnél... (s úgy látom, nem voltam egyedül)

nade, ne búsuljunk,  holnap jön a folytatás: Szilasi Kései házasságával, azt is várom....

május 26.