CSak kidugtam az orrom szobamagányomból, tegnap majd megfagytam benn. De ma délutánra kisütött a nap(ocsak)
Előbb csak kiültem szemben egy padra , olvasni (Aranyossi Magdát, sajnos épp egy tragikus eseményt taglalt, bátyja Gyuri öngyilkosságát, Nádas, az unokaöccs, nézőpontjával kiegészitve), aztán hogy feltöltődött bent a mobilom, biciklire "pattantam" (költői túlzással) és távolabb merészkedtem.
Persze, addigra a nap is elbújt. Sebaj!
Persze, addigra a nap is elbújt. Sebaj!
Megcsodáltam a panel tövében vadon nőtt virágokat, meg ültetett kis kerteket, majd a hagymaház elé kanyarodva (nem hagymaszag:) olyan erős, tömény, édes virágillat zúdult rám, hogy le kellett szállnom a bicikliről. s kiderült, hogy gazdag virágzatú hársfákról áradt az illat felém, s egyik árnyékában egy márciusról (virus előttről) ittmaradt plakáton rajzköri társam kiálltására hiv: AZ ÉLET SZÉP cimen...
március 20, de rég volt, egy másik világban
remélem, utólag megtartják a kiállitást
s addig is hirdessük csak, járványokon át, ellenében, hogy AZ ÉLET SZÉP , jól mondta Heltay is, már nem kell magyarázni!
***
s később csak kisütött a nap, újra