Szilasi irt egy érdekes regényt, női szemszögből, egy hosszú szerelemről...

szerinte elveszett a szerelem nyelve, nő szájából meg netán  sose volt?

nem tudom...

egyébként (eltekintve a technikai zűröktől, ami miatt másodszori hallgatásra volt meg csak a folytonosság) - a "riporter" ként funkcionáló  (egyébként könyvei szerkesztője) filozófikus kérdéseire az írónak is többnyire ez volt a válasza: nem tudom....

mintha az ösztönösség  irná, amit ir

s mintha az elgondolkodás az olvasó dolga lenne?

hát igen, el kéne olvasni...! (a korábbi könyvét : Luther kutyáit már elolvastam egyébként)

(a technika annyira zűrös volt, leállások, kép, hang külön , s időnként rossz is a hang.) hogy azt hiszem egy élő beszélgetés most mégis csak jobb lett volna...

de majd eljön az is (csak azon lehet, hogy nem tudok személyesen  ott lenni, úgyhogy nem szólok egy rossz szót se)