újra koncert, térzene (vagy ahogy látom sarok zene)

Szecsődi hegedül, könnyedén, fejből - szivből -szerelmes dallamokat

a közönség nem túl méltó

egy egy padon ülnek magányosan....szétszórva, ahol meg többen, ott röhincsélnek, hangoskodnak, a melletteme levő padra a magányos ficko mellé ül egy másik, de csak annyi időre mig elfúj egy cigarettát(!)

de kénytelen vagyok átevickélni a túloldalfa, az éttermi asztalok előtt még van egy üres pad..
de itt meg mögöttem hangoskodnak, telefonálnak....

a tévések is elég zavaróan mozognak...



azért élvezem a hegedűt is, örök (hűtlenül elhagyott) hangszerem