erről-arról-amarról még
kanadai esküvő
levelet kaptam unkabátyámtól, az unokája közelgő esküvőjéről, méghozzá az esküvöről készítendő élő közvetités kódjával... beirtam a naptáramba, vasárnap 5 órát, és elszámoltam, már délelőtt 11 kor bekapcsoltam a gépet, holott csak este 11 kor kellett...
PEDRO
a név egy marosvásárhelyi festőt és énekest takarja....
a hagymaházban van kiállitása, igazán érdekes , figyelemfelhivó festményeivel
kicsit harsány, kicsit reklámszerű képek, de kikerülhetetlenek
én igy summáztam a véleményt róluk, hogy együttesen jók, de egyetlen egyet se tennék ki a falamra közülük...
nos, g kati a megnyitó beszélgetőtársa is elég faramuci módon provokálgatta kérdéseivel
nem túl sok amit vászonra visz? a kevesebb nem lenne több?
de ő azt szereti, amin sokminden van... tán igy eladhatóbbnak is gondolja ?
(engem még valami irritált pl., a Gyökerek c festménye ahol Máriát ábrázolja erdélyi szinekben, erdélyi tájban, merthogy ő onnan ered? Hát nem inkább Galileból, Judeából?
ugyanigy a falra ugyan nem felrakott festményen Jézus az erőteljes, markáns keleti, szittya figura (a Gyilkos tóban megjelenitve!) , merthogy "partusi".. s mindez tényként... brrrr)
viszont gyönyörűen énekelt gitárkisérettel
tán ezt kéne csinálnia!!!!
én az utamat járom
keresem a sors lapjait
az utat megtalálom
kell lenni egy oldalnak
ami rólunk szól
valahogy igy.....
vagy legalábbis IS... és kicsit több önmérsékletet tanusitania a festményeknél?
az a piros autó is ami legtöbb festményén ott van.... milyen jellegzetesen!
történelmi leckék
honismereti körünket is végre megtartottuk a múzeum kiállitó termében hátul
a Trianon kiállitásban. (Trianon, hány rokonunk volt szanaszét a régi Magyarországon,mi m a nem az) ..arról is volt előadás meg az árvizről (igen alapos) (hozzágondolva az én személyes élményeimet is... 70-ből...)no meg a legutóbbi évkönyv bemutatója , amin vagy 3 fotón is rajta vagyok (én tudom, de olyan kicsit és homályosan hogy nem tudnék vele mit kezdeni itt (két szabadkain, egy József Attila koszorúzáson meg egy beszámoló hallgatás közben..
no most se a hivatalos téma kötött le igazán...hanem amit az udvaron láttam, amikor kiszöktem, szélről, kis friss levegőért
kiszuperált, a történelem szemétdombjára dobott szobrokat (még jó hogy egy múzeumi udvar számit most annak(?)
 |
| Ságvári Petőfi árnyékában |
Ságvári Petőfi alatt (alapzat nélkül)
Erdei meg a kiszuperált szovjet emlékmű közelében
és még valami, egy falvédő a trianoni időkből (?)
a felirattal:
lesz még szőlő lágy kenyérrel
anyám mindig igy akart kenyérrel etetni hogy azt mondta még a nóta is azt mondja,
lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér,
később rájöttem, hogy ez a két étel egymástól függetlenül van felsorolva,
de itt most igazat kell adni neki emiatt a val toldalék miatt :?)
(vagy az csak a rimhelyzet miatt van? Vérrel - Kenyérrel? Brrr)
könyvtárban kiállítás
végre, 24-én megvolt a könyvtárban is a járvány óta első kiállitásnyitó, már előtte való nap felslisszoltam a terembe (titokban azért is, hogy ki van-e állitva a festmény rólam, rólunk... mert egy gyerekkori portrém is az öreggel...de nem:( elmentem másnap is a megnyitóra persze... a festőnő anyukája volt már ott, járáskönnyitő eszközével sétált a teremben....90 éves múlt és boldog volt, hogy lánya képeit kiállitáson láthatja, tulajdonképpen ő adta az ötletet, felköszöntésekor, amin persze részt vett a polgármesterhelyettes, aki most a nagyon kedves hangú megnyitót tartotta....
Sz.I. 5 éve kezdett komolyabban (olaj)festeni, fantasztikusan kezeli az ecsetet
et, kifejezőek a képei...sajnálom, hogy sok a másolás fényképről, eredetiről)....mert igazán még többre lenne hivatva, de igy is szemet lelket gyönyörködtető amit művel
csak igy tovább
sic itur ad astra!
fehér kövek, sárga levelek
laikusoknak, hm...
később jöttek a tévések a térzenére, igy nem a koncert előtt hanem utána csinálták a riportot, s minthogy én lassan szedelőzködöm, fültanúja lettem a beszélgetés egy részének, méghozzá sértőnek, hogy akik sose hallottak komolyzenét értsd a laikusoknak is adnak élvezhetőt, ezért is hoznak pl táncokat....
hm... tán nem ártana, ha tudnák, hogy a laikusnak vélt hallgatók is meghallják, ha három darabban is félrejátszanak (hamisan), kihagynak hangokat és elmismásolják a megmaradókat
amúgy jó volt (mondom, hát , nem teljesen laikusként)
sajnáljuk...
...nem találtuk otthon
azaz a költőibb de lefordithatatlan angol cim sorry. we missed you
egyedül ültem a moziban (már harmadszor , a járvány óta - legalább nem fertőz meg senki , gondolhattam volna)
de inkább bántott hogy egy ilyen remek, tartalmas, sokatmondó filmre csak én vagyok kiváncsi (ráadásul csak egyszer, most vetitették)
mély film, egy család életébe ad bepillantást, de úgy, hogy beleránt, a mindannapos küzdelmeikbe a fentmaradásért
a futárnak álló férfi élet-halálharcába, agyonhajszoltságába, az asszony idegtépő háziápoló munkájába, a kislány vergődésébe hogy visszakapja szüleit a munkából, s a kamaszfiú fájdalmas lázadásába...
egy boldog nap, mikor a kislány iramban együtt dolgozik apjával (bár később ezt is tiltják) , és pihennek kicsit
látszólag nincs kiút, bár a lényegnek az tűnik,hogy ők nagyon szeretik egymást...
és aggódva futnak a film végén is az apa után hogy megakadályozhassák, hogy félholtan is munkába menjen (persze hasztalan),és sirunk a film végén, mi is, velük.... (azaz sirok, hiszen egyedül voltam!)
azaz a költőibb de lefordithatatlan angol cim sorry. we missed you
egyedül ültem a moziban (már harmadszor , a járvány óta - legalább nem fertőz meg senki , gondolhattam volna)
de inkább bántott hogy egy ilyen remek, tartalmas, sokatmondó filmre csak én vagyok kiváncsi (ráadásul csak egyszer, most vetitették)
mély film, egy család életébe ad bepillantást, de úgy, hogy beleránt, a mindannapos küzdelmeikbe a fentmaradásért
a futárnak álló férfi élet-halálharcába, agyonhajszoltságába, az asszony idegtépő háziápoló munkájába, a kislány vergődésébe hogy visszakapja szüleit a munkából, s a kamaszfiú fájdalmas lázadásába...
egy boldog nap, mikor a kislány iramban együtt dolgozik apjával (bár később ezt is tiltják) , és pihennek kicsit
látszólag nincs kiút, bár a lényegnek az tűnik,hogy ők nagyon szeretik egymást...
és aggódva futnak a film végén is az apa után hogy megakadályozhassák, hogy félholtan is munkába menjen (persze hasztalan),és sirunk a film végén, mi is, velük.... (azaz sirok, hiszen egyedül voltam!)
térzene háttér zajokkal
a zenepavilon oszlopai előtt vagy tízen ülünk, gyönyörködve a zenében, amit négy kis ember szívvel-lélekkel, tehetséggel, kedvvel szolgáltat
minden jó lenne, ha pár méterre mögöttünk, a magánterület jelzésű fürdőorvosi rész alatt nem rikoltoznának, s bicajaikkal nem bravúroskodnának, a lányok visongással s hangerővel nem próbálnák magukra terelni a fiúk figyelmét, s mindez egy hangverseny közvetlen közelében
odamegy a szervező hozzájuk, addig csöndben vannak, de mihelyt helyére ül, újra sikongatnak
felmerül bennem, ezeknek az iskoláskorúaknak kik lehetnek a tanáraik (szülőkre nem is gondolok--)
szegény zenészek meg csak zavartalanul játszanak, rájuk se hederitve-
de hát mit is tehetnének
tintoretto a moziban
végre
bár Gaugain kimaradt a képzőművészeti sorozatból és épp lejárt a vetithetőségi határidő, de lett nekünk tintoretto
velencében élt pestis járványom innen és túl)
(akkoriban vagy kicsit előtte nyomtatták itt könyveiket őseim)
remek képeket láthattunk, remek kisérő szövegekkel
(Tiziano és Veronése is megidéződött körülötte, mint hús-vér velencei festők)
egy pillanatra elgondolkodtam, egy képet nézve (Máriáról, akit épp restauráltak), hogy lám ez az örökkévalóság
élünk-halunk, de az alkotás megmarad