a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárából ki lehetett kölcsönözni A könyvet , a családunk történetéről szóló könyvet
dr Hajdú Miklós A Szeniczei Sávuót
A HÓNIG_HŐNIG ÉS BAK_CSALÁD TÖRTÉNETÉBŐL
Múlt és Jövő kiadás 1939
a könyv főleg a 200 évvel azelőtti szörnyű eseményt dolgozza fel, amikor is
5499 sivan 7
1739 június 13-án Sávuót másnapján
vértanú halált halt
ősapánk Mózes Jákob zsidóbiró
alaptalan vádak alapján
a könyv ajánlása..."rokonaimnak, távoliaknak és közelieknek- szivbéli szeretettel, meleg kézszoritással
...ahogy kis kavicsainkat rakjuk sirhalomok tövibe..."
5699-ben azaz 1939-ben Sávuót másnapján, május 25-én volt
200 éve, a vértanú halálának,
s ekkor íródott a könyv
7 nemzedék után
200 éve minden évben Sziván 7-én felhangzik külön a vértanúk emlékét megszentelő ima, az Él Molé Rachamim a hetek ünnepe óta, emlékezünk szent ősünk, Mózes Jakob sávuóti vértanúságára..a Tóraadás ünnepén....
irónk nem tudott tovább várni a történet leírásával (mint a 200 év letelte, 1939-ben) ....rokonai is kérték a család történetét, úgy érezte, kötelességet teljesit vele
utódok a Hőnigek s Bakok (ő Hönigből magyarositott Hajdúra)
a vértanúk ártatlanságát történelmi adatok igazolják ( a könyv fel is sorakoztatja)
korábban Mandl Bernát is feldolgozta a szeniczei vértanúságot,, dr Büchler Sándor szintén, már 1898ban, valamint Lebovits József
rokon szerzőnk sokáig nem TUDTA megirni (bár sokat irt), félt hogy irodalmasitja a témát, ősünk vértanúságát, s ezzel megbántja a történelmi valóságot, az okmányszerűséget....a (levéltári) hitelességet
az Él Molében a kitétel:"felakasztattak és megégetettek" , akik "odaadták lelküket kemény és keserű kínzásoknak és odaadták áldozati bárányként testüket"
róluk az akták is beszélnek!
1739 május 10-én a szenicei katolikus templomból elloptak két tárgyat, a gyanú egy keresztény emberre irányult (Petrassek György), ő be is ismerte több lopását is, és halálra itélték, de a kivégzést elhalasztották, kinozták, mire tettestársakat nevezett meg, (ezért!), többek közt a szeniczei zsidó közösség elöljáróját Mózes Jákobot (majd kivégezték) a tettestársként megvádoltakat kinzásoknak tették ki, végül beismerték mit nem követtek el, a kinzások következtében
csak a hitközségi elnök (ősünk) Mózes Jákob maradt rendületlenül az ártatlanság igazsága mellett .végül meghozták a halálos ítéletet, valamennyiükre, sebtiben....
a zsidók közben folyamodványt írtak a királynak (III.Károlynak), hogy a kínzásokat hagyják abba, és az ítélet végrehajtását tegyék függőbe, míg újra nem vizsgálják, fölterjesztve Bécsbe ,június 22-én a kancellária meghagyta , hogy a bíróság ne hamarkodja el a dolgot, de az utasításnak nem tettek eleget , az ítéletet egy fiatal fiú (Salamon Lebl kivételével végrehajtották
ősünket felakasztották egy fára majd máglyán égették el!
a királyi kegyelem persze meg is jött, csak későn
az ártatlanság nyilvánvaló volt! így rendelte el a gyülekezet imába foglalásukat. (Gazdag anyagi helyzetük miatt se tehettek volna ilyen lopást...Mózes Jákob gazdag ember volt, szeszfőzdéje volt, 10 tehene, szolgaszemélyzete, 35 Ft évi türelmi adót fizetett földesurának. a hitközség zsidó bírája, elnöke, első elöljárója, előélete tiszta, makulátlan, )
egyik fiának földbérletet és ingatlant adott, mintegy kárpótlásul(?) a katolikus egyház , a kivégzés után (30 évvel)
ártatlanok voltak! Nyilván bosszúállásnak, vagy virtuskodó nyegleségnek, a hatalmaskodó berencsi földesúr gróf Nyári József indulatának és gyűlöletének estek áldozatul.
7 levéltári akta bizonyíja ártatlanságukat, a gyanúokok tarthatatlanságát, a berencsi uradalom úriszékének hatalmaskodását, a borzalmas eljárást, a kínvallatást s az ártatlanok nagy sietségben végzett kivégzését. - a királyi rendelet részletes jelentést kért a történtekről
hogy milyen büntetést szabtak ki a berencsi várúrra, arról az akták nem szólnak, a bíráskodása alatt ártatlanul kivégzettek jóvátételé címén, bár a szeniczei zsidók tudni vélték, hogy a király megvonta a gróftól az élet és halál fölött való bíráskodás pallósjogát a borzalmas igazságtalanság miatt. ( ez a legkevesebb!)
....
Szenicze ma Szenica és Csehszlovákiához tartozik, Vajon megemlékeznek.e még ott (s van-e ki emlékezhet?) ártatlanul elpusztitott ösünkről...mint 200 évig mindig a könyv megirásáig -
hiszen a könyv megírása óta volt a holokauszt, ahol tömegesen pusztítottak el ártatlan embereket, gyilkolták halomra...
én mindenesetre most -erőmhöz mérten -megtettem az emlékezést, későn felfedezett ősapámra, legyen áldott az emléke -
én, mint kései utód, akit tudatalatt mindig is foglalkoztatott a pünkösd..azaz Savuot gondolata meg az El Mole Rachamim..már tudom miért is
S miért maradtam (én is) hű a zsidóságomhoz, őseimhez.
Volt a mélyben a példa!
Szegény hős vértanú ősapàm....
Légy bekötve az Élet kötelékébe!
