erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

Mózes Jákob vértanú ősünk

2020. július 27. - gond/ol/a

a  Magyar Tudományos Akadémia könyvtárából ki lehetett kölcsönözni A könyvet , a családunk történetéről szóló könyvet

dr Hajdú Miklós A Szeniczei Sávuót
A HÓNIG_HŐNIG ÉS BAK_CSALÁD TÖRTÉNETÉBŐL
Múlt és Jövő kiadás 1939



a könyv főleg a 200 évvel azelőtti szörnyű eseményt dolgozza fel, amikor is
5499 sivan 7
1739 június 13-án Sávuót másnapján
vértanú halált halt
ősapánk  Mózes Jákob zsidóbiró
alaptalan vádak alapján

a könyv ajánlása..."rokonaimnak, távoliaknak és közelieknek- szivbéli szeretettel, meleg kézszoritással

...ahogy kis kavicsainkat rakjuk sirhalomok tövibe..."


5699-ben azaz   1939-ben Sávuót másnapján, május 25-én  volt
200 éve, a vértanú halálának,
s ekkor íródott a könyv

7 nemzedék után

200 éve minden évben Sziván 7-én  felhangzik külön a vértanúk emlékét megszentelő ima, az  Él Molé Rachamim a hetek ünnepe óta, emlékezünk szent ősünk, Mózes Jakob sávuóti vértanúságára..a Tóraadás ünnepén....


 

 




irónk nem tudott tovább várni a történet leírásával (mint a 200 év letelte, 1939-ben) ....rokonai is kérték a család történetét, úgy érezte, kötelességet teljesit vele


utódok a Hőnigek s Bakok (ő Hönigből magyarositott Hajdúra)

a vértanúk ártatlanságát történelmi adatok igazolják ( a könyv fel is sorakoztatja)

korábban Mandl Bernát is feldolgozta a szeniczei vértanúságot,, dr Büchler Sándor szintén, már  1898ban, valamint Lebovits József

 

rokon szerzőnk sokáig nem TUDTA megirni (bár sokat irt), félt hogy irodalmasitja a témát, ősünk vértanúságát, s ezzel megbántja a történelmi valóságot, az okmányszerűséget....a (levéltári)  hitelességet


az Él Molében a kitétel:"felakasztattak és megégetettek" , akik "odaadták lelküket kemény és keserű kínzásoknak és odaadták áldozati bárányként testüket"

róluk az akták is beszélnek!

1739 május 10-én a  szenicei katolikus templomból elloptak két tárgyat, a gyanú egy keresztény emberre irányult (Petrassek György), ő be is ismerte több lopását is, és halálra itélték, de a kivégzést elhalasztották, kinozták, mire tettestársakat nevezett meg, (ezért!), többek közt  a szeniczei zsidó közösség elöljáróját Mózes Jákobot  (majd kivégezték) a tettestársként megvádoltakat kinzásoknak tették ki, végül beismerték mit nem követtek el, a kinzások következtében

 

csak a hitközségi elnök (ősünk) Mózes Jákob maradt rendületlenül az ártatlanság igazsága mellett .végül meghozták a halálos ítéletet, valamennyiükre, sebtiben....


a zsidók közben folyamodványt írtak a királynak (III.Károlynak), hogy a kínzásokat hagyják abba, és az ítélet végrehajtását tegyék függőbe, míg újra nem vizsgálják, fölterjesztve Bécsbe ,június 22-én a kancellária meghagyta , hogy a bíróság ne hamarkodja el a dolgot, de az utasításnak nem tettek eleget , az ítéletet egy fiatal fiú (Salamon Lebl  kivételével végrehajtották

ősünket felakasztották egy fára majd máglyán égették el!

a királyi kegyelem persze meg is jött, csak későn

az ártatlanság nyilvánvaló volt! így rendelte el a gyülekezet imába foglalásukat. (Gazdag anyagi helyzetük miatt se tehettek volna ilyen lopást...Mózes Jákob gazdag ember volt, szeszfőzdéje volt, 10 tehene,  szolgaszemélyzete, 35 Ft évi türelmi adót fizetett földesurának. a hitközség zsidó bírája, elnöke, első elöljárója, előélete tiszta, makulátlan, )

egyik fiának földbérletet  és ingatlant adott, mintegy kárpótlásul(?) a katolikus egyház , a kivégzés után (30 évvel)

ártatlanok voltak! Nyilván bosszúállásnak, vagy virtuskodó nyegleségnek, a hatalmaskodó berencsi földesúr  gróf Nyári József indulatának és gyűlöletének estek áldozatul.

7 levéltári akta bizonyíja ártatlanságukat, a gyanúokok tarthatatlanságát,  a berencsi uradalom úriszékének hatalmaskodását, a  borzalmas eljárást, a kínvallatást s az ártatlanok nagy sietségben végzett kivégzését. - a királyi rendelet részletes jelentést kért a történtekről

 

hogy milyen büntetést szabtak ki  a berencsi várúrra, arról az akták nem szólnak, a bíráskodása alatt ártatlanul kivégzettek jóvátételé címén, bár a szeniczei zsidók tudni vélték, hogy a király  megvonta a gróftól  az élet és halál fölött való bíráskodás pallósjogát a borzalmas igazságtalanság miatt. ( ez a legkevesebb!)


....

Szenicze 
ma Szenica és Csehszlovákiához tartozik, Vajon megemlékeznek.e még ott  (s van-e ki emlékezhet?) ártatlanul elpusztitott ösünkről...mint 200 évig mindig a könyv megirásáig -

hiszen a könyv megírása óta volt a holokauszt, ahol tömegesen pusztítottak el ártatlan embereket, gyilkolták halomra...


én mindenesetre most -erőmhöz mérten -megtettem az emlékezést, későn felfedezett ősapámra, legyen áldott az emléke -

én, mint kései utód, akit tudatalatt mindig is foglalkoztatott a pünkösd..azaz Savuot gondolata meg az El Mole Rachamim..már tudom miért is

S miért maradtam (én is) hű a zsidóságomhoz, őseimhez.
Volt a mélyben a példa!

Szegény hős vértanú ősapàm....

Légy bekötve az Élet kötelékébe!

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr4816078824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása