a tavalyi beszélgetéssorozat halványabb változata...péntek esténként táborzárásként egy-egy beszélgetés....

Most Benkóczi operettszinésszel, akinek makói kötődése van, ide járt iskolába (Apátfalváról) , a bátyjai is, hosszabban, anyukája asszisztensnő volt a sebészeten, jól ismertem, komoly, fáradt,rendes asszony, aki a munkáját lelkiismeretesen végezte

B. megkérdezte ki emlékszik a bátyjaira, nem jelentkezett senki, én se , bár tudom,hogy egyik a férjemmel járt  és végzett egy gimnáziumi osztályban (szomorú véget ért, nagyon tehetséges volt)

emlitette Iritz Gyuri bácsit, mint legkedvesebb és maradandóbb makai emlékét, "vidám ember volt, szerettük",akinek remek amatőr szintársulatában kezdett (ez közös élmény), mert én is jártam hozzá a Kisértleti Szinpadára szavalni.... (állitólag, épp most emlegették, nem is rosszul, nagy csöndet kiváltva)

de B. (is) már pályán kivül van, leeresztett a kirobbanó jókedve

vannak unokái, rendbehozatták az apátfalvi anyai házat és ott hancúrozhatnak a gyerekek

ilyen az élet... s jó is, hogy ilyen...mindent a maga idejében...de azért kár hogy az emlékei is homályosodnak...."RÉG VOLT, NEM EMLÉKSZEM ANNYIRA DOLGOKRA" -mondta szomorúan.)