-Te minek öltözöl be ? - kérdi unokám
-Mikor? farsangkor?
-Purimkor?
-Öreganyókának!
-Annak nem kell... - nevet
-Hát pont azért... mér? nekem nem szabad viccelni?
-De...
****
(Ő persze valami Star Wars hősnek, a kedvencének, akar öltözni - utána kell néznem, mert mindig elfelejtem, hogy néznek ezek ki... Pedig kérte hogy segitsek!
Obi-Wan Kenobi - Mc Gregor,
meg látok egy még öregebb változatot -hűha,,,
azt hiszem le kell beszélni erről...
"van egy versem"...
azt hiszem egy remek filmet szalasztottam el
csak az utolsó perceit láttam, bár az is külön egységnek tekinthető, s főleg lezárt egésznek , egy végjátéknak
egy nő ( ő a tanitőnő) egy kisfiút követ, a keritéshez hivja, hiányoztál - mondja a gyerek... s kihozza a lezárt játszótérről, s elviszi egy tóhoz úszni, közben mondja e gyerek van egy versem... el is mondja Í(gyönyörű! különleges! (olyan amilyet csak óvodás gyerekek tudnak!) a nő szorgosan jegyzi egy füzetbe...
egy motelba mennek, gyönyörű a táj, de szomorú is, mint megjegyzi a gyerek (minden az, idézi Van Goghot a nő) (apropó róla álmodtam épp!) mondja a nő, hogy másik országba mennek, majd, (kanadába?( s ott kiadják a kisfiú verseit a saját nevével... itt eltipornák egy. két év múlva... mint a nőt)
megfürdik a gyerek, majd a nő is, a gyerek rázárja a nőre a fürdőszobát ,
telefonál, hogy elrabolták
a nő segit neki, megadja a rendőrség pontos számát.meg a motel ocimet, hogy megtalálják
a nő kikéreckedik, hogy felöltözhessen, mire a rendőrség jön
a gyerek ki is engedi
miután felöltözött, némán hozzá megy és megfogja a kezét
igy várnak
dörej
a kisfíút egy rendőrnő berakja az autóba,, rázárja az autót
van egy versem
mondja
sötétség
megnéztem a Napfény izét, újra...
tulajdonképpen eredetileg a vissza-visszatérő Schubert motívum (meg a Tavaszi szél...) hagyott bennem mély nyomot, no meg a kezdő képsor, ahogy a kis Sonnenschein fiú elindul a nagyvilágba egy kis faluból --(mintha az én legendás nagyapámat látnám Sátoraljaújhelyról , kocsmáros apja (Carl Guttmann) tarisznyájával a nyakában Pest felé... hogy ott , tanulási évek után dr Gonda Jenő ügyvéd és politikus legyen
mély nyomot hagyott bennem a munkaszolgálatos vivóbajnok szörnyű meggyilkolása a munkaszolgálatban (apám: Gonda Károly!) - is, természetesen
de most világlott igazán ki...(ami nagybátyám a táncos Gonda László /Leslie Gonda) leirt tapasztalata is... hogy az asszimilációnak valójában semmi értelme nem volt... csak a megaláztatás, s hogy az embernek annak kell maradni , ami, minden körülmények között
ennek szimbóluma a névhasználat, é n is fellélegeztem, amikor a 3-4 generáció visszaveszi a Sors kitérő név után a patinás Sonnenschein nevet, s hogy a strokot ért anya , is mikor kérdik a kórházban a nevét , az eredetit mondja Sonnenschein Valéria...
ennek igy kell lennie!
gondolkodom, hogy én is visszaveszem a Guttmann nevünket! :)
valamilyen formában
hiszen JÓ EMBEREK VAGYUNK! és zsidók...
láttam egy filmet (épp sikerült kifogni, de nagyon akartam)
a cime Született Auschwitzban (Born is Auschwitz)
egy két (valójában három illetve már 4 és 5) generációs történet
Valóban Auschwitzban születik, alig egykilósan egy kislány, (Angela) aki kb 6 évesen kezd csak járni, de h. I. (és szülei (anyja és nevelőapja) szeretetének , teljesen teljes értékű felnőtt lesz belőle, és neki is születik egy lánya (Kati) (én azt látom, a képeken, hogy nagyon boldog vele) de a lány frusztrált, felnőttként (már maga is nagymamaként tele van panasszal és feszültséggel anyja iránt)
Nekem most is mást mondanak a látott képek, mint ő---(azt mondja Kati, hogy Angéla kemény volt, és én őt látom annak! (most, az anyjához) (bár a gyerekeivel nagyon is engedékeny!)
komolyan megsajnáltam. az asszonyt (Angélát!)
legfőbb panaszként azt emliti most a lánya, hogy túlélőt akart belőle nevelni. és ezért önállóságra nevelte, túl korán
...
itt álljunk meg egy szóra!
önállóságra nevelés!
--
szerettem volna ha lányom is megnézi a filmet (de ő elzárkózott)
ugyanis egy gyanú támadt bennem, méghozzá az, hogy bár én nem születtem A-ban, de nagyon kis koromban éltem át a deportálást, a lágert (s egy évig!)---
vajon nem követtem-e el én is hibákat a nevelésben (nevezetesen arra gondoltam -
felidézve a legszorongatóbb. , s könnyekre fakasztó jelenetet, amikor a végén azt mondja az anya, szinte bocsánatot kérően, hogy mindig nagyon szerette a lányát, ha esetleg nem is tudta kimutatni---
hogy tán csak nem nálunk is igy volt????!
...
node az önállóságra nevelés!
kérdem lányomtól, hogy eszik az unokám, úgy látom, picit hizott....
eszik-e az iskolában rendesen?
azt mondja, nem tudja
hát kérdezd meg tőle!
nem kardinális kérdés az evés nála, nem beszél róla..
ha megkérdeznéd megmondaná, neveld őszinteségre
én nem őszinteségre akarom nevelni, hanem ÖNÁLLÓSÁGRA
(bumm... úgy látszik, mi forditva vagyunk!)
áll egy ifjú nyirfa a réten
kedves orosz népdal, Csajkovszkij is bedolgozta valamelyik hangszeres művébe ...
állt egy nyirfa az én ablakom előtt is
már nem lehetett ifjú, száradozott is, alig voltak levelei
el is nyomta a mellette levő nagyobb, terjedelmesebb fa
de azért megdöbbentem ma , redőny felhúzás után , ezt látva
a napokban A fák újéve (születésnapja) (Tise Bov) ünnepünk volt
ilyenkor sok gyümölcsöt is kell enni (a fák termését( (bár 3 évig nem szabad) (ez az ünnep is türelemre int) - egyáltalán a természet,,, ki kell várni mindent
példánk a természet, úgy kell nőnünk mint a fák (pl)
érdekes, a verseimben mostanában egyre gyakoribb az analógiám a fákkal... több vonatkozásban is.. ( összeértem a vallásommal öntudatlanul is, a mi vallásunk amúgy is meglehetősen racionális és "természetes")
mert hogy nem vagyok igazán vallásos, tételszerűen, nem is volt itthon gyümölcsöm a neves napra..
most utólag vásároltam, narancsot datolyát, fügét...stb (igaz gyümölcsLÉ mindig van itthon)
---
különböző zoomokon "ünnepelhettem"
volt egy nemzetközi találkozó is, gazdag "műsorral"
a környező országok rabbijaival,
egy Izraelben élő holokauszttúlélővel , akinek az unokája is jelen volt, mint a kolozsvári rabbi felesége,
no meg csodás természeti képeket ábrázoló galéria bemutatása...
meg volt egy gyerekfilm is gyerekekről, gyerekeknek (persze a természetről)
igazán élveztem!
nem tudom, ki hogy van vele, de van ebben valami félelmetes
pár napja (azaz pont 27-én) feltettem a holokauszt emléknapon egy szövegem (Ime)
feltettem a zsidó múlt oldalára is, meg a holokauszt utódaira
200 fölött lájkolták, lájkolják, és számtalanon - 100-t közelítve - megosztották, tovább sokszorositják ma is...
igen, van ebben valami félelmetes! (szinte Goethe bűvészinasának. érzem magam...)
nem is tudom, miért kerülget rossz érzés
mikor a komment is igen "kedvezőek" , együttérzőek
de túlnőttek és függetlenek tőlem (kicsit attól is, amit leirtam, nagyon visszafogottan
nem tudom,,
mintha devalválnám a mondanivalóm
azt a drága gettós képet is...(ami olyan csodálatos módon került vissza hozzám)
****
talán ezért se publikálok!!!!
pedig kéne....
hiszen az ember (valahol) azért ir , hogy olvassák
hogy eljussanak másokhoz is a gondolatai, érzései...
(s nem magában, magának beszél)
mégis!
egy érdekes beszélgetés .lányom vezette szerkesztett könyvéről, azzal inditotta a beszélgetést
kinek a könyve...
Illés Klára szerepel szerzőként a könyv cimlapján
szülei páros képe a boritókép
Megtartó erő a cim...kiket tartott meg?
I.K. válasza a családom könyve
főleg anyja naplóját tartalmazza, két fejezet önállóan az övé, de az is csak a szüleivel vonatkozásban....
de a beszélgetés végére kiderült, hogy ez a könyv akár mindnyájunk könyve is lehet(ne), hiszen annyi benne az "általános emberi"
a beszélgetés 3. résztvevője Závada Pál is bizonyitja ezt, hiszen annyi minden előbújik belóle is (a z ő családjáról is),hogy szinte zavarbaejtő(még sose láttam ennyire megnyiltnak)
lányom figyel, hagyja őket beszélni, kicsit terelgetve csak, nem tudom, de remélem, hogy őt is megérint i amit Klári mond a végén, azért is irta e könyvet , hogy ,másnak is ösztönzést adjon családtörténete megirására
Még másnap délelőtt összetalálkoztunk a Dugonics téren. - Most nem fordítottam el a fejem, igyekeztem nagyon barátságosan köszönni. Ez könnyű volt, mivel most ő is már messziről mosolygott rám. S mikor már majdnem egy vonalba értünk, megállt, (s a kocsiútról) odahivott magához. U.i. ő nem volt egyedül; egy másik volt (ószláv), tanárommal mentek valószínűleg az egyetemre)
