megnéztem a Napfény izét, újra...
tulajdonképpen eredetileg a vissza-visszatérő Schubert motívum (meg a Tavaszi szél...) hagyott bennem mély nyomot, no meg a kezdő képsor, ahogy a kis Sonnenschein fiú elindul a nagyvilágba egy kis faluból --(mintha az én legendás nagyapámat látnám Sátoraljaújhelyról , kocsmáros apja (Carl Guttmann) tarisznyájával a nyakában Pest felé... hogy ott , tanulási évek után dr Gonda Jenő ügyvéd és politikus legyen
mély nyomot hagyott bennem a munkaszolgálatos vivóbajnok szörnyű meggyilkolása a munkaszolgálatban (apám: Gonda Károly!) - is, természetesen
de most világlott igazán ki...(ami nagybátyám a táncos Gonda László /Leslie Gonda) leirt tapasztalata is... hogy az asszimilációnak valójában semmi értelme nem volt... csak a megaláztatás, s hogy az embernek annak kell maradni , ami, minden körülmények között
ennek szimbóluma a névhasználat, é n is fellélegeztem, amikor a 3-4 generáció visszaveszi a Sors kitérő név után a patinás Sonnenschein nevet, s hogy a strokot ért anya , is mikor kérdik a kórházban a nevét , az eredetit mondja Sonnenschein Valéria...
ennek igy kell lennie!
gondolkodom, hogy én is visszaveszem a Guttmann nevünket! :)
valamilyen formában
hiszen JÓ EMBEREK VAGYUNK! és zsidók...