megnéztem a Napfény izét, újra...

tulajdonképpen eredetileg a vissza-visszatérő Schubert motívum (meg a Tavaszi szél...) hagyott bennem mély nyomot, no meg a kezdő képsor, ahogy a kis Sonnenschein fiú elindul a nagyvilágba egy kis faluból --(mintha az én  legendás nagyapámat látnám Sátoraljaújhelyról , kocsmáros apja (Carl Guttmann) tarisznyájával a nyakában  Pest felé... hogy ott , tanulási évek után dr Gonda Jenő ügyvéd és politikus legyen

mély nyomot hagyott bennem a munkaszolgálatos vivóbajnok szörnyű meggyilkolása a munkaszolgálatban  (apám: Gonda Károly!) - is, természetesen

de most világlott igazán ki...(ami nagybátyám a táncos Gonda László /Leslie Gonda) leirt tapasztalata is... hogy az asszimilációnak  valójában semmi értelme nem volt... csak a megaláztatás, s hogy az embernek annak kell maradni , ami, minden körülmények között

ennek szimbóluma a névhasználat, é n is fellélegeztem, amikor a 3-4 generáció visszaveszi a Sors kitérő név után a patinás  Sonnenschein nevet, s hogy a strokot ért anya , is mikor kérdik a kórházban a nevét , az eredetit mondja Sonnenschein Valéria...

ennek igy kell lennie!

gondolkodom, hogy én is visszaveszem a Guttmann nevünket! :)

valamilyen formában

hiszen JÓ EMBEREK VAGYUNK! és zsidók...