erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

NAPLÓrészlet, , 1966. július 2.

2021. január 28. - gond/ol/a

 Még másnap délelőtt összetalálkoztunk a Dugonics téren. - Most nem fordítottam el a fejem, igyekeztem nagyon barátságosan köszönni. Ez könnyű volt, mivel most ő is már messziről mosolygott rám. S mikor már majdnem egy vonalba értünk, megállt, (s a kocsiútról) odahivott magához. U.i. ő nem volt egyedül; egy másik volt (ószláv), tanárommal mentek valószínűleg az egyetemre)

-Hova került?
-Haza.
-Azt tudom, de hova?
-Makóra.
-Azt is tudom, hogy Makón lakik. (Honnan?) csak azt nem, hogy melyik oskolában fog tanítani.
-A gimiben.
-És mit?
-Valószínűleg oroszt, Csak oroszt.
_Marhaság!! (kiáltja) (ő, az OROSZ irodalom tanára)
-Legalább belejövök a nyelvbe…
-Marhaság! - üvölti most már valóban felindultan. - Marhaság! Olyan irodalmi érzékkel… - mondja, s mint aki megbánta vagy szégyelli, már rohan is el.
De akkor is. Elismert! Végre. Hogy erre a furcsa elismerésre négy évet kellett várnom, tele kételyekkel! S most ez a három szó, ez a befejezetlen mondat szinte többet jelent nekem, mint a jeles (a 4,71) a diplomámban, amit ma kaptam meg. Tegnap egy távirat a nagybátyámtól: ”Szívből gratulálok!” Anyu hozta be. Pillanatnyilag elégedett és „boldog” is lehetnék. -
10-én indulok a Szovjetúnióba.

egyszer se!

 

 vannak ezek a szlogenek, igy holokauszt emlékünnep tájékán, hogy 


SOHA TÖBBÉ!!!

 

bevallom, engem irritál...

mi az hogy "soha többé"

én azt se tudom elfogadni

hogy EGYSZER volt

mert nyilván nem szabad lett volna megtörténnie a borzalomnak egyszer SE

ez a soha többé, kvázi jóváhagyná, hogy na egyszer, igen, megtörténhetett

NEM!!!!

SOHA TÖBBÉ???

Kevés! végtelenül kevés!!!!

Egyszer se!

SOHA SE!!!!

(Képtelenség, valami jóvátehetetlen történt egyszer. s ha már  - ó borzalom - megtörtént!  azon soha nem lehetünk túl!!! nem elég nem megengedni az ismétlést..az még nagyobb képtelenség lenne!!! Inkább maradjunk csöndben. Gyászoljunk!)

 

 

EMLÉKEZZÜNK és EMLÉKEZTESSÜNK!

LELET 1977-BŐL

 

 ez is, 1977-es "találat"

hja, bonyolult az élet (mintha több  is lenne belőle?! :)

*****

 

           "Én: A mienk micsoda?

             Te: Tudod te azt!"

 

Én tudom?

De neked ugyanaz?

 

MI neked

amiről én - szerinted-

tudom, hogy micsoda?

 

Neked, neked

mi ez a csoda...?

 

Ezt akarom tudni,

s nem azt, hogy te tudod-e

hogy én tudom

(mit nem tudhatok)

 

   a te időd az én időm?

   a te dalod az én dalom?

 

még nem tudom

 érvényes-e mindenre a "mi"

 s nem csak arra, hogy

 "mi jók vagyunk"

 Különben sem igaz!

 "Légy jó!" - mert még nem vagy az

 S majd én is megpróbálom

 de veled vagy nélküled?

 Ugyanaz-e a szerelem neked?

 

Szerelem-e egyáltalán?

(vagy valami más?)

 

"Tudod te azt!"

 

Szavaid folytatta egy mosoly, átkarolás

s már én is csókoltalak...

 

Mi ez az egész?

Nehogy kifaggassalak?!

 

De te tudnád mit még én se...?

Mit még csak érzek...

Még nincs itt a szavak kora (?)

az "előtt"je letelt

s "után"ja ne is legyen!

Inkább ne tudjam amit te tudsz

s azt se amit én tudok

inkább ne tudd hogy nem tudom

amt te se tudsz

mert nincs szó(d) rá (vagy nem akarod!)

(nem is a szó a legnagyobb hatalom!)

 

Ne szólj!

De érezd ugyanazt!

 

S én nem kérdek semmit.

 

Megadom

szavamat

 

1977. augusztus

 

-


 


 


 

S.P. porhüvelye

 

 meg vagyok döbbenve--

laptopomba gépelem 1965-tól (azaz utolsóéves egyetemi koromtól) irt naplóm... (kb 75-ig tart)

és épp mondogatom, hogy eltelt az a bizonyos titkositási 50 év, tehát meg is tehetném akár a publikálását is -  szereplői mellettem, mert azért elsősorban rólam szól, de akik ilyen-olyan szerepet játszottak az életemben)... és látnom kell hogy nagy részük már nem él...

most épp egy olyan résznél tartok ahol mintegy visszaidézésként megemlitem , elsős egyetemista lehettem, s S.P. től fura levelet kaptam, inkább csak egy fecnit, amire ez a fura szöveg volt irva letagadhatatlanul  szép kézirással: "Ha érdekel szerény porhüvelyem... " legyél  ekkor és ekkor itt és itt ---rendes boritékban megcimezve (a koleszba)... aztán nem lett a randevúból semmi: "Inkább tanuljunk !"..jelszóval--

nos ma, beütöttem a nevét, vajon mi lehet vele.. s megdöbbenésemre Schneider Tanár Úr  Emlékoldalára bukkantam! , a Karinthy gimnáziumtól, aminek tisztelt és szeretett tanára VOLT: 

ott a fotó is, semmi kétség, ez ő!

 

"Egy rendkívüli ember távozott közülünk.

Schneider Pál tanár úr („a Medve” ahogy legrégebbi karinthys diákjai szeretettel nevezték egymás között), az iskola alapításától, 1986-tól egészen nyugdíjba vonulásáig, 2011-ig tanított a Karinthy Frigyes Gimnáziumban. Pályája során számtalan fiatalt vezetett be a biológia és a földrajz rejtelmeibe.
Különleges, dörmögő hangja, kimért, megfontolt, mindig nyugalmat árasztó mozdulatai és tévedhetetlenül célba találó, de sohasem bántó megjegyzései, ironikus humora szinte legendává váltak.
Most, hogy örökre elment, halálát pótolhatatlan veszteségként éljük meg.
Őszinte szívvel gyászoljuk. "

októberben halt meg, decemberben temették... 

 

most január van...

nincs már porhüvelye sem, úgy látom, elhamvasztották

 

 

 

azt hiszem, kicsit sajnálhatom (juk?) hogy elpasszoltuk egymást! :( ....
***
jut eszembe, Ani barátném Erasmusnak hivta... mennyire nem illik a "Medvé"-hez"...
(de már Ani is...) nem hallgatnak semmi névre :(

kaddis mindannyiunkért

 

 olvasom (újonnan felfedezett) rokonom (akinek nagyon érzem lelki rokonságát is) könyvét...(sőt közben már ki is, mert letehetetlen lett, egyébként rég is igy olvastam: együltömben (fektemben)   

 



 cimét már nagyon is értem (ami egy kicsit bosszantó, a Kertész parafrázis miatt): (Káddis a megnemszületett gyermekért. (először a felületes boltosnő ezt is akarta megrendelni!)

még csak a könyv felénél tartok kb, de érezni, a főgondolatot: hogy aki megszületett, az meg is hal, tehát az egész élet akár a halál felé menetelés, a halál jegyében telhet el (jogos a káddis... értsd azt is, hogy HÁLÁVAL tartozunk érte)!

a napokban én ezt elég faramuci módon igy fejeztem ki:

 Árukapcsolás

micsoda árukapcsolás!

az élethez halál is  jár...

2021. január 13

 

vagy korábban: 

isteni árukapcsolás

bocsásd meg
hogy élettel
halált is adtam
és te igy tovább...

de tulajdonképpen
istennek kéne
bocsánatot kérnie:

micsoda árúkapcsolás!


2020. febr 19

de idézhetnénk az örökbecsű, abszurd Beckettet is:

" Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovaglóülésben, a nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik.” 

(Pozzo, (Samuel Beckett: Godot-ra várva)

(mellesleg , hogy a halál lengi be a könyvet, azon  a  családtörténet és a történelem ismeretében nincs semmi csodálkoznivaló) (ugyanugy egy Jézus történeten se a holokauszttal és misztikus apakereséssel összefonódva)

,meg szép emlékek a szülőknek, nagyszülőknek, főleg Juditnak és Eszternek, az anyának és nagyanyának (akik nekem is vérrokonaim....) (üknagyanyám testvérének lánya illetve unokája) (jó, hogy a neveken nem változtatott)

 

na és a költőisége!!!! olyan mint egy hősköltemény....

akárhogy is, látszik, hogy művész (filmrendező!) és egy mélyen gondolkodó ember irása---

 

rendetlenség

 oda a rend

valami lázad bennem

hogyha szédülök

 

felhorgad

aztán visszahullik

 

hogy aztán újra

váratlanul...

 

hogy nem únja?

anarchista!

 

---

 

 igen, erre ráérezhettem

de nem csak a szédülés  kvázi rendetlenség

minden elváltozás, még az olyan lelki is, mint a depresszió, rendetlen, szabálytalan lenyomatot hagy anyagában (momentán az agyban)

tessék csak megnézni ezt a fotót... és elborzadni, vagy sirni, sirni, sirni, sirni...

 

 

 

rosenfeldék nyomában

miközben távoli (in-law )rokonokat keresek és találok is bőven!

végre rábukkantam másik szegedi "igazi" rokonra  (Pollákékon túl) akiről anyu tudott, csak nem figyeltem oda (ismételten)

dr Heksch Ági néniről van szó, (Singerné) aki egyetemen tanitott,(főleg franciát)  és én időnként meg is látogattam, Szegeden az Oskola u 14 alatt

az anyukája volt rokonunk anyu szerint, és most ki is derült a genin hogy milyen  

Rosenfeld névről

u, i. Ági néni  anyukája Rosenfeld Sarolta (Heksch Oszkárné) sz 1886, június 24( (azt hiszem futólag háttérben egyszer láttam is még egyetemista koromban, mosolygott, tett-vett a háttérben)

az én dédanyám viszont (Löwinger Salamonné, ROSENFELD JOZEFA)

ők lehettek (vér)rokonok 

(sajnos nem tudok az én Rosenfeldemről sokkal többet, minthogy dédapám felesége volt, 

Rosenfeld Sarolta született Rosenfeld Lipót lányaként, aki Jánoshalmon született, meghalt 1900 junius  29-én (fiatalon) tuberculósisban,

az ő apja Salamon Rosenfeld , Szerbiában született stimmel is, mert az én dédszüleim Szabadkán esküdtek 1853ban

vagy Salamon Rosenfeld lehet a közös  ős (?) majd még kutatok (a genin semmi a mi részünkről, Jozefával bezárólag)

---

Heksch Ágnesről sok info van a googlon (pl Névpont, Wiki) 

emlékezetemben élénken benne van szép , szabályos kis arca, kicsit japános, moslygós .. okos tekintet, barátságos volt de nagyon decens (néha asztma elleni szert fujt a szájába, de nem sokat törődött vele)

 

általában örült nekem, szépen fogadott , ritka "vendégként"(pedig mindig váratlanul törtem rá fiatal héveimmel...), mindig megkinált valamivel és beszélt - beszélt. egyszer Párizsról szabályos ismeretterjesztő előadást tartott... illusztrálva képekkel (emlékszem a sok hidra), beszélt Imre Sándorról is , aki kutatási tárgya volt neveléstudósként...s magánéleti tanácsokat is próbált adni, mindenesetre nagyon empatikus volt mindig , és érdeklődő, jóindulatú....

(emlékszem egyszer rég, még egyetemista koromban össze is akart hozni kedvelt egyetemi orvosprofesszor ismerőse velem egyidős  orvostanhallgató fiával.. J-vel... közösen mentünk el a egyetem aulájába, ALBEE ÁLLATKERTI TÖRTÉNET C DARABJA BEMUTATÓJÁRA s utána , pedig hideg volt, egész a nagyállomásig elsétáltunk oda-vissza (túl a kollégiumomon, ahova eredetileg haza akart kisérni) elég depressziv beszélgetésünk volt, s aztán nem is lett belőlünk semmi: :: :) (nem sajnáltam) (egy irodalmi előadáson találkoztunk jóval később, ahol lányom felolvasta novelláit (már vőlegénye is ott volt)... eszembe jutott H Á néni, akiről hirtelen megszakadtak az ismereteim, emlékszem, utoljára 90körül lehettem nála futólag, mutattam is neki akkor 4-5 éves lányom fotóját.... rosszkedvű volt... (akkor már anyu nem élt...) nem sokkal utána halt meg ő is (?)  (előbb a lánya is) (Anikó sz 1936 julius 10, volt korábban egy műtétje, emlékszem) a sirjuk nagynénim mellett van (láttam, a szegedi temetőben) de nem szeretek temetőkbe járni... jobb  szeretem az eleven emlékeket élőként őrizni... )

*****

1908 december 16-án születt Szegeden (anyuval egy évben)

meghalt 1994 április 29 (85), Szegeden

neveléstörténész, a neveléstudományok kandidátusa (1969)

de főleg franciát és németet tanitott az egyetemen

1931ben szerzett középiskolai tanári oklevelet

l. wiki, névpont

Szegeden született Heksch Oszkár (1881–1919)[1] magánhivatalnok és Rosenfeld Sára első gyermekeként izraelita családban.[2] Apai nagyszülei Heksch Vilmos (1852–1925)[3] könyvelő és Freiwillig Matild (1859–1905),[4] anyai nagyszülei Rosenfeld Lipót és Koch Mária voltak. 

Szegeden értettségizett 1926-ban,

Felsőfokú tanulmányokat a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen folytatott, 1931-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. (német- francia nyelvből)  Egyetemi doktori vizsgát 1932-ben tett. Közben a dijoni, a grenoble-i, a párizsi és a bécsi egyetemen is tanult,

 

Párizsban könyvkiadói lektor (1932–1933), hazatérése után magántanításból élt (1933-tól).

 

1934. október 25-én Szegeden házasságot kötött Singer László (1904–1943)[5] magánhivatalnokkal.[6] 

 

A II. világháború végén, családja több tagjával deportálták, a theresienstadti koncentrációs tábor foglya (1944 nyara–1945).

 

A szegedi Gutenberg utcai általános iskola, a Szent Margit Leánygimnázium és a Szegedi Tanítóképző Intézet r. tanára (1945–1950).1950-1954 között oktatott a szegedi egyetem a Neveléstudományi Tanszékén, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének tanársegéde (1950–1953), egy. adjunktusa (1953–1954), 

 

Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE ÁJTK Idegennyelvi Lektorátusa (1954–1956), a TTK Idegennyelvi Lektorátusa (1954–1971), a Központi Idegennyelvi Lektorátus német–francia tanára (1971–1974). C. egy. docens (

 

1969-ben a neveléstudományok kandidátusa fokozatot érte el. 

 

 Tanulmányúton volt a NDK-ban (1960), később Párizsban (1965). 1974. júniusban vonult nyugalomba. 1979-ben c. egyetemi docensi címet kapott.

 
 

Főbb művei

F. m.: A démoni elem Stefan Zweig művészetében. (Szegedi Symposion, 1930)
William Stern személyiségfilozófiája és lélektana. Egy. doktori értek. is. (Symposion Könyvek. 15. Szeged, 1932)
Iskolaszervezettan. 1949/50. II. félév. Á. Gy. előadásai alapján összeáll. Többekkel. Egy. jegyz. (Szeged, 1950)
Comenius Ámos János Nagy Oktatástana. (Tiszatáj, 1954)
Marx, Engels, Lenin és Sztálin a nevelésről. Pedagógiai olvasókönyv. Szerk. Tettamanti Béla. Összeáll. Király Józseffel. Megjelent hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján. (Bp., 1955)
Kazinczy és II. József művelődéspolitikája. (Pedagógiai Szemle, 1956)
Imre Sándor neveléselméleti tevékenysége 1919-ig. (Magyar neveléstörténeti tanulmányok. Szerk. Felkai László. Bp., 1959)
Berzeviczy Gizella ismeretlen levele. (Délmagyarország, 1961. 65.)
Adatok a numerus clausus történetéhez. (Pedagógiai Szemle, 1962)
Francia nyelvű matematikai szakszöveggyűjtemény. Összeáll. (Szeged, 1962)
Francia nyelvű fizikai szakszöveggyűjtemény. Összeáll. (Bp., 1964)
Kazinczy Ferenc Vélekedése az alsóbb iskolák organisatiója dolgában. Forrásközlés és kísérő tanulmány. (Magyar Pedagógia, 1964)
Német nyelvű biológiai szakszöveggyűjtemény. (Bp., 1965)
Német társalgási gyakorlatok. Halász Elődnével. (Bp., 1966)
Imre Sándor művelődéspolitikai rendszere. Monográfia és kand. értek. is. (Neveléstörténeti Könyvtár. Bp., 1969
megjelentek a tézisei: Pedagógiai Szemle, 1970)
Az ellenforradalmi korszak testnevelési koncepciójának kialakulása. 1919–1921. (Neveléstörténeti tanulmányok. Szerk. Köte Sándor. Bp., 1970)
A szabadoktatás alakulása Magyarországon az ellenforradalom hatalomra jutása idején. 1919–1922. (Pedagógiai Szemle, 1972)
Törekvések a fővárosi iskolák államosítására. 1919–1921. (Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII–XX. századi történetéből. Bp., 1980)
Prohászka Lajos tantervelmélete. 1948. (Magyar Pedagógia, 1984).

Irodalom

Irod.: Kempelen Attila: H. Á.: William Stern személyiségfilozófiája és lélektana. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1933)
Simon Péterné: H. Á.: Imre Sándor művelődéspolitikai rendszere. (Magyar Pedagógia, 1969)
Szegedi Egyetemi Almanach. I. köt. (Szeged, 1996)
Pedagógiai lexikon. I. köt. (Bp., 1997)



TUDOMÁNYOS TISZTSÉG[SZERKESZTÉS]

  • MTA II. Osztály neveléstörténeti albizottságának tagja (1970-1974)

TÁRSASÁGI TAGSÁG[SZERKESZTÉS]

DÍJAK, ELISMERÉSEK[SZERKESZTÉS]

  • Oktatásügy kiváló dolgozója (1974)

gazdaságosság ?

 ez a sajátos helyzet átalakit

racionalizálásra és tudatosságra késztet a vásárlások, elmenések területén

sokszor ki se mozdulok otthonról,de amikor igen, mégis, nagynehezen rászánom magam, próbálom, összegyűjteni a teendőimet, olyan sorrendbe rakni, hogy minél gazdaságosabb legyen

posta után, végre elkarikázom a napokkal ezelőtt megrendelt könyvért (Kaddis a megszületett gyermekekért, rokoné, Surányi) szép ) ,egy áruházba megyek tovább (Coop). ahol van patika, élelmiszer, meg tartós eszközö (bár emeleten:(. (trikóra már rég fáj a fogam, most egyszerre kettőt vettem, amit még soha életemben, próba nélkül, de a legnagyobb,  szép, remélem jó lesz, most volt a szülinapom, gondoltam veszek valami maradandót is... egy szürke elől rakott pulcsit, mi ugyancsak elég nagynak látszott ez is, mert nem próbálok!) a szokásos szürke...nomeg a szokásos élelmiszerek, túl sok sose, mert el is kell cipelni

már otthon látom, miután nagynehezen feltápászkodom a lépcsőkön, (jaj, mert itt is van),  hogy hiányzik a könyv, elszórhattam? már majdnem kifordultam, mikor látom, csak az előtérben lett elszórva, hanem a pulcsi mellett nincs a szép kis bizsu, ezt otthagyhattam, nosza ...vissza

ott meg is lett a vállfán!

de ez a másodszori elmenés, már hidegebben, nem hiányzott, nyilalgatt baloldalt a fejem, csak a hideg zavahatja...

holnap pihenőnap, azt hszem, megin nem megyek sehova

ja ebédet hoztam a menzáról, még mindenek előtt, de megmaradt a fele, elteszem holnapra (?)....

--

de jut még eszemben, olyan fölösleges és luxus  ez a lánc mostanában , mint - jut eszembe a régi vicc- hosszú szakállas férfinak a nyakkendó :)

(sőt ha jobban belegondolok , a pullóver is az:)

 

 

a médium válaszolt

 Paulinyinek - Szintézisbeli egykori tanáromnak kedves vezetőmnek - az z online műsorait mindig meghallgatom...

van egy olyan is, amin egy spirituális előadóval van jelen

jelenleg SZABÓ JUDIT volt ez a vendég (kinek egyébként ugyancsak hallottam előadását  a Szintézisen) egy jól felkészült, s szerény, szimpatikus gyakorló médium...

eléggé hamar lehetett kérdéseket feltenni, volt is sok, szerencsére én még a legelején...gondoltam megkérdem, amit már rég is akarnék, mit eddig nem tettem, visszautalva életem egy furcsa de tartalmas korszakára....ami úgy tűnik elmúlt, s amire ki más válaszolhatna ha nem egy médium (érdekes hogy annak idején mért nem kérdeztem meg)

meglátván a nevem, Paulinyi egyből elmosolyodott, s visszamenőleg is boldog születésnapot kivánt :)

 

s felolvasta a kérdésem:
"spontán is lehet az ember médium(?) élete bizonyos (válságos) szakában és ez aztán elmúlik...?"
 
Szabó Judit a mikrofon után nyúlva nagyon élénken reagált: Igen, igen, igen....inkább azt mondanám, hogy átmenetileg jelentkeznek mediális jelenségek, erre az egyik legjellemzőbb eset, amikor valakinek egy közeli hozzátartozója meghal, és sokkos állapotba  kerül,. ebben az esetben azt kell tudni, hogy az
étertest meg az asztáltest közt van egy finom energetikai réteg, ami megakadályozza, hogy a tudattalanból csak úgy feljöjjön bármi. Namost, mikor egy erős megrázkódtatás éri az embert, akkor ez a védőréteg megnyilik, megszakad és korlátlanul a tudattalan vagy alsó asztrális tartalmak be tudnak  áramlani a tudatba. ez az elmeelborulástól kezdve  nagyon finom jelenségekig megnyilvánulhat. Pl. olyat mondok, amit nagyon sokan észlelhetnek, meghal valakije, mondjuk egy másik városban, és a halál időpontjában (előtte, utána) pár órán belül azt érzi, hogy  megjelenik a szobájában az a személy, ls teljesen biztos abban, hogy ő ott volt, és akkor tudja is, hogy meghalt.  Na most ilyenkor az történik, hogy az a személy, aki haldoklik még a halála előtt egy visszahúzó érzéssel rendelkezik, szeretne elbúcsúzni valakitől,  akit nagyon szeret, és még a halál előtt asztrális testben elmegy hozzá, megjelenik neki, és érzékeli, de ez összefügg a halállal, ami egy megrázkódtatást hoz annak, aki elveszti a másik embert - tehát magyarul ez egy átmeneti állapot, ami akkor szűnik meg, amikor újra megnyugszik, és ez a megnyilt réteg újra összezárul, akkor már nem fogja érzékelni (hisz nem médium)
 
Hát mindenesetre nekem hosszú évekig eltartott... (csökkenő intenzitással) (s talán neme is egészen teljesen?)
Éreztem is, mondtam is magamnak, hogy mintha "egy kapu nyilt volna meg"..... aztán becsukódott valóban...
és sokszor hiányzik - bevallom (lehet hogy kicsit elindultam a médiumitás felé, ami aztán visszament)
süti beállítások módosítása
Mobil