olvasom (újonnan felfedezett) rokonom (akinek nagyon érzem lelki rokonságát is) könyvét...(sőt közben már ki is, mert letehetetlen lett, egyébként rég is igy olvastam: együltömben (fektemben)
cimét már nagyon is értem (ami egy kicsit bosszantó, a Kertész parafrázis miatt): (Káddis a megnemszületett gyermekért. (először a felületes boltosnő ezt is akarta megrendelni!)
még csak a könyv felénél tartok kb, de érezni, a főgondolatot: hogy aki megszületett, az meg is hal, tehát az egész élet akár a halál felé menetelés, a halál jegyében telhet el (jogos a káddis... értsd azt is, hogy HÁLÁVAL tartozunk érte)!
a napokban én ezt elég faramuci módon igy fejeztem ki:
Árukapcsolás
micsoda árukapcsolás!
az élethez halál is jár...
2021. január 13
vagy korábban:
isteni árukapcsolás
bocsásd meg
hogy élettel
halált is adtam
és te igy tovább...
de tulajdonképpen
istennek kéne
bocsánatot kérnie:
micsoda árúkapcsolás!
2020. febr 19
de idézhetnénk az örökbecsű, abszurd Beckettet is:
" Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovaglóülésben, a nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik.”
(Pozzo, (Samuel Beckett: Godot-ra várva)(mellesleg , hogy a halál lengi be a könyvet, azon a családtörténet és a történelem ismeretében nincs semmi csodálkoznivaló) (ugyanugy egy Jézus történeten se a holokauszttal és misztikus apakereséssel összefonódva)
,meg szép emlékek a szülőknek, nagyszülőknek, főleg Juditnak és Eszternek, az anyának és nagyanyának (akik nekem is vérrokonaim....) (üknagyanyám testvérének lánya illetve unokája) (jó, hogy a neveken nem változtatott)
na és a költőisége!!!! olyan mint egy hősköltemény....
akárhogy is, látszik, hogy művész (filmrendező!) és egy mélyen gondolkodó ember irása---
