ez a sajátos helyzet átalakit

racionalizálásra és tudatosságra késztet a vásárlások, elmenések területén

sokszor ki se mozdulok otthonról,de amikor igen, mégis, nagynehezen rászánom magam, próbálom, összegyűjteni a teendőimet, olyan sorrendbe rakni, hogy minél gazdaságosabb legyen

posta után, végre elkarikázom a napokkal ezelőtt megrendelt könyvért (Kaddis a megszületett gyermekekért, rokoné, Surányi) szép ) ,egy áruházba megyek tovább (Coop). ahol van patika, élelmiszer, meg tartós eszközö (bár emeleten:(. (trikóra már rég fáj a fogam, most egyszerre kettőt vettem, amit még soha életemben, próba nélkül, de a legnagyobb,  szép, remélem jó lesz, most volt a szülinapom, gondoltam veszek valami maradandót is... egy szürke elől rakott pulcsit, mi ugyancsak elég nagynak látszott ez is, mert nem próbálok!) a szokásos szürke...nomeg a szokásos élelmiszerek, túl sok sose, mert el is kell cipelni

már otthon látom, miután nagynehezen feltápászkodom a lépcsőkön, (jaj, mert itt is van),  hogy hiányzik a könyv, elszórhattam? már majdnem kifordultam, mikor látom, csak az előtérben lett elszórva, hanem a pulcsi mellett nincs a szép kis bizsu, ezt otthagyhattam, nosza ...vissza

ott meg is lett a vállfán!

de ez a másodszori elmenés, már hidegebben, nem hiányzott, nyilalgatt baloldalt a fejem, csak a hideg zavahatja...

holnap pihenőnap, azt hszem, megin nem megyek sehova

ja ebédet hoztam a menzáról, még mindenek előtt, de megmaradt a fele, elteszem holnapra (?)....

--

de jut még eszemben, olyan fölösleges és luxus  ez a lánc mostanában , mint - jut eszembe a régi vicc- hosszú szakállas férfinak a nyakkendó :)

(sőt ha jobban belegondolok , a pullóver is az:)