erről-arról-amarról még
után
majd csak elmúlik ez a nap is, a 78. születésnapomé...sőt már el is múlt
kiittam fenékig poharát, ugy érzem (nem csak a pezsgőét), mit elhatároztam , ha egyedül is, elfogyasztok, végül is akadt hozzá 170 virtuális koccintás: egészségemre (jól megünnepeltettem magam)
ki szeressen ha nem én magamat, jöttem rá igy, a vége felé...
de holnap kezdődnek a dolgos hétköznapok
ki kell használnom az időt , ami még marad
s bár a bis 120 (sőt elírásból 130 illuzórikusnak tűnik, azért azon felháborodtam hogy egyvalaki még csak "néhány" születésnapot kivánt (mire spórol?! :)
hajrá, Juli, dolgozz...
jóval idősebb unokatestvéreim (fehivtak! ) a példák!!!! hogy nem számit a kor, nem a kor számit---
EGÉSZSÉGEMRE!
ajándék
győzelem
harmadnapra
anyu 3 napig vajúdott velem, sehogyse akaródzott megszületnem (már akkor is lusta voltam:)
ugyhogy ekkor, 78 éve, kezdtem megszületni - mégis csak
apám azt hiszem, fogságban volt ekkor épp, 1943 volt, a háború kellős közepe, s ő azt találta mondani "fordul még a kocka", fel is jelentették... később fordult is.. de apámnak már későn, mert nem soká munkaszolgálatba vitték, ahonnan már nem tért vissza (ahogy ezt eufemisztikusan mondani szokás) :(
szóval, harmadnapra megszülettem
78 év
még kimondani is rettenet
anyám 80-at élt, s egyszer, utolsó éveiben, azt mondta, nem hitte volna... s ezt csak nekem köszönheti
pedig, nem is, és tovább is kellett volna élnie!
ö tartott életben engem, mentett meg, s nem én őt
még apám szkeptikus öccse is elismerte, hogy egy HŐS volt, ahogy engem hazahozott a deportálásból,
s azután is... csak én tudom mennyire...
értem élt, mindig kiállva mellettem
de már 32 éve nem!
pedig a születésnap kettős ünnep
az anyáé legalább annyira, mig él
az enyém igy már csak fél?
most is, igy is,
a köszönet övé!
sir az emlék
kerestem egy fotót Kálmán Naphosszat a fákról fiú-szerepéről. (most hogy újrairom a hozzá irt elküldetlen leveleimet, anno 1968 - illusztrálni akarandó) , de nem találtam - találtam helyette mást, min nagyon elszomorodtam
a siremlékét
Varga Imre (barátja )csinálta (főkedvenc szobrászom) s egy félbeszakadt acélfüggönyt ábrázol, mi félig eltakarja a sirt, amin csak a név, alatta SZINÉSZ, és az élet évszámai (1926-1989)
irt erről egy cikket barátja Szegő András... ami ugyancsak szomorú
különösen a végén, ahol az derül ki, hogy szinte az éhhaláltól mentették meg utolsó éveiben a barátai
ha ez túlzás is (remélem) tény hogy nagyon elhagyatott volt utolsó éveiben
nagyon sajnálom!
minden nagyságnak ez a vége?
rendes kislány voltam
2020 - múlt és jövő
az év óriási ajándéka volt (a genitől indulva ) a CSALÁDFÁM megnyilása egész az 1400-as évekig... ez egy nagy és gazdag historia... erről most nem irok. (bár egy szinopszist kéne, meg is igértem...)
ellenben az UNOKÁMról néhány gondolat:
egyre többet beszélgetek vele, egyre több örömöt ad, mintha személyesen hiányoznánk egymásnak, de kezdjük megszokni a technika adta lehetőségeket .
nagyon kedves, folyton "hizeleg" , én vagyok a világ legjobb embere, vagy csak a mamája (de az is elég, még úgy is ha az egyik legjobb mama , mert mindkét mama a legjobb, én jókat mondok, a másik jókat főz :)
csupa szeretet és jóság, még ha huncut is, és szeret viccelődni, szerencsére, vidám....
szeret iskolába járni (már amikor járnak) példás a magatartása, szorgalma, előadást is tartott már, matekből kiemelten foglalkoznak vele, meg gitározik is...sőt anyjának a karanténban segített gyerekvers könyv szerkesztésben, úgyhogy hivatalosan is "segédszerkesztőnek " lépett elő
nincs nagyobb boldogságom, mint mikor azt mondja, hogy szeretlek juli mama!
a képet most kaptam le a számitógépeskamerámmal (ahol élek most :)
remélem hamarosan (vagy nem hamarosan) kitörhetek innen...
***
