ülök szokásos helyemen, az emlékjelünknél,  a hatágú csillag mellett, a padon

előttem elsétál egy nő, úgy hogy majd elviszi épp lehajtott fejemet

mindenhol átsétálnak egyébként a csillag szárain, kényelmes útnak bizonyul és főleg rövidebbnek, mint a csillagot megkerülni

vajon tudják-e hogy csillagot taposnak?!

 egy fotó...egy mosoly...

nem birom ki, hogy ne rakjam fel ide is ezt a fotót, amit a Levéltárból kaptam, az igazgatójától az archivumból (DV- gondolom délvilág a röviditése) (kaptam már onnan számlalevelet a nagyapám aláirásával, fotót ügyvédnagybátyám fiatalkorából, régebben apám tábori levelezelőlapját, amit a bori munkaszolgálatból irt, meg egyéb iratokat a háború utánról (hadigondozással kapcsolatosakat)...

 annyira elkezdtek hiányozni a moziélmények (tévé hiján is), hogy felfedeztem a neten a filmeket (médiaklikk, Duna főleg), és beléjük estem... viszont mivel jó későn vannak a jók, szinte hajnalig, ezért éjszakázom miattuk... :( ez nem jó, de megéri

a múltkor Szabó Istvan Redl ezredese nyűgözött le pl

de bevallom van egy cseh sorozatocska , kölönösen későn, de rabul ejtett:Ja. Mattoni!

(elbűvölt, akár a korábbi körülötte levő asszonyokat...::)

a film érdekessége, kerete hogy memoárját irja az öreg Mattoni, s ebből a látószögből láttatja a kalandos  életét, visszafelé

szerencsére, még tart!

megvagyok nagyjából a versillusztrációimmal, vilámgyorsan  - van vagy 80

egyet - egy ikonikust - mutatóban

Akárhogy is, de élsz!

Ki tudsz menni a levegőre, a bicikliddel, ha süt  Nap, le tudsz ülni egy padra a park közepén, 

hátra tudsz dőlni, lehúnyni a szemed és süttetni magad a Napon.

Aztán felkelni, a biciklidhez menni, kivenni új táskádból (mert azt is tudtál venni a napokban) a zöld Moleskin noteszed (amibe végre nem sajnálsz irni), meg az aranyló tollad (mire önbecsapással az van irva: "A legjobb anya" - dehogyis vagy az, dehogyis a lányid vette, te vetted, mert jó vastagon fog - szégyelld magad! ).. 

na mindegy :van erőd hozzá, hogy mindezt le is írd.

Szép az élet! (ha süt a Nap, még járvány idején is...)

 Az  Arcanumot ADT-t böngészgettem tegnap (nyilt nap lévén) , múltkor abbamaradt Schulmann  bácsi kutatása, kb a felénél, ez a mádik fél épp valahogy a munkássága vége..megdöbbent , hogy szinte haláláig szorgalmasan "dolgozott", vidéken is, és Makón is, temploma hiján (1965 után is!!!) !! Egy viszonylaga teljes pályaképet akarok majd róla adni (némileg vezeklésből is, mert rádöbbentnem, hogy kb egyetemtől, hogy SZegedre kerültem, (1961-től)  teljesen elhanyagoltam őt is, meg a hitemet is...:( (már értem komoly, szigorú tekintett, de nem tett szemrehányást, szavakkal) -(aztán visszataláltam kacskaringókkal... csakhogy  akkor már ő nem volt)

de most másról akarok irni,

találtam egy 72-es nagy újságcikket, (a Csongrádmegyei Hirlapban) ami József Attila  évfordulóra készült,("IFJÚ SZÍVEKBEN ÉL") a giminkben kezdődött, a magyar irodalom órámon, de legjobb magyar irodalom szakos diákomra "ment ki a játék", aki épp ezért J,A . iskolapadja helyén ülhetett (nem titok:  P. Bodzsár Erzsébet az, kinek neve előtt a P. annak az újságírónak a kezdőbetűje, aki irta a riport cikket rólunk pontosabban róla!(ilyen fordulatos az élet!:))

rólam szinte  csak ennyit írt (de nagy becsben tartom): (s tán joggal is):

(Megboldogult tanár- és diákkorom, sajtótükörben,)

Mindazoknak, akikkel rég találkoztam, gondoltam, küldök egy aktuális portrét.

ezzel a szöveggel s ezt rakta fel lányom a fbra (amit amúgy nem nagyon kultivál)

 valahogy ráakadtam az Előttem az élet filmre a neten, a régebbire, a Simone de Signoré-sra, azt hittem, hogy már láttam, de rögtön kiderült az első kockák után, hogy csak tudtam róla, valójában csak a könyvet olvastam (s akkor még felfedetlenül igazi iróját Roman Garyt, Emil Ajarnak hive )

nagy olvasmányélmény volt, azért is hihettem, hogy láttam is, mert annyira belém égett, s képszerűen,

de most már tényleg felejthetetlen

a beteg zsidó asszony, és kedvenc neveltje,  az arab (három évvel fiatalabbnak hamisított ) "társa" - hogy tovább s mint láttuk, mindhalálig vele maradhasson....

jól kibőgtem magam...

(nem értem, miért csináltak egy új filmet (Sophia Lorennal - ezt felülmúlni nehéz lehet ... ha egyáltalán)

Dosztojevszkij Hasonmása adta az alapját... de mai (vagy inkább időtlen) környezetben játszódott

Csak hálás tudok lenni azért , hogy orosz irodalom tanárom, Sz, óva lebeszélt róla, hogy D. magányos embereiből irjam a szakdolgozatom...

az alterego, ki végül is nagyképűen eluralja , ellopja főhősünket, (ki nem is "hős", csak egy "csinovnyik"...akinek egyetlen kiútja az öngyilkosság marad..

( tulajdonképpen - meghasadt személyisége -másik énje volt... mert a végén láthatóvá is vált, hogy sebeket okozva neki, magát is sebezte,,,, (skizofréniájában?)

(a lélek legmélyebb bugyrai...