olykor, igen, fergetegesek voltak, egy-egy elemi kirobbanáskor

de amúgy a feszültség uralkodott a szinpadon

a bénitó tehetetlenség - a látható felszinen

hogy érdekes módon csak a belső forgószinpad tudta elszállitani a még menésre is képtelen szereplőket 

akik csak mondták, hogy mennek, de maradtak, és Moszkvába pláne nem mentek, bár Irina, a legkisebb jónéhányszor elharsogta Moszkvát... (végül egy kis helyre csak elutazott, (ha..) tanitótnőnek, az újabb reménytelenségbe)

fantasztikus volt a 3 nővér összetartozása, egymásba kapaszkodása

eltérő karaktereiken túl is a "rokonságuk"

(a moszkvai MHATbeli bőgős SZtanyiszlavszkij rendezés járt az eszemben, de ez - ugyancsak egy orosz rendezővel . felülmúlta, azaz a mának szólt!) -és egyszerre tudott megríkatni és megnevettetni...tán Csehov eredeti szándékénak megfelelően - bár mindkettőt csak módjával!

De hogy milyen modern ez a Csehov!

s mennyire ugyanaz minden darabjában (variál egy témára)

mintha mindig ugyanazt mondaná...

dolgozni kell, élni kéne, igazán, (mert amit élünk nem az igazi élet!)

minden tehetetlensége ellenére  illetve csak azért is FELRÁZ!!!!

igy látszik a gimnázium felől

hol elsuhantam volna biciklimmel

szobra mögött...

(ez az a szobor

mit megjósolt

még a helyét is...

Balogh Jóska

                        kenyeres-kujon pajtásának )

 

de meg kellett állnom

és csodálnom

most látom, milyen

óriás ő?

nem , hiszen én 

harsogtattam el 

gimis szinpadosaimmal

ezerkilenszázhetvenhatban

Jaj szeressetek szilajon!

jaj szeressétek...

szeressetek...

 

ez minden

 

nézzétek, milyen

szeretettel néz le

a tájra, városára

"a jó makóiakra"

itt is

most is

 

kezében a friss zöld hajtás

mert mindig tud újat mondani

ma is

 

ha figyelünk rá 

s bár a Glorius egyszerűen bezárt (pedig 4-ig kellene legyen kihordásos ebédjük s én ebben reménykedtem ) hiába

de csupa kellemes meglepetés ért

először a csodás költészetnapi plakátok, József  Attila kéziratokkal, portrékkal..

aztán épp a Glorius előtt a padokra ragasztott versek...

a megkoszorúzott József Attila szobor

aztán már direkt a könyvtárhoz mentem , ott a kirakatok valóban tele költészettel! - . de ez semmi..

a szökőkút felől a megafonból is merő költészet zúdul ki

arra mentem hát, s  az első (vizuális)  meglepetés ez volt

s a fa alatt a lányom neve is!

aztán odajött a kultúrház igazgatója mondta, hogy a padokon is megtalálható  egy versével 

minek egy másodpéldányát át is adta...

úgyhogy lányommal ill, Rigó Jancsival ünnepeltem tovább a költészet előnapját:

a szökőkút kidekorálva a költő képeivel...

előtte lapok A szépség koldusából

na és...persze körbe az üvegkalitkák tárlók gyanánt

szép  és élvezetes

bravo Makó, bravó Költészetnap

éljen!

a ma 116 éves József Attilánkkal  egyetemben....

fittyet hányva holmi virusnak

(jelzem, megirigyeltem a szervezők aktuális költészetnapi maszkját, megpróbálok szerezni...)

 tegnap lányomnak volt egy interjúja egy iróval új könyve alkalmából, amit lányom is szerkesztett

a számitógépen látom egyszer csak véletlen egymás mellé kerültünk

én a képen kezdő tanár vagyok, tehát fiatalabb is mint most ő (tán 25 éves?) (de nem látszom ..fiatalabbnak,, vagy pedig ő igen...

lehet , hogy  a beállitás hasonlósága teszi, de mintha icipicit hasonlitanánk is - napersze lányom sokkal szebb! és valahogy eleve érettebb arckifejezésű... valószinű okosabb is...

de valami hasonlóság mintha lenne..(ha ő ennek -felteszem -nem is örül(ne)

***

mikor megszületett, az első gondolatom az volt róla, hogy tiszta apja

mondtam is neki (mármint az apjának) de ő meg azt mondta, hogy nem is,  mert a szánk körül nagy a hasonlóság, meg amúgy is... (ő nem olyan "finom") (nagyon jóképű volt amúgy!)

unokatestvérem mondta egyszer hogy zongorajáték közben (közvetitettek egy országos versenyt, min sajt szerzeményt játszott ) fedezte fel a hasonlóságot lányommal

más meg hogy a gesztusainkban hasonlitunk

nameg a hangunkat telefonban rendszeresen összegtévesztették...

(a szinkrontapasztalatok szerint ez külső hasonlóságot is jelenthet)

***

hát nem is tudom...

de ezt a két képet ha már a véletlen is igy akarta, csak felteszem

egyszerűen imádtam ezt a filmet...

még néztem, mikor gyorsan  küldtem lányomnak egy msn-t hogy feltétlen nézze majd meg

vissza is irt, hogy...már hallott róla, de annak alapján nagyon romantizálónak tűnt...

azért remélem megnézi...

a filmet  A szerkesztőről (ő a Génius) az iró geniusok (Hemingway, Fitzgerald mellett..

azaz leginkább Thomas Wolf e mellett, akiből végül is ő "csinál" fogyasztható hires irót - a betűrengetegeiből kiásva 

(bár ezen el is bizonytalanodva: nem torzította-e el, nem kellett volna-e meghagyni a háború és békét sértetlenül, s nem csak a háborút meghagyva,,, (node 5000 oldal?! bár mostanában épp valaki  ir "ekkorákat"... Carl Ove (5 kötetben) s olvassák is!)

Lányom alapelve is, mint szerkesztőnek. a húzás - egyébként, azért is ajánlottam neki a filmet mert szerkesztőről szól ( s nem akármilyenről) s a Büszkeség és balitéletben egykori kedvenc szinésze (Colin Firth  játszta...)

na de a film mindenen túlmutat...,

**

végig kalapban a főhős.. hm (munkában, vacsora közben, mindig, kint és bent)...(s gondolom nem csak a filmben utalt zsidósága miatt(?)..

egyetlenegyszer veszi le a kalapját, a legvégén, mikor mintegy postumus olvassa  Thomas Wolfe halálos betegen a korházból, irt (hála)levelét "...Dear ..."

s potyognak a könnyei (nekünk is)...

 302 irtam fel , a fbra a "mi jár a fejembe" rovatba- többet nem is tudtam volna... csak ez járt a fejemben

a napi halottak száma akkor ment először 300 fölé. 

kanadai unokabátyám rá is kérdezett, hogy ez mit jelentsen

csak egy szám.. ami nem mond semmit

de ha nevesitenénk..

pl ma olvasom hogy Busa Tamás (a makó kántorból lett operaénekes (az Operaház tagja) nevét... igy.... 

és ő csak egy.. :(

mennyi de mennyi a névtelen,  ismeretlen (esetleg ismerős) veszteség nap mint nap!

ennyi EMBER!!!!