megkérdeztem egy intenziv covid osztályon dolgozó ismerősömet, mi lehet az oka ennek az eszeveszett fáradtságomnak...mert hogy lehet, hogy a 2. oltásom után két héttel is... tehát gyakorlatilag hivatalos védettségemnek fittyet hányva --tombol... nem egy elhúzódott oltási reakció?

a szakértő hosszan de kissé mellébeszélt

azzal az örömhirrel kezdte, hogy 2 oltással én se tudnék már továbbfertőzni

aztán - bár tudja, hogy nem ezt kérdeztem - de taglalta, hogy vírusfertőzés járhat hosszadalmas fáradtsággal

majd a szokásos tavaszi fáradtságról, szedjek vitamint, mozogjak... (szedek és mozgok is, már amennyire tudok)

nade mi van, ha korábban mégis elkaphattam a vírust, és annak utóhatásait érzem, mégiscsak

(akkor is örüljek, hogy ennyivel megúszom - "mégiscsak"?)

hát ahogy elnézem ezt a mai fotóm, látszik is, amiről irok (sőt barátném a telefonba, még hangomon is hallotta:(

 tegnap láttam egy filmet Paganiniről...

megejtő film volt, egy szép szerelmi történetbe mártva..aminek közepében ez az igézetes Paganini dallam áll:

hanem ámulatra méltóan,"ördögien" hegedült benne, igen, semmi kétség, az őt alakitó...

direkt megvártam a stáblistán, hogy megtudjam ki ez az "ördöngős " fickó, ez a második Paganini

nos kiderült: David Garrett  (1980) (német-amerikai szülők), utána is néztem.. csodagyereknek indult és csodafelnőtt is maradt -  a képein szőkének látom, és főleg cross-overeket játszik, klasszikusokat is igy átirva, és hangszerelve (picit sajnálom) 

(Hogy nem tudtam eddig róla, pedig a film is 2013 -as, és Budapesten is járt pár éve)

nekem Paganiniként tetszett leginkább...

de hiába: a ma az ma... (a tetoválásai is)

 ez a tenyérnyi föld 

mintha az enyém lenne

itt az emlékjelnél épp

itt itthon vagyok

szomorú hely

ámbár én is az

többnyire

azt hiszem

ilyen (lett) a

természetem

(Ó ternészet...)

 bár úgy hangzott el a beharangozó, hogy ez a világtörténelem utolsó zoom szedere... kár volt elkiabálni

ma 200 fölött vannak a halottak, és azt olvasom, hogy ősszel várható a negyedik még erősebb hullám, és esetleg lesz ötödik is mig lemerül, legyengül a virus, rengeteg mutánsával - ha egyáltalán...

mindenesetre ez a zoom széder, nagyon jól sikerült--- és ünnepélyesre  (és 80 bejelentkezővel!)

igazi közösségi élmény is lehetett, ha nem is voltunk személyesen jelen, nekem nagyon kapcsolattartónak tűnt a sok integetésével (egyszer unokám is azt tette, a hirtelen képernyőre kerülő külföldi Andris barátjával pl)  (úgy feltenném a fotóját, ha lehetne!)

nomeg aktivitás terén nem volt hiánya még, pl ő mondta el a brochét (na épp ) ivás előtt. (persze ő gyümölcslét ivott,s nem alkoholt ami ilyenkor kötelező a felnőtteknek, méghozzá 4 pohárral. Egy Illésnek is fenntatva, ki is nyitotta az ajtót neki. De azt hiszem most se jött meg. Késik a megváltás! :(

lányom végig(most elő- azaz oldaltérben) mosolyogva ült, mint egy igazi rebekken...később meg is kérdezte, hogy hatottak kivülről nézve, mert ő belül nem tudja lemérni

mondtam (nem kellett volna?) hogy egy kicsit merev volt (mi más lehetett volna?) de végig kedvesen mosolygott

férje vezette, és egy másik lakásban levő kántornő énekelt - szépen és igazán felszabadultan

...

az egyiptomi kiszabadulást "játszuk" el minden évben...

mintha most és velünk történne

azt hiszem ez az örökké jelenné tett múlt... tart meg bennünket

(mégha kissé aktualizálunk is mindig, - vőm különleges előszeretettel - meg azt mondjuk"a láng a fontos nem a hamu))

Rabok legyünk vagy szabadok...?

 tegnap zoomon a mizrachi zsidóságról volt szó, az orzse egy tanára tartott előadást róluk azaz a keleti zsidóságról: főleg a jemeniekről

még kevésbé értettem, hogy nekünk a Mizrahiban mi közünk is lehetett ehhez...

rákérdeztem

nem ő, hanem a beszédsorozatot vezető felelt: hogy ez egy (zsidó ) nemzettudatot erősitő, CIONISTA és VALLÁSOS irányzat volt a háború után

kisgyerekkoromban ide jártam, a Deák Ferenc (azaz a Nagy zsidó ) utcába....még kisiskolásként is, nap mint nap.

s már azt is értem, miért akartam én harciasan hátizsákot követelni anyámtól (volt egy kék katonás egyenblúzunk is), és kivándorolni , ripsz-ropsz Erec (Jiszraelbe)--

.. de itt és most nem erről volt szó

ezek a keleti(arab országokban élő )zárvány zsidók sok régi hagyományt őriznek

többek közt egy esküvő képeit láthattuk, mondjam igy érdekes volt ( a kulturantropológia tudományos keretében):