van mikor estére

süt ki a nap

mielőtt lebukna

"Majdnem mindent, amit a könyvszakmáról tudok, nőktől tanultam. Nem tudom, hogy ez mennyire véletlen, de így alakult. Úgyhogy erős bennem a gyanú: nem az van, amit szokás mondani, hogy jelenleg egyre több nő dolgozik a könyvkiadókban, hanem az, hogy egyre jobban látjuk őket, hogy már eddig is itt voltak, vagyunk." - Turi Tímea, a Magvető Kiadó főszerkesztője

érdekes online (=zoom) beszélgetésbe kapcsolódhattam be, pontosabban kisérhettem figyelemmel (mert még véletlen se akartam hozzászólni) (lányom jelenléte miatt)

kivüle més kiadók női főszerkesztői voltak részesei a beszélgetésnek, női szemszögből nézve a könyvkiadást...

(csak menet közben kapcsolódtam be, torlódások miatt --remélem rögzitették és pótolhatom)

de pl az feltűnt, hogy e szakma" "láthatatlanságáról", rosszulfizetettségéról is (?( beszéltek :(

azt viszont jó volt hallani, akárhogy is, hogy a nők tért hóditanak...

 online irodalmi beszélgetéseket (főleg könyvbemutatókat) mindig repesve várom...

az irodalom  meg főleg lányom  szeretete miatt (pláne miket ő vezet)

aztán ha kicsit csalódom, rosszul esik, s ha ennek hangot is adok, s neki (mert most előfelvétel volt a beszélgetés) még inkább

költészet napon hangzott el--- új költők...s én untam...

most se vele voltam csalódott, hanem alanyaival (de nem szabadna, hiszen az ő "felfedezettjei" meg szerkesztőjük...sajátok)

túl szigorú vagyok - mondta, meg rosszindulatú - s tán igaza is volt, vagy csak irigy vagyok és féltékeny? ezt én kérdem. AZ is lehet...

bocsánat (hogy van véleményem  és el is mondom:(

ámbár lányom arca se tűnt mindig túl vidámnak:

ápr. 11

 felraktak:

(Gonda Júlia visszaemlékezésével emlékezünk a 77 éve történtekre, a holokauszt magyarországi emléknapján.

(mellékesen azt az iskolát eredetileg a nagyapám alapitotta) (csak akkor felsőfokú kereskedelmi iskola volt)

(az elhangzó verset strasshofi második utazásom után irtam, (70 évvel később az első után

 meghalt?

azt mondják...

de nem hiszem

ő halhatatlan

Shakespeare még ezt irta (sajnos nem tudom most szó szerint idézni, de  a lényege) hogy a szinész addig él, mig van aki emlékezzen rá..

d e szerencsére azóta vannak filmek, rádió felvételek... zeneiek... (tudom nem ugyanaz!)

és azt is mondják, hogy egy hajszál se hibádzhat, ami egyszer volt , az van

s ő nagyon volt!

második élete (klinikai halálából feltámadása)  óta... aggódunk, izgulunk érte, bár voltak azóta is nagy szerepei pl az Átutazók, ahol  állitólag csak némán átment a Vigszinház szinpadán némán, de hogy! (sose bocsátom meg magamnak hogy nem néztem meg...pedig akartam)

most szedegetem élő személyesebb emlékmorzsáimat róla...

először (eltekintve nagy filmjeitől, leginkább a Körhintától (Vasvirág, Kölyök, Édes Anna) (...amúgy is a filmben volt igazán revelatív, pályaindulásakor,)

előszőr tán a Nemzeti szinház színpadán láttam, nem is miatta ... kis szerepe volt, a Bűnbeesés utánban , nagyok (Kálmán György ) árnyékában - meg Kafka Amerikájban, loknisan, törékenyen, de ott volt..mint egy hallatlanul finom, szerény  jelenség, aki észrevétlenségével van jelen!

aztán pár évre rá láttam, a Katona szinpadán, a Luzitán szörnyben, azt hiszem még az előadás kezdete előtt, de a nyitott szinpadon, és beszerkesztve az előadásba, ült jobb oldalon a szinpad előterében , legszélén, de OTT VOLT, JELEN akkor is... de mennyire (sose felejtem  el!)

Aztán szinpadon tán nem is láttam..

Jaj,  dehgynem!  ugyancsak a Katonában Sztankayval A Varsói legendában! szerelmes kislánytól, megtört idős , csalódott nőig,,, mekkora skála... s megint csak azt kell mondanom csupa finomság és drámai erő...egyszerre!

hogy tudta ezt?! a lénye volt ilyen...

Pilinszky nagyon szerette, ő irta egy szer másik szeretettjéről: Sheryl Suttonról, , hogy negyvenvalahány kilójával milyen súlyos... nos Törőcsik is ilyen volt!!!!!

Egyszer láttam "életben" a Fészekben is,, a  Vágóhidak Szent Johannája bemutatója után (mi nagybátyámmal Bástival vacsoráztunk) rosszkedvűen-. nem volt siker a darab -Törőcsik (is) szomorúnak, otthontalannak látszott, könnyű kis egyszerű szabású, rövid ruha volt rajta, fehér harisnya, és bolyongott  magányosan a Fészek termeiben (nem volt "fészke")

aztán évekkel később ő adott át egy dijat az egyetemen , a TIKben lányomnak, s egyúttal az egyetemi lapnak interjút is...

azt a közvetlenséget és szeretetet nem lehet leirni, amit külső szemlélőként is tapasztalhattam...) (tán a fotók valamit megmutatnak belőle)

ja, aztán Makón láttam a Páger dij átadásakor... itt is közvetlensége volt a legmegkapóbb, ahogy magához tudott ölelni egy egész várost...

"a többi néma csend"? nem ,nem , rekedtes, jellegzetes, emberközeli hangja most is itt cseng a fülemben...

él...

éljen is!

 beborult az idő

beborult a kedvem

egyik se ereszt

szoritásából

engem

nincs napom

se égen

se bennem

natessék, még egy hasonlóság az első gyerekkorral:

folyton leeszem magam...

most épp egy kávéfolt éktelenkedik rajtam!

miért nem gyártanak szép kis előkéket öregeknek is?!