meghalt?
azt mondják...
de nem hiszem
ő halhatatlan
Shakespeare még ezt irta (sajnos nem tudom most szó szerint idézni, de a lényege) hogy a szinész addig él, mig van aki emlékezzen rá..
d e szerencsére azóta vannak filmek, rádió felvételek... zeneiek... (tudom nem ugyanaz!)
és azt is mondják, hogy egy hajszál se hibádzhat, ami egyszer volt , az van
s ő nagyon volt!
második élete (klinikai halálából feltámadása) óta... aggódunk, izgulunk érte, bár voltak azóta is nagy szerepei pl az Átutazók, ahol állitólag csak némán átment a Vigszinház szinpadán némán, de hogy! (sose bocsátom meg magamnak hogy nem néztem meg...pedig akartam)
most szedegetem élő személyesebb emlékmorzsáimat róla...
először (eltekintve nagy filmjeitől, leginkább a Körhintától (Vasvirág, Kölyök, Édes Anna) (...amúgy is a filmben volt igazán revelatív, pályaindulásakor,)
előszőr tán a Nemzeti szinház színpadán láttam, nem is miatta ... kis szerepe volt, a Bűnbeesés utánban , nagyok (Kálmán György ) árnyékában - meg Kafka Amerikájban, loknisan, törékenyen, de ott volt..mint egy hallatlanul finom, szerény jelenség, aki észrevétlenségével van jelen!
aztán pár évre rá láttam, a Katona szinpadán, a Luzitán szörnyben, azt hiszem még az előadás kezdete előtt, de a nyitott szinpadon, és beszerkesztve az előadásba, ült jobb oldalon a szinpad előterében , legszélén, de OTT VOLT, JELEN akkor is... de mennyire (sose felejtem el!)
Aztán szinpadon tán nem is láttam..
Jaj, dehgynem! ugyancsak a Katonában Sztankayval A Varsói legendában! szerelmes kislánytól, megtört idős , csalódott nőig,,, mekkora skála... s megint csak azt kell mondanom csupa finomság és drámai erő...egyszerre!
hogy tudta ezt?! a lénye volt ilyen...
Pilinszky nagyon szerette, ő irta egy szer másik szeretettjéről: Sheryl Suttonról, , hogy negyvenvalahány kilójával milyen súlyos... nos Törőcsik is ilyen volt!!!!!
Egyszer láttam "életben" a Fészekben is,, a Vágóhidak Szent Johannája bemutatója után (mi nagybátyámmal Bástival vacsoráztunk) rosszkedvűen-. nem volt siker a darab -Törőcsik (is) szomorúnak, otthontalannak látszott, könnyű kis egyszerű szabású, rövid ruha volt rajta, fehér harisnya, és bolyongott magányosan a Fészek termeiben (nem volt "fészke")
aztán évekkel később ő adott át egy dijat az egyetemen , a TIKben lányomnak, s egyúttal az egyetemi lapnak interjút is...
azt a közvetlenséget és szeretetet nem lehet leirni, amit külső szemlélőként is tapasztalhattam...) (tán a fotók valamit megmutatnak belőle)
ja, aztán Makón láttam a Páger dij átadásakor... itt is közvetlensége volt a legmegkapóbb, ahogy magához tudott ölelni egy egész várost...
"a többi néma csend"? nem ,nem , rekedtes, jellegzetes, emberközeli hangja most is itt cseng a fülemben...
él...
éljen is!
