olykor, igen, fergetegesek voltak, egy-egy elemi kirobbanáskor

de amúgy a feszültség uralkodott a szinpadon

a bénitó tehetetlenség - a látható felszinen

hogy érdekes módon csak a belső forgószinpad tudta elszállitani a még menésre is képtelen szereplőket 

akik csak mondták, hogy mennek, de maradtak, és Moszkvába pláne nem mentek, bár Irina, a legkisebb jónéhányszor elharsogta Moszkvát... (végül egy kis helyre csak elutazott, (ha..) tanitótnőnek, az újabb reménytelenségbe)

fantasztikus volt a 3 nővér összetartozása, egymásba kapaszkodása

eltérő karaktereiken túl is a "rokonságuk"

(a moszkvai MHATbeli bőgős SZtanyiszlavszkij rendezés járt az eszemben, de ez - ugyancsak egy orosz rendezővel . felülmúlta, azaz a mának szólt!) -és egyszerre tudott megríkatni és megnevettetni...tán Csehov eredeti szándékénak megfelelően - bár mindkettőt csak módjával!

De hogy milyen modern ez a Csehov!

s mennyire ugyanaz minden darabjában (variál egy témára)

mintha mindig ugyanazt mondaná...

dolgozni kell, élni kéne, igazán, (mert amit élünk nem az igazi élet!)

minden tehetetlensége ellenére  illetve csak azért is FELRÁZ!!!!