igy látszik a gimnázium felől
hol elsuhantam volna biciklimmel
szobra mögött...
(ez az a szobor
mit megjósolt
még a helyét is...
Balogh Jóska
kenyeres-kujon pajtásának )
de meg kellett állnom
és csodálnom
most látom, milyen
óriás ő?
nem , hiszen én
harsogtattam el
gimis szinpadosaimmal
ezerkilenszázhetvenhatban
Jaj szeressetek szilajon!
jaj szeressétek...
szeressetek...
ez minden
nézzétek, milyen
szeretettel néz le
a tájra, városára
"a jó makóiakra"
itt is
most is
kezében a friss zöld hajtás
mert mindig tud újat mondani
ma is
ha figyelünk rá
