tegnap a kollektív blogunkra megírtam a "Játékaink"-ról szóló kitűzött feladatot, s ahogy fel akartam tenni egy archív képet rá - egykori babamagamról), bekékült a szöveg, és utána egy klikkelésre -természetesen -eltűnt az egész...) megrázó élmény volt. majdnem olyan mint mikor bemegyek egy üzletbe , és mikor kijövök, nem találom a biciklim, amit a bolt előtt hagytam. Megloptak. (hogy óvatlan voltam mindkét esetben, az más - bár fontos - kérdés).... node mi van , ha egyszer így tűnik el minden a szemed elől, mint most ez a bejegyzés, vagy akkor az a bicikli... (apropo, épp azt álmodtam, hogy ellopták a vonaton a pici kis bőröndömet, amiben a szükségleti dolgaim voltak, a napi fehérneműim is 7 napra, mert annyira mentem valahova .. nem tudom, hogy oldottam (volna) meg - felébredtem. pontosabban felriadtam.) nem szeretem a kifosztottság-, megfosztottságérzést... pedig nem kéne annyira ragaszkodni semmihez, se a tárgyainkhoz, se az írásainkhoz, se az emlékeinkhez...no, ebben azért nem vagyok teljesen biztos....s aminek épp ezt a tárgyiasult emlék(kép)ét) akartam feltenni a blogra, ezt a kettétört régi fotót rólam... amikor eltűnt a blogbejegyzés szövegestül-fotóstul. Mondhatnám ő tüntette el... de hol van már ő, hol van ez a kislány... belőlem...? Hova lett? Ő is eltűnt, nyomtalanul(?) És ez sokkal megrázóbb... mint bármi tárgyszerű veszteség.. (tegnap az aktuális könyv olvasásakor, amiről már itt is be-beszámoltam, szinte folyamatosan) eljutottam egy mondathoz, amitől teljesen elérzékenyültem, bevallom. És meg is állított egy időre, elgondolkodni: ...az elveszített otthon...mi magunk vagyunk. A könyv egész okfejtése viszont reményt ad rá, hogy ezt, -igazi magunkat,"otthonunkat"- megtalálhatjuk újra... De - hiába - ezt a szelíd, bizalommal teli kislányt már csak itt, ezen a fotón lehet....

aliz2. :: 2011. okt. 14. 10:36 :: 21 komment

mi ez már megint? hogy szinte kimarad az ősz , (tán 1 napig tartott?) , és máris télikabátban is fázom, a viharos szél meg lefújja a fejemről a kapucnit. egész nap esik, még örüljek, hogy nem havazik (a hegyekben , Mátrában már igen!), meg hogy a fákat a viharos szél nem dönti az útra (mint pl. Nyíregyházán) már reggel fázósan ébredtem, kitapogattam a radiátort még félig alva - és kellemesen-kellemetlenül meglepődve tapasztaltam, hogy melegek... milyen hideg lenne, ha nem is fűthetnének! (a távhő amúgy duplán de legalább is kétszer melegit...mert a borsos árával is... és épp hallom, (tévéhiradóban) hogy leszavazták a parlamentben a tervezett áfa csökkentést) felvettem délután a nyugdíjat a postán,- tulajdonképpen csak emiatt mozdultam ki "a mindenütt jó, de legjobb otthon"omból -, zömét majd a távhőnek adom... de hát fázni nem tudok... (bár már lehet kicsit spórolni, lecsavarva a szabályozót) - állítólag viszont az infláció mértéke kevesebb volt a vártnál (mikor nem kell már "várni" az inflációt? egyáltalán, ki "várja"??!!!) és ez az élelmiszerek alacsonyabb árának köszönhető - hajrá , hát akkor együnk többet! (de mit?) - tegnap alig vettem valamit a Sparban, s 1700 körül fizettem érte... az "alig" -ért... enni és melegben lenni - elemi szükséglet szomorú, hogy már ez se adatik meg mindenkinek én meg itt azon nyavalygok, hogy télből nyár . a meleg szobában ..., jóllakottan (sonkás omlettet csináltam az előbb) sőt:"ily gyorsan betelik nyaram"- jut eszembe a metaforikus József Attila sor-a magunkravonatkoztatás önsajnálatával...("Ily gyorsan betelik nyaram./Ördögszekéren hord a szél /csattan a menny és megvillan /kék, tünde fénnyel fönn a tél.") de rég mondta D., a festő (akinek pedig neve is a telet idézte- idézi...): "neked nagy lelked van, de nem nyavalyogsz"... csak nehogy fordítva kelljen mondani! (neki ez volt a legtöbbet emlegetett József Attila verse. ez is ideillik:

A fán a levelek...

A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a galy, vár és lépked
a némaság.

idézgette, és rajzolgatta is, a saját "madarait"... aztán, elég hamar ,idő előtt, "elszállt"... "betelt a nyara"...)

aliz2. :: 2009. okt. 13. 21:16 ::

4 komment :: Címkék: elmelkedes, festok, idojaras, JOZSEF, oregedes

https://aliz-napok.blogspot.com/2020/09/egy-szabadkai-konyv.html

fent a beszámolóm az alig egy éve zajlott első könyv bemutatóról

s máris itt a második...mintha egyenes folytatása lenne az elsőnek, legalábbis cimében

újra felkel a nap... mielőtt lemegy a nap

óhatatlanul jött a kérdésem, mit be is irtam a rögtön kezembe nyomott irói emlékkönyvbe: vajon mi lesz a harmadik , cime ..hát menet közben megjött a válasz is: Újrakezdés

az irónő igazán élvezetes stílusban tud beszélni könyveiről, ez a mostani főleg Sarajevóban játszódik és legalább 20 évet ölel fel, egy újratalálkozást...

a vajdasági férje s családjának története lobbantotta fel most is a képzeletét...

(aki ott ült mellettem , bár inkognitóban, vette fel élőben az eseményt...)

s amikor kedvenc idézet után faggatózott a kérdező újságiró

nem egy mondatot emelt ki, hanem valóban egy megható jelenetet, amikor utazik "férje" haza hogy utoljára találkozhassék , beszélhessen haldokló apjával...

(és rögtön felidézi személyes emlékét hogy ő az egy évig halálra itélten, betegen fekvő, sorvadó apja betegágya mellett ülve nem tudott mit, mondani neki, az ablakon nézett ki.... de megirta az ellenpéldát !)

(egy éve még nem is tudtam mennyi és milyen ősi szálak fűznek engem is a Vajdasághoz...egyre többre bukkanok!) (főleg Löwinger részről) Mennyire, s hányan összetartozunk titokzatos szálakkal!

szegedi nap"-om van megint, lyányommal ott találkozunk, a pályaudvaron az IC előtt..., de ma haza is jön este

de addig: referátumot tart a PHD óráján (Ortegáról!), van egy másik előadása is, és aztán rohanás a Darvasi irodalmi estre a Grand Caféba, ahol interjút is készit a "Szegedi Egyetem"-nek, megjelent az eheti szám is épp, benne a (szokásos)  tárcája ILIA tanár urat köszönti, aki nekünk is tanárunk volt... azaz sajnos nekem éppenhogy nem , mivel a névsor elején voltam, és így a másik csoportba kerültem , eme mechanikus (igazságos?) elosztással... (de már tanárként hallottam tőle egy emlékezetes előadást, továbbképzésen, a határontúli irodalomról..., (akkor jegyeztem meg igazán ezt a szólást: "teher alatt nő a pálma..."), sőt névsor ide, névsor oda, belopóztam annak idején a másik csoport szemináriumára is...) Most nagyon örülök, hogy lányom is ismerheti (sőt), és konzultációkra járhat hozza, beszélhet vele... s nem kevésbé, hogy írhat  róla, a 75. születésnapja illetve kitüntetése alkalmából: el is olvasom a lapban,( míg várok rá a "szerzőre" egyetem(ünk) előterében  http://www.u-szeged.hu/hirek/fokusz/ilia

A Darvasi estre épp hogy odaérünk, megint teltház a Grand Caféban, gondolhattuk volna, alig férünk be, de aztán közben sikerül leülni is, nagynehezen

aztán az irodalmi előadás után - mielőtt lányom - a Szegedi Egyetemnek (től) interjúzik Darvasival, én is kapok egy spontán miniinterjút (bár persze nem rögzitem  magnón:), nyilván, csak próbálom most felidézni (azt a kedvességet, is , amivel megköszöni a Nagy Író, nekem a  kis  bloggernek , hogy írtam róla, a Virágzabálókról (nekem volt öröm, hogy írhattam, elnézést is kérek a sok félreütésért, de olyan lázas gyorsaságban akartam minden lekopogni, hogy a tartalom mellett  arra, hogy villámgyors ujjaim hova csapnak épp - nem tudtam figyelni, azt mondja, ő arra nem figyelt , észre sem veszi, különben is őmaga is így ír... én meg felidézem az imént felolvasott, hatásos regényrészletét, Shütz úrról, aki sebeket ejt a feleségén, s végül maga lesz a seb (felesége meg áldozat, mert végül is belehal, de szemrehányás nélkül, sőt...? és én is úgy érzem, hogy sebet ejtett bennem (is) a szöveg... és nem is tudom elmondani, mit reagált erre az író(ja), inkább az arckifejezése változásait  kellene leírnom, azt az empátiát és figyelmet, ami nélkül nem is lehetne olyan ragyogó iró, mint amilyen, s ahogy mondja, nehezen, mert nehéz ilyesmiről beszélni, hogy nem tudott mást tenni, elkezdte a történetet, de az egy idő után a maga útját járja , és így meg kellett halni az asszonynak, de talán neki igy volt "jó", nem is tudja... valami nála magasabb tudhatja ezt (az diktálhatja így?), ami mégis, benne van, amit meghall irás közben) - én misztikusnak érzem ezt az egészet. (a legjobb írók tulajdonképpen "Médiumok" is?) ő  kérdőjellel ugyan , de azt mondja , ez maga az IHLET - valószinű. És csak "ihletett irókat" érdemes olvasni- gondolom én, azokat viszont nagyon érdemes...

 Darvasiról lányom is előad...

még egy érdekes mozzanat:

 a műsorfüzetben csupa "ismerős", lányom az előadók közt, PHD hallgatóként ad elő, a Virágzabáló(k)ról, "A nemlétező bírálat" címen és tanulmánya ("A vonal alatt" c. tárcakötetről ) a bibliográfiában

a cimlapon meg de ismerős a fotó! - hát persze, ugyanaz, mint ami a virágzabálós blogomban szerepelt :) (én csináltam a könyvbemutatón)

lásd:

http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/06/04/viragzabalokat_zabalok/

aliz2. :: 2009. okt. 15. 23:55 :: 6 komment :: Címkék: irodalom, lanyom, SZEGED

 egy nap három program is:

5-től hagymaház "csend" - natura művésztelep tárlata

6-tól múzeum - órák (adj egy órát Makónak)

7-től karének gör kat templom

igazán egyiken se voltam jelen, a festményeket, már előző nap megnéztem...

most elrohantam a múzeumba az órákat megszemlélni, de annyian voltak, hogy futó áttekintés után, elszöktem

s a templomba már eszembe se jutott meghallgatni  a kórust.. 

pedig szép lehetett, a múzeumi kiállitásnyitó is, gazdag stb...

de valahogy nem is voltam rájuk hangolódva (csak nem azért mert rossz volt a rögzitő?)

másnap aztán  pótoltam...

 hagymaház - natura - csend

múzeum -órák

 az ősz lett  (egyik) főszereplője lányom záró netnaplóbejegyzésének..., még ezen a szép, festői fotón is, amit a ködös tejfehér Dobogókőről Budára megérkezve 

készített a mobilján, tegnap dél körül...

a napló még tegnap este fel is került a litera oldalára:

http://www.litera.hu/netnaplo/csaloka-nyom

egyfajta lirai, elégikus, nosztalgikus finálé is, vagy búcsú(szimfónia)....?

mi tagadás nagyon tetszett ez is..., és sajnáltam , hogy lejárt a  (hét)7:

itt mind a 7 (sőt pár korábbi literás írása is):

http://www.litera.hu/szabad-cimkezes/turi-timea

 holnap már más írja a netnaplót, bevett szokás szerint,  de annál jobban örültem, 

(be-befutó elismeréseknek) s  most,  mikor unokanővérem írta Kanadából: 

"Most itt éjjel 1 óra van, most fejeztem be olvasni Timi naplóját,

 mind a hetet és mondhatom el vagyok ragadtatva.

Nem tudtam abbahagyni az olvasást, akármennyire fáradt is vagyok.
s olvasnám tovább is ha folytatódna."

 s hát még amikor láttam a napló alatt megjelenő kommenteket, 

akik írói hasonlóképp gondolják mint mi, 

tehát akkor úgy látszik, nem csak a rokoni és anyai (jiddisheivel tetézett) 

elfogultságnak tetszhet, amit ír...) :

 hanem...:

márta77 2009.10.12 08:38

Kedves Tímea, köszönöm

Kedves Tímea, köszönöm az elmúlt napok szép bejegyzéseit. Kár, hogy vége.

 Daniella 2009.10.12 19:47

Igen, köszönjük nagyon!

 Igen, köszönjük nagyon! Csak egy kérdésem van, kedves Tímea: 

Hol lehet kérni, hogy folytasd???

.............................................

...Kedves Márta és Daniella, én meg nektek... hogy meg is írtátok... 

(pedig regisztrálni meg egyebeket kell tenni érte...)

Daniella remek, szellemes blogját , a 3 gyerekéről, 

(Bakka és Pepe és ZK kalandjairól) 

én is szoktam olvasni: http://bakkaespepe.blogspot.com/

"Mártáét" meg most "nyomoztam ki"... (Weimárból!): http://prodanmarta.blogspot.com/2009/10/vasarnap.html

a blogkommentekben is további örömöt okozott ("Lobelin" is:

said...

Tényleg nagyon szépen ír! Kicsit utána kerestem... verseket is írt/ír: http://mek.niif.hu/02900/02983/02983.htm
és még itt is lehet tőle/róla böngészni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Turi_T%C3%ADmea#.C3.96n.C3.A1ll.C3.B3_k.C3.B6tetek

October 12, 2009 9:41 AM   said...

A verseit már régóta ismerem, és én is szoktam keresgélni az írásait. :)

 Hm. Még nagyon fiatal és jó megjegyezni a nevét.

October 12, 2009 9:44 AM  

.............................................

...hátha sikerül elérnünk, hogy mégis "folytassa..." lányom a (net)naplóírást 

blogformában?Naaa?!:) (lesznek "csalóka (emlék)nyomok" , bejegyzések  

október 12-től is...?

Netnapló

2009. okt. 15..........

jut eszembe, valamikor  volt (voltak?) is blogja (blogjai?) lyányomnak:

 http://juliamorgen.freeblog.hu/   és  http://juliamorgen.blogter.hu

"Júlia ébredése" 2007 januártól:  

http://juliamorgen.freeblog.hu/archives/2007/01/ 

 költözés utáni folytatás itt: ("Julia Morgen hétköz- és ünnepnapjai")  

 http://juliamorgen.blogter.hu/172144/elet_az_elet_utan

 - csak egyéb (írnivalók, publikációk) miatt 2008 februárjában 

-már több mint másfél éve! - abbamaradt (ahogy írta, ritkuló bejegyzései

 egyikében: 

Nem volt időm írni, mert túl sokat írtam mostanában.

"(de hátha belefér a blogírás is továbbra is... sőt egyre több irnivalóiba...(?) 

jó lenne.....

 (legalább közkivánatra:)

aliz2. :: 2009. okt. 12. 23:55 :: 5 komment :: Címkék: blog, idojaras, kapcsolatok, lanyom, rokonok

Címkék

blog , idojaras , kapcsolatok , lanyom , rokonok

 Ő az új Nobel díjas író. Nő és nem túl fiatal , jelenleg már - mint látható. ÉS a képei alapján nagyon szimpi, az a fiatalkoriakon is, bár alig lehet "ráismerni", az öregkoriakból kiindulva. (vajon a könyvei időközben, az idő múlásával éppoly jelentős változásokon mentek át, mint alkotójuk külseje?!)

Örülök neki - bár szégyenszemre, sokakkal együtt eddig még csak nem is hallottam róla. (Nem úgy mint Kertész esetében, aki már Nobel-díja előtt is a kedvenceim közt volt!) Viszont nagyon örülök, részrehajló módon, annak, hogy ismét (de összesen csak 11. alkalommal) nőt érdemesitettek eme nagy dijra. A feministák igyekeznek is máris kisajátítani, bár ő a feminizmustól elhatárolódik. (minden nagy egyéniség szükségképp kell, hogy elhatárolódjék mindenfajta besorolástól, beskatulyázó kerékbetöréstől) De mégis... a női oldalt képviseli (legalább a gender  elvei szerint. ) S ez nagyon kell, ez nagyon hiánycikk, ebben a - még mindig -  férfiak uralta világban. Egyáltalán tudják már meg, minél többen a másik oldalról,- és szinvonalas irodalomból - hogy milyen női fejjel gondolkodni és érezni. Mert nem ugyanolyan, mint férfifejjel... S a világ, a róla alkotott kép csak úgy lehet helyes, ha harmónikus arányban van képviseltetve mindkét aspektus. (Örültem volna, lehet hogy még jobban , ha a jelöltek-esélyesek közül - egykori (60-70-esévekbeli) kedvencem kapja, ő is nő és ő se lett időközben fiatal: Joyce Carol Oates, vagy a másik még korábbi kedvenc Updike akár! Az ugyancsak esélyesnek tartott Philip Rothnak meg biztos nagybátyám örült volna, ha még örülhetne... neki ő volt egyik kedvence. Milyen érdekes, a díjazottat nem is tartották esélyesnek...)

Annak is örülök, hogy egy - mondjuk ki - öreg ember kapta, bár ilyen dijakat általában nem fiatalok kapnak. De ő már 88. És eddig ő a legöregebben kitüntetett Nobel-díjas! Én épp a napokban gondoltam rá, hogy alig van egy pár évünk, amikor nem a periférián érezhetjük magunkat, míg gyerekek vagyunk, kamaszok, sőt ifjú pályakezdők, oldalról várjuk, hogy mi is  felnőjünk, tért kaphassunk, s alig hogy megvan, már megint kikerülünk a pályáról, a szélre... Már akik hagyják. Jó tudni, hogy 88 évesen is, vagy akár 90 évesen is (mint a mi Szabó Magdánk!) lehet tartalmasan, kreativan, csodálatraméltóan alkotni -elismeréseket kivívva!

Éljenek a nők, éljenek az öregek, éljenek a remek írók!

Vivát  Doris Lessing! Merthogy így hívják. (Nem csoda , hogy megtartotta férje nevét a válás után is!)

Még csak ízlegetem (a kevés, magyarra leforditott könyvei cimeit, de azok is tetszenek, olvasásra késztetnek:

A fű dalol, Az ötödik gyerek, Eldorádó -

  Az arany jegyzetfüzet (The golden notebook) 1962-ben írta, egy írónőről.(nem "magáról" ,nevezett: Anna Wulf    (nem véletlen az egybehangzás valakivel!) Később megírta a  saját önéletrajzát "is", és épp eddig az időig. Nem is akarta tovább írni. Érdekes!

Ime így nézett ki, 1962-ben, most Nobel-díjasan pont kétszer annyi , mint itt:

aliz2. :: 2007. okt. 12. 18:26 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: generaciok, irodalom, konyv, koszontes, kultura

Popper Péter előadása a félelemről és a szorongásról... tulajdonképpen ugyanaz az arc, ugyanaz a morajló hang, bölcs gondolatok, áradó nyugalom... csak éppen nem "élőben", hanem a vászonról, (videoról, kivetitve, a könyvtár vetitővásznára),     

és csak a legvégén döbbenek rá, amikor az "ottani" hallgatók kérdéseket tehetnek fel, hogy de hiszen én már nem..., miért is nem addig, mig lehetett volna...

(talán épp az előadás egyik témája: a szorongás miatt - nem?

jó lenne már végre el-leszámolni vele, bár az előadás épp arról győz meg, hogy nemigen lehet...)

meg épp arról szól, mikor belépek (kicsit késve, mert nem találtam otthon a kulcsaimat, szorongtam is közben miatta.., pedig már kollégista korom óta folyton keresem), hogy úgy kell élni - többször is mondta már -, hogy ne legyenek "maradékaink", de ezzel egy öregebb embert nem illik szembesiteni, mert már nincs ideje, hogy bepótolja...

hát igen, én se tudom már bepótolni a fel nem tett kérdéseimet se...

de talán amit előadott, még megszívlelhetem, legalább arra, hogy elfogadjam, amit el kell fogadni...

ő is azt mondja (mint a most olvasott jungiánus könyv), hogy a félelmek, szorongások elkerülhetetlenek, gyerekkorunktól kezdve, méghozzá teljesen indokoltaknak tűnve...

a szorongás egy érzelmi feszültség, aminek lényege a veszélyeztetettségérzet, annak érzése, hogy valami fenyeget, engem. de a szorongás okát nem lehet tudni. (ezt eddig is tudtam!),tárgy nélküli, de VAN oka (ezt nem tudtam, igy), csakhogy ez az ok tudattalan, nem tudatos, nem kerül felszinre...csak a tünetképződésben:

1. a viselkedésben - kétféleképp, szélsőségesen: vagy túlzottan gátolt magatartásban ("bocsánat, hogy élek") vagy ennek ellenkezőjében, ami túlkompenzálás, amikor valaki pimasz, krakéler...) 2.emocionálisan, 3. a vegetativ tünetekben (pl. gombócérzés torokban, gyors pulzus stb)

ugyanaz a szorongás van mögöttük, aminek sajnos nem tudunk a végére járni, csak megélni következményeit, s mindent elkövetni, hogy a feszültségét csökkentsük; de ez csak álokokkal lehetséges, hamis módon, igy alakítjuk át a szorongást félelemmé, aminek (látszólag) konkrét oka van. mert reális tárgyhoz kapcsoljuk.

a félelem ugyanaz a feszültségforrás, csak megfogalmazható (mivel ismerni vélem az okát.), s igy fel is tudom dolgozni, intellektuálisan. ez a félelem tehát a szorongásból származik. persze van olyan félelem, aminek eleve reális az oka (pl. háborúban attól félni, hogy lelőnek, járványban, hogy elkaphatom stb...) ezek a félelmek reális, valódi veszélyektől óvnak, ezért hasznosak.

az irreális félelmek viszont nemlétező veszélyekkel szembesitenek. (pl. ha nem merek végigmenni a 4. emeleti gangon, tériszony miatt, vagy nem merek beszállni a metrókocsiba bezártságtól való félelemben) . ez kóros! és nehezíti az életet.

szélsőséges esetekben ez fóbia, ami nagyon kis hatásra is nagyon meg tud gyötörni, és nem is lehet beszélni róla, mert szorongásból keletkezik, a tudattalanban az oka, és racionálisan hiába mondom, hogy nem kell félni...nincs mitől félni, mert egy konkrét fóbia ugyan eltűnhet, de a neurózis megmarad, és a fóbia átvált valami más tünetbe, más fóbiába. igy aztán nem is szabad racionálisan kezelni, hanem meg kell keresni -feltáró terápiával- a szorongás okát.-amiből lett a fóbia.(node hogyan...nem könnyű, erőfeszités kell hozzá mindenképp, és külső segités is, a belső elszántsághoz)

felmerült egy izgalmas kérdés, hogy vannak-e az egyéni fóbiákon kivül kollektivak ? lehet -e egy társadalom szorongó, és mi a sorsa egy beteg társadalomban az egészségeseknek? (a beteg könnyen beilleszkedik, él mint hal a vizben - u.i a saját közegében van.)

érdekes volt, amit arra kérdésre mondott, hogy ki (lehet) lehet-e "egészséges"...A válasz:

1. ha valaki tehetségének megfelelően produkál (bár -nem pszichológus- apja szerint akkor egyszerűen:lusta)

2. ha tud élni az élet nyújtotta örömlehetőségekkel (a depressziós nem, mert nála minden lelki folyamatot pszichés fájdalom kisér)

3. békén tudja hagyni a többi embert, nem gyötri őket, hagyja őket élni a maguk törvényei szerint

Popper szerint van ilyen - bár nem sok. (hm... jó lenne közéjük tartozni, de mindhárom pontban volna mit tenni! van "maradékom" e téren is...)

aliz2. :: 2011. okt. 11. 0:28 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: konyvtar, Popper, pszichologia

a zene világnapján (végre) (két év szünet után) igazi élő hangverseny - a Hagymaházban , méghozzá a kiváló Purcell kórus és Orfeo zenekartól, Vashegyi György vezényletével

kissé megriadtam a zsúfolt, teltháztól,,, elő is vettem ijedtemben a maszkom, de a zene varázslata felejtetett mindent...megérte még a kockázat is

igazi "Mennyei" zenei volt, fantasztikus (össz) hangzás...tényleg fellegekbe repitett, ringatott...

döbbenetes részletek is hangzottak el, pl M.,Haydn műve közepén egy csodálatos lirai cselló szólam ...mintha korát megelőzte volna, romantikus, ellágyuló érzelmeivel...

(nem sokkal utána hallhattam a Bartók rádió közvetitésében ( a Müpából) ugyanezt a koncertet, s ott idézték épp e gordonka művészt, aki úgy nyilatkozott, hogy igazi, transzcendens élménye volt... hát bizony át is jött!)

volt egy kis u.n szeretetvendéglés is a végén, ugyancsak zsúfoltam, de azért megittam egy kis édes pezsgőt (ilyen ünnepi pillanatok után dukál) meg ettem 3 pogácsát (nehogy megártson), és a kávéház felé kimenekültem - kiderült hogy  a zenészek ott "mulatnak", ott botlottam bele karnagyukba, muszáj volt neki csak egy szót mondani, azt hogy mennyei volt... megköszönte, szabadkozva mondtam én köszönöm, és valóban....