Popper Péter előadása a félelemről és a szorongásról... tulajdonképpen ugyanaz az arc, ugyanaz a morajló hang, bölcs gondolatok, áradó nyugalom... csak éppen nem "élőben", hanem a vászonról, (videoról, kivetitve, a könyvtár vetitővásznára),     

és csak a legvégén döbbenek rá, amikor az "ottani" hallgatók kérdéseket tehetnek fel, hogy de hiszen én már nem..., miért is nem addig, mig lehetett volna...

(talán épp az előadás egyik témája: a szorongás miatt - nem?

jó lenne már végre el-leszámolni vele, bár az előadás épp arról győz meg, hogy nemigen lehet...)

meg épp arról szól, mikor belépek (kicsit késve, mert nem találtam otthon a kulcsaimat, szorongtam is közben miatta.., pedig már kollégista korom óta folyton keresem), hogy úgy kell élni - többször is mondta már -, hogy ne legyenek "maradékaink", de ezzel egy öregebb embert nem illik szembesiteni, mert már nincs ideje, hogy bepótolja...

hát igen, én se tudom már bepótolni a fel nem tett kérdéseimet se...

de talán amit előadott, még megszívlelhetem, legalább arra, hogy elfogadjam, amit el kell fogadni...

ő is azt mondja (mint a most olvasott jungiánus könyv), hogy a félelmek, szorongások elkerülhetetlenek, gyerekkorunktól kezdve, méghozzá teljesen indokoltaknak tűnve...

a szorongás egy érzelmi feszültség, aminek lényege a veszélyeztetettségérzet, annak érzése, hogy valami fenyeget, engem. de a szorongás okát nem lehet tudni. (ezt eddig is tudtam!),tárgy nélküli, de VAN oka (ezt nem tudtam, igy), csakhogy ez az ok tudattalan, nem tudatos, nem kerül felszinre...csak a tünetképződésben:

1. a viselkedésben - kétféleképp, szélsőségesen: vagy túlzottan gátolt magatartásban ("bocsánat, hogy élek") vagy ennek ellenkezőjében, ami túlkompenzálás, amikor valaki pimasz, krakéler...) 2.emocionálisan, 3. a vegetativ tünetekben (pl. gombócérzés torokban, gyors pulzus stb)

ugyanaz a szorongás van mögöttük, aminek sajnos nem tudunk a végére járni, csak megélni következményeit, s mindent elkövetni, hogy a feszültségét csökkentsük; de ez csak álokokkal lehetséges, hamis módon, igy alakítjuk át a szorongást félelemmé, aminek (látszólag) konkrét oka van. mert reális tárgyhoz kapcsoljuk.

a félelem ugyanaz a feszültségforrás, csak megfogalmazható (mivel ismerni vélem az okát.), s igy fel is tudom dolgozni, intellektuálisan. ez a félelem tehát a szorongásból származik. persze van olyan félelem, aminek eleve reális az oka (pl. háborúban attól félni, hogy lelőnek, járványban, hogy elkaphatom stb...) ezek a félelmek reális, valódi veszélyektől óvnak, ezért hasznosak.

az irreális félelmek viszont nemlétező veszélyekkel szembesitenek. (pl. ha nem merek végigmenni a 4. emeleti gangon, tériszony miatt, vagy nem merek beszállni a metrókocsiba bezártságtól való félelemben) . ez kóros! és nehezíti az életet.

szélsőséges esetekben ez fóbia, ami nagyon kis hatásra is nagyon meg tud gyötörni, és nem is lehet beszélni róla, mert szorongásból keletkezik, a tudattalanban az oka, és racionálisan hiába mondom, hogy nem kell félni...nincs mitől félni, mert egy konkrét fóbia ugyan eltűnhet, de a neurózis megmarad, és a fóbia átvált valami más tünetbe, más fóbiába. igy aztán nem is szabad racionálisan kezelni, hanem meg kell keresni -feltáró terápiával- a szorongás okát.-amiből lett a fóbia.(node hogyan...nem könnyű, erőfeszités kell hozzá mindenképp, és külső segités is, a belső elszántsághoz)

felmerült egy izgalmas kérdés, hogy vannak-e az egyéni fóbiákon kivül kollektivak ? lehet -e egy társadalom szorongó, és mi a sorsa egy beteg társadalomban az egészségeseknek? (a beteg könnyen beilleszkedik, él mint hal a vizben - u.i a saját közegében van.)

érdekes volt, amit arra kérdésre mondott, hogy ki (lehet) lehet-e "egészséges"...A válasz:

1. ha valaki tehetségének megfelelően produkál (bár -nem pszichológus- apja szerint akkor egyszerűen:lusta)

2. ha tud élni az élet nyújtotta örömlehetőségekkel (a depressziós nem, mert nála minden lelki folyamatot pszichés fájdalom kisér)

3. békén tudja hagyni a többi embert, nem gyötri őket, hagyja őket élni a maguk törvényei szerint

Popper szerint van ilyen - bár nem sok. (hm... jó lenne közéjük tartozni, de mindhárom pontban volna mit tenni! van "maradékom" e téren is...)

aliz2. :: 2011. okt. 11. 0:28 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: konyvtar, Popper, pszichologia